B96 Chicago interjú, még 2008-ból

Nosztalgia, nosztalgia. Szeretem ezt a régi Robot.

Hey Showbiz Shelly, I’m hanging out here in Robert Pattinson’s hotel. Now you might have heard of Robert, he’s starring in a new film Twilight, coming out in november 21st. He’s going to be a huge star, so I can’t wait to talk to him about his growing stardom, let’s head upstairs and do the interview.
I: Welcome to Chicago, by the way – first and foremost.
RP: Thank you very much.
I: How do you like it here?
RP: Again, I always say this, like, I’ve just seen the hotel room. In this whole tour I never see anything. I didn’t realize what it looked like though, it is quite interesting (gondolom, de nem fejezte be), I thought it looked like London. Everyone told me Chicago looked like London, doesn’t look anything like London.
I: I wouldn’t think so.
RP: It looks like Chicago.
I: Yeah, or maybe it’s the weather that looks like London.
RP: Yeah, it is kind of similar.
I: Yeah.
RP: It’s a cool looking city though.
I: Yeah. Well good, glad you like it, so welcome.
RP: Thank you.
I: And now talk about you’re movie, Twilight. Coming out november 21st, it’s a vampire flick?? right?
RP: Mhmm.
I: So talk about you’re character. Just for people who didn’t really follow it, there’s one or two of them that I don’t think did, so.
RP: It’s basically about this young girl, who moves to a new town, to a little small town in Washington State, and it’s raining all the time, it’s miserable, and she doesn’t really know anyone. And basically she sees this bizarre looking family, who go to her school. And gets kind of fixated on this one kid, who seems to absolutely despise her, from the second he meets her. She eventually finds out that he’s a vampire, he’s 108 years old, and he’s stopped killing people but her scents (?), smelled her blood and needs to kill her. But also at the same time, he’s completely fascinated by her, and they eventually fall in love, and there’s all the bad stuff that happened.
I: So what was it like, how did you prepare for the role of a vampir? How did you get into character, how did you prepare for it?
RP: I was by myself a lot, I went three months early to Oregon, where we were shooting it. I was just by myself, I seldomly (?) talked to anyone, and did a lot of running. I don’t know, it’s not really a vampire movie as such, though. He’s not really a vampire, it’s completely different to any other vampire that, any other vampire story.
I: Okay. Did you drink any blood— to prepare, just for the record? (2:24)
RP: I did a little bit.
I: A little, okay.
RP: Just a little.
I: Tasted good?
RP: I didn’t really like it to be honest.
I: I heard that, did they say that you’re teeth weren’t straight enough, or something? Or what was that?
RP: How did you hear that?
I: I just, I did a lot of research.
RP: Yeah, they tried to put a brace on me. God, I hold that against the people who decided on that. The amount of — in my teeth is, they wanted to give me gum surgery, and then put this invisible line thing on, and the producer was like ‘How much that’s gonna cost?’ and I was just like listening ‘W-w-w-w-ait, I’m not cutting all my gums off (????????), what are you talking about? (3:00)
I: That’s crazy, —– any of it, did you?
RP: I didn’t, no, I just pretended. They did it the whole invisil line, do you know what invisy-line vagy micsoda is?
I: Yeah, the invisible braces.
RP: They did the whole treatment and I wore it for maybe 15 minutes, and when I told the producers I was wearing it for a good month and a half before I had the guts to tell them.
I: Oh my God!
RP: But people were saying, ‘Why your teeth look so much better!’ I was like, it’s just, you know. It’s power suggestion.
I: Psychological thing, yeah. And so okay, I’m gonna be totally honest with you Robert, about I would say a week ago, ten days ago, I really didn’t know who you were, and suddenly the last week can’t go to a blog, you can’t do anything, without seeing you face. You’ve just recently started, and what has been that like for you?
RP: I know. Still completely bizarre to me, it was just… it’s worrying as well, cause when it comes out of nowhere people always want to turn you down really quick, they wanna turn you down just as quick as you came up. So, I don’t know. I think, it’s completely bizarre to me, I hope it makes the film do well, though.
I: Well, I’m sure it will, you’ve a lot of fans out there.
RP: Yeah, I don’t know why.
I: Does it surprise you?
RP: Yeah, it really does. It really does. I mean, it’s just so funny how like last year nada, and this year you’re doing this movie and everything changes.
I: Yeah, because you have an appearance tonight, and you’ve had a couple of appearances at malls and things, and the fans have gone crazy, starting riots and fights, and what’s your take on all that?
RP: Well it’s just a book. I mean, people, I think I could have just been anybody, I mean people were so obsessed with the book and they wanted to just have something real to instead of just being in their imaginations anything that they can touch or see or whatever, it’s like they transfer all that love of the book onto that. And so it’s weird, you’re just the vessel for screams.
I: Wow, I’m gonna keep my fingers crossed that nobody gets hurt tonight, cause I heard some stories.
RP: Me too.
I: And what about you’re two sisters growing up, what was that like? Did they pick on you?
RP: Not really. I was just always the kind of freak, cause they’re quite close in age to each other. So I was like the one who wandered around by himself.
I: Ohh. You seem to do that a lot, I hope not.
RP: Yeah, I do, I do do that a lot.
I: What about your hair, that seems like to be a signature thing, how do you do that with your hair, it’s very — and turn? (5:30)
RP: I don’t know. I really don’t know. It’s just been the same in my whole life. I wear a hat a lot. So that’s why.
I: Okay. A lot of fans pay attention to your hair, that’s like a big —
RP: I know, I don’t know why. It’s really strange.
I: And what’s the best and worst part so far of everything that’s happened?
RP: The best part is I guess is travelling everywhere. The worst part is travelling around and not being able to see anything. I look out at a lot of good windows.
I: You get to hang out in hotels a lot.
RP: Yeah, yeah. I like hotels.
I: Good, I hope so, at this point, right?
RP: Yeah.
I: And finally, are you going to get to do anything while here in Chicago, not really, you’re just gonna stay here?
RP: I hope so, I mean, I gonna try something to do tonight. I mean, I hope, I hope it doesn’t go on too long this evening.
I: — or clubs or something?
RP: I wanna have deep van/pan??? pizza.
I: You should, it’s very good.
RP: Where’s a good place?
I: Giordano’s (??), that’s a good one, it’s a real good one. And I have to ask for all your fans, do you have any girlfriend?
RP: I don’t.
I: You just made a lot of girls happy.
RP: Oh really, oh great.
I: What do you look for a girl ideal to date?
RP: Like a little bit nuts, I like nuts girls, and I don’t know. I’s completely random, everytime I’m attracted to someone it’s always unexpected.
I: And just one final question. Have you made enough money yet, have you made a big purchase, big splurged anything you gonna splurge on?
RP: I definitely haven’t really. I made, no I haven’t made, I don’t know. No. No, I haven’t made the money to splurge on anything.
I: Haven’t seen the money yet, from Twilight?
RP: No, I got to wait for that.
I: Anything you wanna buy? That’s in your mind?
RP: Actually I did buy, I bought some recording stuff the other day, which is quite gig???, I wanna record some music if you want to ???? go/hear, heh??
I: You’re a big singer?
RP: Sort of. Not really. I was recording when I was in LA, a whole set-up for that. That was probably the biggest thing I bought.
I: Do you wanna sing anything for –
RP: No.
I: You sure?
RP: I think I’m sure.
I: Okay, well thank you so much Robert, I appreciate, it was nice to meeting you.
RP: Nice to meet you.
Hello, Showbiz Shelly, itt vagyok Robert Pattinson hotelében. Már hallhattatok Robertről, az új filmben, a Twilightban szerepel, ami november 21-edikén jelenik meg. Nagy sztár lesz belőle, alig várom, hogy beszélhessek vele a növekvő sztárságáról, szóval menjünk is fel és készítsük el az interjút.
I: Üdv Chicagóban, egyébként – először és legfőképp.
RP: Nagyon köszönöm.
I: Hogy tetszik itt?
RP: Mindig ezt mondom, csak a hotelszobát látom. Ez alatt az egész körút alatt nem látok semmit. Nem jöttem rá, hogy néz ki, elég érdekes, azt hittem olyan, mint London. Mindenki azt mondta, hogy Chicago olyan mint London, de szerintem egyáltalán nem olyan.
I: Nem hinném.
RP: Úgy néz ki, mint Chicago.
I: Igen, vagy lehet, hogy az idő olyan mint Londonban.
RP: Igen, az hasonlít.
I: Igen.
RP: De jól néz ki a város.
I: Igen. Nos, örülök, hogy tetszik, szóval üdv itt.
RP: Köszönöm.
I: És most beszéljünk a filmedről, a Twilightról. November 21-dikén jelenik meg, egy vámpír történet igaz?
RP: Mhmm.
I: Szóval beszéljünk a szerepedről. Azoknak, akik nem nagyon követik, van egy-kettő belőlük, kit játszol?
RP: Tulajdonképpen egy fiatal lányról szól, aki egy úgy városba költözik, egy kicsi városba Washington államba, ahol állandóan esik és borzalmas, és nem igazán ismer senkit. Aztán találkozik ezzel a bizarr kinézetű családdal, akik egy iskolába járnak vele. És rákattan erre a gyerekre, aki eleinte teljesen visszataszítónak találja, attól a pillanattól, hogy meglátja. Végül a lány rájön, hogy a fiú egy vámpír, aki 108 éves, és többé nem öl embereket, de a lány illata, a vérének az illata miatt úgy érzi, hogy meg kell ölnie. Ezzel egy időben teljesen lenyűgözi őt a lány, és végül egymásba szeretnek, aztán ott van még az a sok rossz dolog ami történik.
I: szóval milyen volt, hogy készültél fel egy vámpír szerep eljátszására?
RP: Sokat voltam egyedül, három hónappal korábban elmentem Oregonba, ahol forgattunk. Egyedül voltam, ritkán beszéltem bárkivel is és sokat futottam. Nem tudom, ez igazából nem egy vámpíros film. Ő nem igazán egy vámpír, teljesen különbözik minden korábbi vámpíros történettől.
I: Oké. Ittál vért (nem értettem pontosan) a felkészülés alatt?
RP: Egy kicsit.
I: Egy kicsit, oké.
RP: Csak keveset.
I: Jó íze volt?
RP: Őszintén szólva nem ízlett annyira.
I: Azt hallottam, hogy azt mondták, hogy a fogaid nem voltak elég egyenesek. Volt ilyen? Mi volt ezzel kapcsolatban?
RP: Honnan tudsz erről?
I: Sokat kutakodtam.
RP: Igen, próbáltak fogszabályozót rám rakni. Istenem, ezt azokra fogom, akik ezt eldöntötték. A valaminek a száma a fogaimban (öhhh nem értettem), azt akarták, hogy fogíny műtéten vegyek részt, aztán fel akarták tetetni azt a láthatatlan vonal dolgot, és a producer kérdezte ‘Akkor ez mennyibe is fog kerülni?’ és meg csak álltam és hallgattam ‘V-v-v-v-várjunk csak, nem fogom az ínyemet kivágatni, miről beszéltek?’
I: Ez őrület —– ?
RP: Nem, csak úgy tettem. De megcsináltatták azt a láthatatlan vonal dolgot, tudod mi az?
I: Igen, az a láthatatlan fogszabályozó.
RP: Megcsinálták az egész kezelést, de csak kb 15 percig volt rajtam, a producereknek jó másfél hónapig azt mondtam, hogy rajtam van, csak akkor mertem bevallani az igazságot.
I: Te jó ég!
RP: De sokan azt mondták, hogy ‘Milyen jók lettek a fogaid!’ Az egész csak erőfitogtatás volt.
I: Lélektani dolog volt, igen. Oké, most teljesen őszinte leszek veled Robert, egy hete, vagy olyan tíz napja még semmit sem tudtam rólad, most pedig hirtelen nem lehet egy blogot meglátogatni, nem lehet semmit se csinálni anélkül, hogy nem látnám az arcodat. Csak nemrég kezdtél, milyen ez az egész számodra?
RP: Tudom. Még mindig teljesen bizarr. És aggasztó is, mert ha ilyen ismeretlennel történik, akkor az emberek gyorsan le akarnak húzni, olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan felkerültél. Szóval nem tudom. Számomra teljesen furcsa, de remélem a film jól jár majd vele.
I: Nos, biztos vagy benne, sok rajongód van.
RP: Igen, nem is tudom miért.
I: Meglep téged?
RP: Igen, nagyon is. Tényleg meglep. Vicces, hogy tavaly még csak nada (spanyol semmi) nem volt, és most megcsinálod ezt a filmet, és minden megváltozik.
I: Igen, mert ma este is van egy megjelenésed, meg már volt jó pár korábban is, ilyen bevásárlóközpontokban, és a rajongók teljesen megőrültek, forrongtak és harcoltak, erről mit gondolsz?
RP: Nos, ez csak egy könyv. Úgy értem, lehetnék bárki, az emberek ugyanis a könyvet imádják, és csak szerettek volna valamit, ami nem csak a képzeletükben él, valamit amit megérinthetnek, láthatnak, vagy ilyesmi, és a könyv iránt érzett szeretetüket erre irányítják. És furcsa, te csak a sikolyok eszköze vagy.
I: Wow, ma este szurkolni fogok, hogy senkinek se essen bántódása, mert hallottam pár történetet.
RP: Igen, én is.
I: És ugye két lánytestvéred van, milyen volt velük felnőni? Sokat ugrattak?
RP: Nem igazán. Én voltam a különálló, mert ők viszonylag közel vannak korban egymáshoz, szóval én voltam az, aki egyedül kóborolt.
I: Ohhh. Úgy tűnik, sokat vagy egyedül, remélem ez nem igaz.
RP: De, sokat, sokat vagyok egyedül.
I: És mi van a hajaddal? Úgy tűnik ez valami jelképed. Mit csinálsz a hajaddal, hogy ilyen?
RP: Nem tudom. Igazán nem tudom. Egész életemben ilyen volt. Sokszor van sapka rajtam. Talán ezért.
I: Oké. Sok rajongót érdekli a hajad
RP: Igen, de nem tudom miért. Nagyon furcsa.
I: És eddig mit találsz a legjobb, illetve a legrosszabb dolognak abban, ami történt?
RP: A legjobb dolog az, hogy sokat utazhatok. A legrosszabb az, hogy sokat utazok de semmit se látok. Viszont sok jó ablakon nézhetek ki.
I: Sokat láthatsz hotelekben.
RP: Igen, igen. Szeretem a hoteleket.
I: Jó, remélem is, legalábbis eddig igaz?
köszönjük szépen Pattinak, hogy leírta és lefordította 🙂
Advertisements

Rob és barátai avagy a brit-pack

Csak úgy útközben, amíg a képeket gyűjtöttem mára 🙂

eredeti cikk itt

fordítás itt:

Robert Pattinson bandáját The Brit Pack-nek hívják (ez most aztán lehet Brit Banda, Brit Csapat, Brit Cimborák meg ilyenek 🙂 )
“Felejtsd el a Rat Pack-et és a Brat Pack-et,” mondja a PopStar, “Új banda van a városban, magukra irányítva a figyelmet bárhová is menjenek… a Brit Pack.”
Ki is, mondja a forrás, ez a Brit Pack? Nem más, mint Robert Pattinson és ravasz csapata, természetesen. A kedvenc zenészeink, mint Bobby Long, Marcus Foster és Sam Bradley vannak ezen a listán, továbbá Tom Sturridge, aki szintén régi színész barátja Rob-nak.
Robert Pattinson, akinek filmes munkája (ahem, a Twilight és a Twilight Saga: New Moon is beleértve) olyan hírnevet hozott amire nem számíthatott, a fő arca a Brit Pack-nek. Rob, aki Londonban született, régóta ismeri a Brit-Pack-es társait.
Phil Taylor, aki bemutotta Rob-ot Marcus Fosternek és Bobby Longnak, elmesélte a csoport történetét.
Phil szerint, Marcus és Rob, számára néhány tehetséges művészt jelentettek, akik felbukkantak a színpadán a londoni Up All Night Music alkalmával, egy nyitott mikrofonos (akarom mondani nyitott, mint gondolom bárki használhatja) estén, amit Phil a semmiből állított fel az üres, ambíciózus kezeivel. (huhh)
Az Up All Night, mondja Phil, mára egy olyan hely lett, ahova feltörekvő zenészek mennek, akik keresik a kezdőlökést a zenei üzletbe való bejutáshoz. Amikor Bobby Long felment a színpadra, Phil Taylort annyira lenyűgözte  megkapó és összetett előadása, hogy tudta, hogy Bobby Longnak találkoznia kell Marcussal és Robbal. Azóta is közeli barátok és bizalmasok.
Ahogy Marcus Foster mondta, ő, Rob és Sam Bradley már az iskolában találkoztak. Tom Sturridge, aki olyan filmekben szerepelt mint a Being Julia, Vanity Fair (amiben Rob is benne volt), és Like Minds, a testvérein keresztül találkozott Robbal, akik szintén Robbal jártak egy iskolába.
Sam Bradley szerint “mind nagyon közel vagyunk egymáshoz”. Sam, aki ma este a Vancouver Island-on fog szerepelni, és akinek az albuma (reméljük) hamarosan meg fog jelenni, még azt is mondta, hogy a Marcus Fosterrel való barátsága volt az oka annak, hogy zenei pályára állt. Sam mondta, “Nagyon szeretem hallgatni és nézni őt”.
Ez, úgy tűnik igaz a Brit Pack többi tagjára is. Az ötükről szóló hírek folyamatosan keringenek képek és riportok formájában, továbbá arról is állandóan szó van, hogy elmennek egymás előadásaira és többször is együtt írják a darabjaikat.
Sőt, Sam Bradley tegnap mondta el nekem, hogy ő és Robert Pattinson nagyon szorgosan munkálkodtak egy “nagyon jó dalon”. A múltban már láttuk Bobby Longot és Marcus Fostert együtt dolgozni a Twilight filmzene fő dallamán, a “Let Me Sign”-on, és Sam Bradley Robert Pattinsonnal fogott össze és alkotott meg egy másik Twilightra is felkerülő számot, és amit Bradley átdolgozott a saját albumára is, a “Never Think (Too Far Gone)” című darabot.
Dióhéjban: ez az öt srác igazán jó barát, és mindannyian az Egyesült Királyságból érkeztek. Így jött az ügyes becenév, a Brit Pack.
Annak érdekében, hogy kissé más legyek, merem azt állítani
, hogy talán Phil Taylort, aki segített összehozni a csapatot, is bele lehetne vonni ebben a listába. Egy six-pack talán …

Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy ezek a britek jó csapatot alkotnak, vagy ha tetszik az új jelző, akkor jó “pack”!

ez meg egy másik 

és a másik fordítása


Betekintés Rob Pattinson, Sam Bradley, Marcus Foster és Bobby Long romantikus lelkébe…
Ha barátok együtt nőnek fel, különleges kapcsolat alakul ki közöttük – egy olyan, ami egész életre szól. Nem számít, ha meggazdagszanak vagy elszegényednek, örökké barátok. Bár új barátok jöhetnek és mehetnek, de ritkán jön olyan új barát, aki a gyerekkori barátság közelségének a közelébe érhetne. Azért, mert ez lelki-barátság. Örökké barátok.
Ilyen lelki-barátok Rob Pattinson és a Brit-Pack – Sam Bradley, Bobby Long, Marcus Foster és Tom Sturridge. Ezek a brit srácok már nem laknak együtt zsúfolt, lelakott pizzázók feletti lakásokban Londonban. Már nem maradnak fenn egész éjjel gitározni, dalokat írni, filmeket nézni, és pizzákat enni a tetőn. Ehelyett, mind beléptek az életük és karrierjük egy új szakaszába. Zenészek, énekes/dalírók, színészek. Csavargók. Bohémek. Romantikusok. A világ lakosai. Hotelszobákat vagy tour-buszokat hívnak otthonnak.
Egy csavargó jellemzése alapján szinte állandóan úton van, nincs állandó lakhelye, átmeneti lakhelye sem, vagy állandó rezidenciája. Mindez szükségesnek tűnik, ha egy színész vagy zenész előre akarja lendíteni a karrierjét, és ez az, amit Rob, Sam, Bobby és Marcus csinálnak.
Történelmileg, a “csavargó” szó egy brit törvényes kifejezés volt, hasonlóan a vagrant-hoz (ami szintén csavargót vagy kóborlót jelent), egy latin eredetű szóból származik, mely céltalan csavargásra utal. A Parasztok Felkelése után, az 1383-as törvény alapján a brit rendőrök jogosultak voltak arra, hogy elfogják a csavargókat és kötelezték őket az együttműködésre (bár ez a means of support lehet, hogy nem ezt jelenti, de nem találtam semmit rá); mert ha nem, akkor börtönbe csukták őket. Az 1495-ös törvény alapján a csavargókat már hajóépítésbe is befoghattak (de lehet, hogy evezésre), 1530-tól már korbácsolás is járt érte.
A 19. századtól a csavargó már inkább a bohémizmussal kezdett összekapcsolódni, ami úgy jellemezte a bohém embereket, mint “csavargó vér az ereikben, természetes kíváncsiság az ajtón kivüli világról”.
világról.”
Példaként sorolható ide Henry David Thoreau, Michael John Arthur Bujold, Walt Whitman, Lev Tolsztoj, William Hazlitt és Thomas de Quincey. Ők mind bohémek voltak, erősen romantikus lélekkel akik megáldották a történelmünk lapjait és könyveit.
A 21. század London Brit-Packjét adja nekünk – Rob, Sam, Bobby, Marcus és Tom. Lelki-barátok, akik a világ bohémjaivá/csavargóivá/romantikusaivá váltak.
Rob most már egy híres színész – híresebb mint amit legvadabb álmaiban elképzelt -, Amerikában, Kanadában és világkörüli hotelszobákban él mióta egyik napról a másikra szenzáció lett belőle a Twilight franchisenak köszönhetően. Sam, Bobby és Marcus mind szólóművészként építik karrierjüket – mint énekes/dalszerző – és tour-okat csinálnak Amerikában, Kanadában és Európában. Tour-buszok, repülőterek, hotelek és barátok otthona lett az otthonuk, és a menedzsereik váltak a családjaikká. Egy röpke pillanat a “gyerekkori haverokkal” ma már ritka és értékes.
Bár már nem laknak együtt, vagy tudnak sok időt együtt tölteni, ezek a fiatal britek közel maradtak. A barátságuk egy kölcsönösen együttműködő és egymást támogató viselkedésnek az eredménye. Rob-ot többször is látták támogatni Bobby, Sam és Marcus előadását, amikor az ideje engedi. És, látták Tommal együtt lógni, amikor csak idejük volt rá. Ahogy az interjúkból le lehetett szűrni, a fiúk kapcsolata egymással kölcsönös megbecsülést, ragaszkodást, és tiszteletet jelent, továbbá a másik segítését, ha annak szüksége van rá. (Rob említette, hogy elkérte Marcus Foster ingét a Teen Choice Awards-ra, mert az övéi mind koszosak voltak. Ez csak egy kis példája a barátságuk hűségének és támogatásának.)
Ezek a barátok megbíznak egymásban és kimutatják az egymás iránt hűségüket, egészen az önzetlenség pontjáig. Ízlésük hasonló, legtöbbjük szereti a “hajléktalan elegancia” -féle ruhákat, rongyos pólókat, szakadt farmereket, és az ápolatlan/zilált hajat. Sam a kivétel; ő hozzá inkább a Bobby Darin kinézet áll közelebb – klasszikus, méretre szabott ruhák, melyek öltönyökből, farmerekből, blézerekből (van a pasiknak blézer? vagy sportkabát…) és laza pólókból állnak. Mindenek felett úgy látszik, megbíznak egymásban. Elvégre mind csak egy üzenetnyire vannak egymástól, és mind együtt nőttek fel, kivéve Bobby-t, aki csak pár éve találkozott velük.
Sam az utóbbi pár év óta Vancouverben él, és többé-kevésbé már a világ lakosává vált a sok tournak köszönhetően; Bobby elvileg még mindig Londonban él, de ő is az “úton él” a menedzserével és a rajongóival a nyári amerikai és európai előadókörút miatt. Marcus, aki most szerzett diplomát művészeti téren, sok időt tölt Franciaországban, dalokat ír, amikor nem Európában vagy Amerikában turnézik, és Tom pedig ott él, ahova a következő filmje köti.
Mint Henry David Thoreau és Walt Whitman, ezek a fiúk is romantikusak, ami elő is kerül a zenéjükben és dalszerzésükben, illetve Rob és Tom színészkedésében. A romantikus életvitel lélekteli; olyasmi, ami belülről fakad és amit igazi művészek ki tudnak fejezni, táplálni és művelni tudják.
Rob, Sam, Bobby, Tom és Marcus megváltoztatják a világunkat, mert ők az új romantikusai a 21. századnak. Úgy, ahogy a történelem romantikusai változtatták meg a világot, mert ‘elköltötték’ magukat. Felhasználtak minden csepp energiát és forrást amijük volt, csak hogy túléljenek. Nem érdekelte őket az, hogy valami jusson nekik az életből. Legmélyebb kívánságuk az volt, hogy adjanak valamit az életnek. Örömöt találtak az élet árnyaiban, izgalmat a fájdalom és az elvesztés kockázatban és teljességet abban, hogy másoknak szükségük van rájuk. Nem utálták az életet, hanem szerették és élték egy aktívabb, meghitt, lélekteli módon. A romantikus lélek fentebb emeli az embert, és a Brit-Pack-ünk pont ezt teszi. Bővülnek. Növekednek.
Egy romantikus számára nehezebb feladat bezárkózni a magány biztonságába. Nehezebb abba kapaszkodni, amiről lehet tudni, hogy biztonságos, mint megkockáztatni megtapasztalni az életet. Ez az, amit Rob, Sam, Bobby, Marcus és Tom csinálnak ma. Mindent kockáztatnak és megtapasztalják az életet. Az életet a legaktívabb, lélekkel teli és meghitt módon élik – a dalszerzésük, művészetük, zenéjük és színészkedésük által. Alkotásuk – legyen az zene, művészet, írás vagy színészet – erőt ad nekünk. Elveszi a stresszt. Felfrissít, feltölt minket. Visszaállítja az optimizmusunkat. Megváltoztatja a nézőpontunkat, minket is alkotásra ösztönöz. Romantizál minket (romantikussá tesz minket). Megújítja a képességünket, hogy elvégezzük a világ munkáját. Mindenki láthatja, hogy ezek elismerésre méltó eredmények.
Zene, művészet, dalszerzés és színészet könnyen lehet a legmagasabb kifejezési módja az emberiségnek, mind utánozza és előre lendíti a fejlődési folyamatot. Az alkotó lélek az a tömör tapasztalat, amit szinte lehetetlen értelmezni – mert végtelen változatosságot kerít be -, de mind felismerjük, ha látjuk, vagy tapasztaljuk.
Az alkotó lélek a szabad kapcsolatunk a tiszta lehetőséggel. Érdekes lesz figyelni ezeket a barátokat – Rob, Bobby, Sam, Marcus és Tom – ahogy előre haladnak az életükben, és azt csinálják, amihez a legjobban értenek; alkotnak. Egy dologgal kapcsolatban biztosak lehetünk: ezek a srácok a legjobb barátok fognak maradni, függetlenül attól, ki milyen gazdag, híres – vagy szegény – lesz. És én alig várom, hogy lássam, mit csinálnak az elkövetkező időkben.