Rob beszéde az Elle gálán

RP: Hi. I’ve been learning how to read tonight. This is very-very terrifying, I’m only doing this thing… why did everybody have to be so funny, this speech isn’t funny, and smart, and … (?) but the same. Why do actors have to be able to speak? It’s so annoying. I’m scared of read these things. Okay. Robert Pattinson. And I’m kind of classed long, (…) sort of star, I hope I pronounced that right. Uma came to New York at 15 to pursue acting. First grabbing our attention in Terry Gilliam’s The Adventures of Baron Munchausen playing the godess Venus. It’s not a bad role for a kid new to the business. She followed that up (laughing) I’ve got one person …(?) She followed that with the seductive period piece Dangerous Liaisons already showing signs of the varied, unpredictable resumé she had built during her carreer. Before long she delivered great performances in a series of roles that had one thing in common: they had absolutely nothing in common. The bohemian June Miller, a brilliant genetic scientist in …’s … with a ship on her shoulder, comic book super-villain, and of course, the cold-as-ice gangster’s girl Mia Wallace in Pulp Fiction. For which she was nominated for an Acedemy Award. A few years later, she won a Golden Globe… sorry, keep just running an audious applause, just keep applausing the whole time, just going up. She won a Golden Globe for a role in Hysterical Blindnesswhich was exactly what she produced. I met Uma on a movie called Bel Ami. It was a pretty crazy experience… it’s available on video on demand. She played Madeleine, my wife, who was meant to be more intelligent, more talented, more charming, wittier and better in bed than me, which was obviously very difficult to cast. And when she walked into the rehearsal for the first time – I’m gonna try not to speak for myself – I think the duo of directors collectively shed their pants, and I did a little bit, as well, and kind of, the whole movie followed on from that point. Oh, God, never do a speech again, Jesus. She has a presence that’s almost overwhelming, people momentarily forget who they are, when they are in her orbit. It’s an amazing thing for an actor playing opposite her, but it’s even better to watch the mayhem it causes: wrap parties swear Hungarian barmaids they’re dressing ……………(?), and bewildered hotel managers feel compelled to sing karaoke with her for literally hours, and crew members, who haven’t smoked in years solemnly start chain smoking because she provides bowls of literally tens of thousands of cigarettes of no apparent reason. She’s incredibly funny, and she has a fierce intelligence that always manages to find depth in the character she plays. She has proven herself equally adapted drama, comedy, action, Hollywood blockbusters, independent films, big, screen-filling characters and quiet, emotional performances. Throughout her carreer she’s been quite frankly undefinable in every role she plays, there is always something that is distinctly Uma. She’s a producer, an actor, an artist, a mother, and truly one of her kind. Let’s take a look at some of her amazing work.
RP: Hi. Meg kellett tanulnom olvasni ma estére. Ez az egész nagyon-nagyon ijesztő. Csak azért csinálom, mert… miért kellett mindenkinek olyan viccesnek lennie, én nem vagyok se vicces, se szellemes. Miért kell a színészeknek beszédet tartaniuk? Annyira idegesítő. Félek ezt mindet itt felolvasni. Oké. Robert Pattinson, akit elkönyveltek … (00’40”-nél) sztárnak. Remélem, jól mondtam. Uma tizenöt évesen jött New Yorkba, hogy színész lehessen belőle. Először Terry Gilliam filmjében, a Münchausen báró kalandjaiban láthattuk Vénusz istennőként. Nem rossz szerep valakinek, aki még új a szakmában. Ezt követte… (elneveti) Ezt követte egy csábító epizódszerep a Veszedelmes viszonyokban, amelyben már megmutatkozott, milyen változatos, kifürkészhetetlen hírnévvel fog bírni a pályája során. Nem sok idő kellett hozzá, és már remek alakításokat nyújtott egy sor szerepben, amelyekben csak egy közös volt: az, hogy nem volt bennük semmi közös. Ő játszotta a bohém June Millert, egy brilliáns genetikust (itt melyik film lehet, mert nem a Gattaca, pedig arra tippeltem) hajóval a vállán (???), egy képregény főgonoszát, és persze a Ponyvaregény jéghideg gengszter-barátnőjét, Mia Wallace-t. Ez utóbbiért aztán jelölték egy Oscarra is. Pár évvel később Golden Globe-díjat nyert… elnézést, nyugodtan éljenezzék meg, egész végig bátran. Tehát Golden Globe-ot nyert a Pasifogó kísérletekben játszott szerepéért, ebben a filmben producer is volt. Én a Bel ami című film kapcsán találkoztam Umával, és eléggé őrületes egy élmény volt… megvan videón, ha valakinek kellene. Madeleine-t, a feleségemet játszotta, akinek szerepe szerint intelligensebbnek, tehetségesebbnek, elbűvölőbbnek, okosabbnak és az ágyban is jobbnak kellett lennie az én szerepemnél, tehát egyértelműen nehéz volt ilyen embert találni. Ám amikor besétált először a próbára – próbálok nem csak magamról beszélni – a két rendező szerintem összecsinálta magát, és egy kicsit én is, és az egész film onnantól erről szólt. Jézusom, soha többé nem tartok beszédet. Majdnem elsöprően lendületes személyisége van, az emberek a közelségében csaknem megfeledkeznek magukról. Csodálatos dolog egy színész számára vele játszani, de talán még ennél is jobb nézni a káoszt, ami a jelenlétéből adódik: záróbulikon a magyar pultoslányok (mit is csinálnak???), megvadult szállodaigazgatók kötelességüknek érzik, hogy szó szerint órákig karaokézzanak vele, stábtagok, akik évek óta nem nyúltak cigarettához, láncdohányosokká válnak, mert Uma valóságos hegyeket hagy maga mögött cigarettából, minden különösebb ok nélkül. Nagyon humoros személyisége van és éles esze, amellyel mindig el tudott mélyülni bármelyik szerepében. Egyformán jól bizonyított drámában és vígjátékban, akciófilmben, hollywoodi sikerfilmben és független alkotásokban, nagy főszerepekben és csendes, érzelmes szerepekben. Egész karrierje során végig beskatulyázhatatlan volt, és őszintén szólva, minden szerepében mégis ott van ő, a jól elkülöníthető Uma. Egyszerre producer, színésznő, művész, és anya. Nézzünk most bele néhányba a legjobb alakításai közül.
Advertisements

Robert Pattinson a Twilight-ról beszélget Marcus Leshock-al

Régi-régi idők emlékeit felidézendő ez a videó. A Robsesseden botlottam bele, és úgy gondoltam, miért is ne tudja az is, mit mond Rob, aki nem igazán beszéli az angolt, vagy olvasni olvassa, de  a beszélt nyelvvel gondjai vannak. És egyébként is, szeretem hallani a hangját.
Ilyen volt 2008-ban a világ, még a film megjelenése előtt.
Ja, és kicsit készüljünk a nem nagyon várt,de egye fene megnézzük BD2-re.

I: This is crazy, always hear people scream, how do you feel about it?
RP: I don’t know, it just seems like I know it is the end of this week and nothing will happen anymore. I know I have to be… it’s like it happens when it’s been organised, but afterwards, it’s like, nothing, I mean, my life is any different then it was last year. It’s just so bizarre, it doesn’t seem like it’s real. It seems like having just a really weird job, where I go, people just scream at me. It’s like if people just put me in a place where I can be screamed at, like I’ve been mad and when I go somewhere else, I get screamed at in a different city. It’s really strange.
I: You’re here in Chicago today, and a crowd, hundreds of people are here in line, how were they, coming here and talking to you?
RP: It was fine, they’re always really nice… I hate having to rush through everything that I just, like, so you just feel like, I don’t know, you have no control over how you percieved other people.
I: It’s such an amazing story because, you know, a year ago, maybe two or three years ago, I don’t know maybe who you were, and none of these people probably knew who you are, and now, all of the sudden, there’s screaming, people are screaming and crying. What about that?
RP: And the movie has not even come out. It’s a bit insane.
I: Does that make more pressure on you, the movie’s gotta be good now, right?
RP: Yeah, I mean, I’ve already shot it, so I’m not doing about it, but when I shot it, I was not having any idea of this would happen. So, I’m just like, huhh, I don’t know.
I: What’s been the biggest change for you, that you have noticed?
RP: I guess, it’s the airports, when you are at an airport and people are, like, waiting for you, and you’re, like, signing autographs and stuff, it’s the weirdest thing. I should not put that number one, the biggest change is going is like more, it’s like six thousand people screaming at you…
I: Your real life is over, man. I mean, XXXX will never hang out with you, because it would not bring any fun, people would just crowding us all the time.
RP: Well thanks.
I: So I heard you beat out 3,000 people for the role in this movie, is that true?
RP: I have no idea, I mean, people have told me this recently, but I have no idea. I only knew that three other people were listed for on the same day as me. But I think I was right at the end of just a really long casting register, maybe. I don’t know.
I: Did you read the books before the audition for the movie? Were you a fan?
RP: I haven’t read them before. I read them after the audition. I haven’t heard of them, they weren’t big even in England.
I: It’s pretty amazing.
RP: I had no idea of what it was, but now I’ve realised what it is.
I: The big question that everyone wants to know, are you going to do all the four books, is it kind of a plan for you?
RP: Now I’m signed on one, two, three. And I know they have the script for the second one. And if this one makes money I think, I guess we’ll shoot in like February and March or something, next year, so, yeah, I don’t know what’s going to happen then.
I: Are you excited about it?
RP: The second one, yeah, definitely. I want to do the second one, the second one is my favourite book, I kind of planned, I wanted to set up the performance in this one for the second one. I mean I don’t know how to do the third one yet, but the second one, definitely I really want to do. Really, really want to do, this part’s really cool in the second one.
I: You’re on this sort of world tour, I guess it’s just an American tour here across the country, promoting the movie. What’s been the craziest thing that’s happened to you after you’re on the road?
RP: I guess Mexico City was a little bit nuts…
I: Really?
RP: Yeah, it was like a riot going on, we couldn’t leave, we couldn’t get out of the screaming, we couldn’t simply get out of the car, it was completely insane. But that was fun though, it just got completely crazy and surreal.
I: Can you give me any hair advice? Because I have a little wild hair doing myself, but you seem to look so perfect all the time, what do you do to keep that in that kind of staff?
RP: Nothing, I really don’t understand why it’s become such a big deal, I have no idea.
I: It’s a huge deal, there’s like, always people on the internet, they heard that you’re going to cut your hair and there was, like a petition for you not to cut your hair.
RP: It sounds bizarre, it’s so funny, how, like, when I first got cast, there was 75,000 people saying: you can’t play the part. And now there’s people saying: you can’t cut your hair.
I: Was there anybody when you were younger where you would have lined up like this one? Did you have, like, a hero?
RP: I lined up to meet George Graham, he used to be the manager of Arsenal football team once, there wasn’t anyone lining up, or, there was about two other people lining up. It’s the same thing.
I: Wow. What’s gonna matter is there’s Q&A down there, hope it doesn’t get too crazy.
RP: Okay, let’s go.
I: Nice to meet you, thank you.

I: Ez őrület, mindig hallgatni a sikítozó embereket. Milyen érzés?
RP: Nem is tudom, talán, erről tudom, hogy már vége van a hétnek és semmi nem fog történni. Tudom, hogy fel kell rá készülni… megtörténik, meg is van rendezve, de utána, amúgy semmi. Úgy értem, az életem eléggé különbözik attól, amilyen egy évvel ezelőtt volt. Annyira bizarr lett, hogy nem is tűnik valódinak. Olyan, mintha lenne egy furcsa munkám, ahol akárhová megyek, az emberek sikítoznak, ha látnak. Mintha kitennének egy helyre, ahol lehet sikítozni annak, aki meglát, mintha legalább valami őrült lennék. És ha elmegyek egy máshová, akkor ott fognak sikítani. Nagyon furcsa.
I: Most itt vagy Chicagóban, és egy egész tömeg, emberek százai vártak, milyen érzés volt az, hogy odajöttek és beszélni akartak veled?
RP: Rendben volt, mindig nagyon kedvesek… utálom, hogy mindig annyira végig kell rohanni a dolgokon, és nem is tudom megítélni, hogy milyennek találom a többi embert.
I: Ez egy nagyszerű történet, mert egy éve, vagy talán két-három éve én nem is tudtam, hogy ki vagy, és valószínűleg senki az itteniek közül nem tudta, és most hirtelen itt ez a sikítozás, az emberek sikoltoznak és sírnak. Erről mit tudsz mondani?
RP: És még a film ki sem jött. Kicsit őrült dolog ez.
I: Ettől nagyobb lesz a nyomás? A filmnek most már nagyon jónak kell lennie, ugye?
RP: Igen, úgy értem, a film már kész, azzal már nem tudok mit kezdeni, de amikor még készült, nem is sejtettem, hogy ez fog történni. Most, huhh, most nem tudok semmit.
I: Mi a legnagyobb változás, ami feltűnt?
RP: Talán a repülőterek. Amikor megérkezel egy repülőtérre és az emberek ott várnak, aláírásokat kell osztogatni, meg minden, az a legdurvább. De talán nem is ez az első, hanem a legnagyobb változás az, hogy kimegyek és ott vár hatezer sikítozó ember.
I: A régi életednek már vége, barátom, XXXX már sosem fog veled lógni, nem lesz akkora élmény, a rajongók mindig ott fognak tornyosulni fölétek.
RP: Hát, köszönöm…
I: Szóval, azt hallottam, hogy háromezer embert előztél meg a válogatáson erre a szerepre, igaz ez?
RP: Ötletem sincs, nemrég hallottam én is, de tényleg nem tudom. Csak azt tudom, hogy aznap, amikor én is voltam, három másik színészt hallgattak meg. De szerintem én egy nagyon hosszú lista legvégén álltam. Nem tudom.
I: Olvastad a könyveket a meghallgatás előtt? Esetleg már rajongója is voltál?
RP: Nem olvastam még azelőtt, csak a meghallgatás után. Nem is nagyon hallottam róluk, Angliában nem voltak valami ismertek.
I: Ez eléggé lenyűgöző.
RP: Nem sejtettem, miről volt szó, de már tudom, hogy miről van szó.
I: A nagy kérdés, amit mindenki tudni akar, hogy mind a négy könyvet meg fogod-e csinálni, benne vannak-e a terveidben?
RP: Most az első, második és harmadik részre van szerződésem. És tudom, hogy már kész a második rész forgatókönyve. Szóval, ha ez elég pénzt hoz majd, azt hiszem, jövő februárban és márciusban már forgatjuk a második részt. Azután nem tudom, hogy fog folytatódni.
I: Érdekel a dolog?
RP: A második rész igen, egyértelműen. Meg akarom csinálni a másodikat, az volt a könyvek közül a kedvencem. Már valamennyire előre terveztem, fel akartam készülni a szereppel a második részre. Még nem tudom, milyen lesz a harmadikat eljátszani, de a másodikat egyértelműen szeretném eljátszani, ez a szerep abban nagyon király lesz.
I: Most ezt a világ körüli turnét csináljátok, ami inkább egyfajta amerikai turné, keresztül az egész országon, hogy reklámozzátok a filmet. Mi volt a legőrültebb dolog, ami történt az úton?
RP: Talán Mexikóváros kicsit rázós volt…
I: Tényleg?
RP: Igen, olyan volt, mintha egy zendülésbe csöppentünk volna bele, nem tudtunk elbújni a sikítozás elől, egyszerűen nem tudtunk kiszállni a kocsiból sem, teljesen eszeveszett volt. Mókás is, csak annyira őrült és szürreális.
I: Tudsz adni valami tanácsot a hajammal kapcsolatban? Van ez a kis frizurám, amit én állítok be, de te mindig annyira tökéletesen jólfésültnek tűnsz, hogy csinálod, hogy ez így maradjon?
RP: Semmit. Nem tudom, miért lett ez ekkora dolog, ötletem sincs.
I: Nagyon nagy dolog, az emberek az interneten, amikor megtudták, hogy le akarod vágatni a hajadat, petíciót írtak, hogy ne tedd.
RP: Bizarrul hangzik, viccesen, mert amikor először kiválasztottak a szerepre, úgy 75.000 ember mondta, hogy nem fogom tudni eljátszani a szerepet. Most ezek az emberek azt mondják, nem vághatom le a hajamat.
I: Volt valaki, akiért te ennyire rajongtál volna, sorbaálltál volna érte gyerekkorodban? Volt, mondjuk, egy kedvenced?
RP: Egyszer sorbaálltam, hogy találkozhassak George Grahammal, aki akkoriban az Arsenal edzője volt. Senki más nem állt sorba, na jó, talán még ketten. De ez ugyanaz.
I: Wow. Ami most számít az az, hogy kezdődik az interjú odalent, remélem, nem lesz túl őrült.
RP: Oké. Mehetünk.
I: Örülök, hogy találkoztunk. Köszönöm.

MTV First Robert Pattinsonnal 4-5-6

: —– man like me, just a rock. What I like about this, and we’re talking about it is how, obviously your fan base, as it were, not to be you know, sterotypical, but like this is gonna be the first Cronenberg film for a lot of like 14 year-old girls, I would think. It’s just kind of awsome in a way.
RP: Yeah, this is like the strangest misconsception, i think it’s a misconsception, like Twilight fans, they’re not that young.
I: Right, they’re all over the place.
RP: I would say like 70% would be over 18. I mean, in my encounters.
I: They’re just the loudest.
RP: And the tallest.
I: Exactly. And the kids, you can’t see them.
RP: Yeah, I don’t know. I would like if 14 year-olds would watch it, that would be cool. I would have loved to see one of his movies when I was 14.
I: What was your first Cronenberg movie?
RP: Scanners.
I: That was the first one, and the favourite?
RP: Videodrome would be my favourite.
I: And the fly guy, the Fly?
RP: I like the ones that are kind of more dreamy, the less filmy
I: The Fly comes conventional by his standards.
RP: That’s the only one that has ever made any money.

I: Az olyan egyszerű népnek mint én vagyok, csak egy kő. Ami nagyon tetszik ebben, hogy ha megtekintjük a rajongóid alaptáborát, akkor ez nagyon sok 14 éves számára az első Cronenberg film lesz. De szerintem ez szuper.
RP: Igen, ez egy furcsa elképzelés, bár szerintem nem igaz, szerintem a Twilight rajongók 70%-a elmúlt 18. Legalábbis ahogy én látom.
I: Ők a leghangosabbak biztos.
RP: És a legmagasabbak.
I: Pontosan. A gyerekeket nem lehet látni.
RP: De szerintem ez nagyon jó, szívesen néztem volna én is 14 évesen Cronenberg filmet.
I: Melyik volt az első Cronenberg film amit láttál?
RP: Scanners.
I: És a kedvenced?
RP: A Videodrome.
I: És a Légy?
RP: Jobban szeretem a álmodozós, a kevésbé filmszerű filmjeit.
I: Igen, a Légy egész hagyományos volt az ő szemszögéből.
RP: És az volt az egyetlen, ami pénzt is hozott.

I: I know, you read the script, and there was an other actor attached for a while, and then this comes back around to you. When you get that call, that Cronenberg wants you for this, that’s gotta be one of the best professional moments in you career.
RP: Yeah, it was one of the first time I actually considered myself as an actor. My first question was like what do you see, why are you hiring me? Because Cronenberg is one of those people who, when others ask you, didn’t even come into my head, it’s saying like, wanna work with Orson-Wells, in David’s interpretation, you though I was dead?
I: So when he tells you that he wants you for this, does that immediately kind of validate, becuase well I’ve been frank maybe early on, you had a kind of fame before maybe you in your own head thought you had the chops, I think, I feel like you’ve caught up now. You know what I mean, you kind of had that moment where like you can clearly do it well on screen, and you’re getting the roles to justify it.
RP: N, you kind of, it was total luck, it was like a gift to get the job, I mean, I have sort of fell into acting, it’s not like I’ve been striving since I was a kid to get anything, but I feel like I know, I like movies more than acting. And I like the idea of being in movies that I like. So this is contributing something. But I don’t know about validation. As soon as you feel validated, you’re a bad actor. You need to constantly feel that there’s a 99% chance of failure. Total failure, devastating failure. You should feel like every single job is potential which you’re never gonna get again. And you should feel good about it. And it’s all about actually living in the present.
I: So you’re not getting a boost out of the fact like this really is getting one of the best of your career. People are reweing
RP: It’s a relief not to get shit on.
RP: You kind of get —- and after you start desperately seeking out the bad ones.
I: That’s not the case with you Rob, what’s wrong with you?

I: Tudomásom szerint olvastad a forgatókönyvet, eközben egy másik színész volt még képben, majd az egész visszajött hozzád. Amikor jött a hívás, hogy Cronenberg téged akar a szerepre, az biztos az egyik legjobb pillanat volt szakmai szempontból a karrieredben.
RP: Igen, nagyjából az első alkalom volt, amikor színésznek tartottam magam. Az volt az első kérdésem is, hogy mit látsz bennem, miért én? Mert másoknál nem is jut az eszedbe hogy kiről is van szó, de nem nála, nem olyan mintha valaki azt mondaná, akarsz-e Orson-Wells-vel dolgozni, ami David értelmezésében – akkor szerintem már meghaltam?
I: Szóval amikor azt mondja hogy téged akar, akkor ez valahogy megerősíti, mert őszintén szólva, eleinte mintha korábban lettél volna híres, minthogy ez leült volna a fejedben, bár szerintem már utolérted magad. Szóval most már hogy megvolt az a pillanat amikor megmutattad hogy jó vagy a képernyőn, és kapsz is olyan szerepeket, amik ezt bizonyítják.
RP: Ez inkább olyan szerencse, ajándék volt ez a munka, elvégre én inkább csak úgy belecsöppentem a színészkedésbe, nem olyan, mintha gyerekkorom óta ebben az irányban küzdenék, sokkal inkább a filmeket szeretem. De nagyon szeretek olyan filmekben szerepelni, amiket szeretek. Ez hozzáad a dolgokhoz. De nem tudok a megerősítés dologról. Amint jóváhagyottnak érzed magad, akkor rossz színész vagy. Állandóan ott kell lennie annak az érzésnek, hogy itt 99% esély van a bukásra. Teljes, pusztító bukásra. És ez így jó. Így tulajdonképpen a jelenben élsz.
I: Szóval nem lendít a dolgokon, hogy ez most a karriered egyik legjobb dobása
RP: Könnyebbség, hogy nem szarnak le, elég sokszor előfordult már.
RP: Kezded megszokni a jót (?), majd elkezded kétségbeesetten keresni a rosszakat.
I: Veled azért nem ez a helyzet Rob, mi a baj veled?

We’ve some tweets for you, lets look at the first tweet if we could. From Jeni – Was there a way to prepare for this role?
What’s the best preparation for something like this?
RP: I don’t know, I mean, I kind of, I don’t know, I sort of didn’t know at all how to prepare for the role, I mean I did lot’s of different things all over the board, I didn’t have any specific plan, and I was getting more and more nervous as I came to the first day of shooting. Then almost spontaniously combusted when I first sat in the limo. The first day we were doing the screen test, me and Sarah Gadon, and she asked me just as a normal conversation, ‘Oh so what did you do to prep the character?’ and I was very close to killing myself or killing her, instantaneously I was just like (nyög), I remember like running out the car and going back to my trailor, like ‘I hate her’ (suttogja). And then it took like 3 weeks to realize what she actually asked me.
I: Because she was putting you on spot?
RP: I just kind of felt like I was gonna say, well I preped by watching J.D. Videos, and I was listening to Howard Dean, I was trying to imitate Howard Dean! And everything it was like what are you talking about?
I: Really you were listening to Howard Dean?
RP: Yeah, I was trying to do his accent. I was like I read Bobby F. on the biography. She was like why? ——— I don’t even know how to use jo-jo!
I: You don’t know how to use jo-jo?
RP: I still can’t. Terrible.
I: Really? —- on set. That’s one of the things I actually can do, better than you probably. Are you good at memorisation, because the dialog in this is really intricated and styalised and extensive. So does that come naturally to you, what’s your technique for learning just a volume of words?
RP: Just straight repetition, and I think that was one of the part which I felt was really helpful fot the character, because I’ve never really had to do that before. Because normally you think, you don’t want to memorize too much, so it’s kind of a little bit shocking to you when you go on set. But with this, it was kind of, I needed to, I mean I knew the whole script of my heart before the first day. It was like a play. So this kind of mechanical, just repetition, repetition and repetition, like I knew, I could like fast forward and rewind scenes in my head. And it was kind of helpful for the part. Cause everyone else, you know, if everyone had 2 or 3 scenes, you wouldn’t have spent that 3 weeks, like every single minute of the day memorising their lines as well. So I kind of always felt like I had a little thing on everyone else, cause they had to come into the limo as well, which I was comfortable with and they weren’t.
I: Welcome to my world.
RP: Yeah, exactly.
I: —- favourite movies memorized by heart. What’s the movie that you could recite? Do the one man show version of?
RP: I used to be able to do Fear and loath in Las Vegas, and The Mask.
I: Two words of t— movies.
RP: And I’m one of the annoying people who likes to tell people, I remember the plots of things. And I ——- a movie, and just tell them the entire plot for like half an hour, and I drive people crazy.
I: And then Darth Vader takes off his helmet, and he’s good!
RP: And someone just says, I’ll see it, I’ll see it, no-no, but I have to tell you this other bit, this happens, this is why it’s good!
I: It’s still better than hear me, explaining it to you.

I: Van pár tweetünk a számodra, nézzük az elsőt. Ez a kérdés Jenitől érkezett – hogyan készültél fel erre a szerepre? Mi a legjobb mód felkészülni egy ilyen szerepre?
RP: Nem tudom, nem tudtam hogyan készüljek fel, összességében sok mindent csináltam, de nem volt egy kifejezett tervem, csak egyre idegesebbé váltam, ahogy a forgatás első napja közeledett. Majd szinte spontán megvilágosodott előttem az egész, amikor először ültem be a limóba. Az első napon Sarah Gadon kérdezte meg, csak úgy, ‘Na és hogyan készültél fel a szerepre?’ és én közel voltam ahhoz megöljem vagy magam, vagy őt, csak így egyből, én meg csak (nyög), emlékeszem, hogy kifutottam az autóból, vissza a lakókocsimba, és csak ültem ott, arra gondolva hogy ‘utálom őt’ (suttogja). Utána 3 hétig tartott amíg rájöttem, hogy tulajdonképpen csak egy kérdést tett fel.
I: Egyből rátalált a gyenge pontra, mi?
RP: Csak úgy éreztem, hogy mégis mit mondhatnék? Hogy J.D. Videókat néztem, meg Howard Dean-t hallgattam, utánozni próbáltam Howard Dean-t! És bármit mondhattam volna, a reakció annyi lett volna hogy ‘miről beszélsz?’
I: Tényleg Howard Dean-t hallgattad?
RP: Igen, próbáltam utánozni az akcentusát. Mintha Bobby F. életrajzát olvasnám. Sarah meg kérdezte, hogy miért? —— azt se tudom hogyan kell jo-józni!
I: Tényleg nem?
RP: Még most se. Szörnyű.
I: Tényleg? Kellett volna egynek lennie a forgatáson. Az az egyike azoknak a dolgoknak, amit meg tudok csinálni, ezek szerint talán jobban is mint te. És hogy állsz a memorizálással? Elvégre ebben a szöveg igen bonyolult és stílszerű?? és terjedelmes. Ez természetesen jön neked, vagy van valami módszered hogy megtanulj ennyi szót?
RP: Csak folyamatos ismétlés, és szerintem ez volt az egyik ok, ami sokat segített a szerep megformálásában, mert ilyet még nem nagyon kellett eddig csinálnom. Mert általában úgy vagy vele, hogy nem kell túl sok mindent megtanulni, szóval egy kissé sokkoló volt a forgatáson. De itt szükség volt rá, úgy értem, tudtam az egész forgatókönyvet fejből, már az első nap előtt. Olyan volt mint egy színjáték. Szóval csak mechanikusan ismételni, ismételni és ismételni, akár tudtam előre- és visszatekerni jeleneteket a fejemben. És ez sokat segített. Mert a többieknek, legtöbbjüknek csak 2-3 jelenetük volt, és akkor te se töltenél három hét minden percét azzal, hogy megtanuld a forgatókönyv összes sorát. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy nekem volt némi előnyöm, mert nekik mindig be kellett jönniük a limóba, ahol én már kényelmesen (magabiztosan) éreztem magam, ők pedig nem.
I: Üdv az én világomban.
RP: Pontosan.
I: Vannak olyanok, akik fejből tudnak filmeket. Neked van-e olyan filmed amit el tudsz mondani, egy olyan egy-emberes előadás változatban?
RP: Régen el tudtam mondani a Félelem és Reszketés Las Vegas-bant, vagy a Maszkot.
I: Csak két szót ezekből.
RP: Én azoknak az idegesítő embereknek az egyike vagyok, aki azzal idegesíti az embereket, hogy mi történt a filmben. Szóval megnézek egy filmet, aztán elmondom az egészet, kb fél órán át csak azt mondom, és persze megőrjítek mindenkit.
I: And then Darth Vader takes off his helmet, and he’s good!
RP: And someone just says, I’ll see it, I’ll see it, no-no, but I have to tell you this other bit, this happens, this is why it’s good!
I: It’s still better than hear me, explaining it to you.