Az RPAU lányok a sidney-i sajtókonferencián

Video a RPAU jóvoltából

I: Thank you for waiting everyone, I’m pleased to get this under way, the person who will be right next to me is the producer of the film, Liz Watts, if you could welcome Liz! Liz produced the film and of course the producer of Animal Kingdom as well. Next to Liz, well there he is, and we have David Michod, Guy Pearce and David Linde.
Yes mam, go for it.
M: Hi, sorry, Maria from Rob Pattinson Australia. David, last week I went to a talk that Liz gave and she mentioned that you selected 20 songs and gave to Guy and Rob to help develop their characters. I’m curious from Guy and Rob, what songs resinated the most with you that helped you develop Eric and Rey?
RP: We were given songs?
GP: I don’t think.
M: Did you make that up?
DM: I gave Scoot McNairy a particular, I don’t know why him.
M: Ohh, that’s a shame.
DM: No, actually, I don’t know why I didn’t, but I actually kind of liked doing that, you know, when you’re trying to, you know, pre-production, rehearsal is all about trying to communicate a movie to the people you’ll be working with, so that when you step on set that first day everybody is making the same movie, and you know, people put together kind of reference books and images, for me the most effective thing is music. Music can communicate a tone more effectively than anything else, but I don’t know why I didn’t give you any.
I: David, you’re a writer and director, when you write and you wrote this script were you listening to anything particular, do you write to music?
DM: I don’t, I can’t write with music playing, but while I’m, you know, from my little  moments of downtime, I tend to dive down rabbitholes of, you know, like I choose rabbitholes of you know, this thing, people who bord this also bord this and I can do that for like seven hours later, and in some weird corner of the internet and while I’m doing that I just constantly collecting things, making playlists of things and while I was doing this there was a lot of that music made its way into the movie. Colin S is a fantastic saxophonist who I’ve seen play the Sydney Festival last year I think, amazing, just one man and a saxophone, producing sounds that you’ve never heard before. The pianist composer William Bezinsky, I just start collecting this stuff, and a lot of it falls away, a lot of it feels totally irrelevant, but some of it really sticks.
I: If The Rover had a particular song that summed it up, is there one that comes to mind?
DM: No.
I: Köszönöm, hogy vártatok, örülök, hogy akkor most már kezdhetjük. Mellettem a producer Liz Watts lesz, köszöntsük Liz Watts-ot! Liz volt a film producere és természetesen az Animal Kingdom producere is. Liz mellett, már jön is, aztán itt van David Michod, Guy Pearce és David Linde.
Igen kisasszony, kezdheti.
M: Hello, bocs, Maria vagyok a Rob Pattinson Australia-tól. David, a múlt héten voltam egy Liz által tartott előadáson (beszélgetésen), ahol azt mondta, hogy kiválasztottál 20 dalt amit aztán Guy-nak és Robnak adtál, hogy segítsen nekik kialakítani a szerepüket. Szeretném Guy-tól és Robtól megkérdezni, hogy melyik dalok segítettek a legjobban a Eric és Rey szerepének megformálásában?
RP: Kaptunk dalokat?
GP: Nem hiszem.
M: Csak kitaláció volt?
DM: Adtam egyet Scoot McNairy-nek, nem tudom miért pont neki.
M: Ohh, ez kár.
DM: Nem, igazából, nem tudom miért, de szerettem ezt csinálni, amikor még az előlészületeknél és a próbáknál jár az ember, akkor próbálod átadni, elmondani a filmet azoknak akikkel dolgozni fogsz, így amikor a forgatás első napján megérkezel, akkor tudod, hogy mindenki ugyanazon filmre gondol, és vannak olyanok, akik összeraknak egy listát a történethez kapcsolódó könyvekről, vagy képeket készítenek, de számomra a leghatásosabb a zene. A zene át tudja adni a tónust sokkal hatékonyabb módon, mint bármi más, de nem tudom miért nem adtam semmit.
I: David, te író és rendező vagy, amikor ezt a forgatókönyvet írtad hallgattál valamilyen zenét? Zenére írsz?
DM: Nem, nem tudok zene mellett írni, de amikor kisebb szüneteket tartok, mert szokásom elmerülni ilyen nyúl üregekbe, amiket magamnak választok, aztán ott embereket rakok ide, aztán átpakolom őket amoda (itt nem igazán értettem miről beszél), és ezt több órán keresztül tudom csinálni az internet egy eldugott sarkában, és amíg ezt csinálom, addig folyamatosan gyűjtök dolgokat, lejátszási listákat készítek, és amikor ezt a filmet készítettem, nagyon sok olyan zene volt, ami bekerült a filmbe. Colin S egy fantasztikus szaxofonjátékos, akit láttam a Sydney Fesztiválon tavaly, ha jól emlékszem, és lenyűgöző volt, csak egy ember a szaxofonnal, olyan hangokat hoz létre, amiket még nem hallottál korábban. Aztán a zongorista zeneszerző William B, és csak elkezdek gyűjteni dolgokat, amik közül sok elveszik mert mégse számít, de vannak olyanok is, amik igazán megmaradnak.
I: Van a Rovernek egy olyan dala, ami összefoglalja az egészet, és ha igen, melyik lenne az?

DM: Nincs olyan.
Advertisements

Guy és David, Rob csak említés szintjén

Kicsit mellőzzük kedvencünket, jó???

Haha, a videó nem nyilvános. Legyetek óvatosak…
Na. A transcript meg a fordítás meg majdnem kimaradt… Hmm. Lehet, ma inkább ne csináljak semmit?

A futuristic western set in the Australian outback is the latest collaboration between actor Guy Pearce and filmdirector David Michod. The Rover is set in a society fractured by global economic crisis and follows a loner on a mission of revenge. I spoke to Guy Pearce and David Michod about the inspiration behind the film.
A legutóbbi együttműködés a színész Guy Pearce és a rendező David Michod között egy jövőbeni western film, ami az ausztrál sivatagban játszódik. A Rover egy olyan szétesett társadalmat mutat be, amit egy világszintű gazdasági válság okozott és egy magányos embert és az ő bosszúját mutatja be. Guy Pearce-el és David Michod-dal beszélgettem a film létrejöttéről.
I: Guy, David, welcome to News Breakfast!
DM: Thanks!
I: David, starting with you, the film is set 10 years after some form of we assume economic collapse in Australia; it’s a pretty brutal, ragged place the Australian outback, how did you come up with the concept?
DM: Initially Joel Edgerton and I were in LA just thinking of something to do and started working what we thought might be a movie for his brother Nash to direct; his brother is a kind of stuntman, a very accomplished sort of action director and as I went away to write the first draft and very quickly started writing the kind of movie I would wanna make, which isn’t necessarily an action movie. And after I went away and made Animal Kingdom and then my life kinda turned upside down, when I returned to the Rover I found myself when I was writing it thinking quite a lot about the s 1:21 of the world at the time, you know, this was not long after the financial crisis, it was not long after, you know, when the ATS (??) got smashed in the Australian Parliament, I just started finding myself filled with a kind of despair. It also became a sort of anger and the world has started fading into the world of the movie.
I: Guy, David, üdv a News Breakfast műsorában!
DM: Köszönjük!
I: David, hadd kezdjek veled, a film olyan 10 évvel később játszódik egy valószínűleg gazdasági összeomlás után Ausztráliában; eléggé brutális, durva hellyé válik az ausztrál sivatag, hogy jött ez a koncepció?
DM: Eredetileg Joel Edgerton és én LA-ben voltunk és gondolkodtunk valamin, amiről úgy gondoltuk, hogy jó lesz a testvérének, Nash-nek, hogy megrendezze; a testvére egy kaszkadőr, nagyon elismert a akciórendezők között, de ahogy elkezdtem megírni a történet vázlatát hamar rájöttem, hogy ez egy olyan film, amit én szeretnék megcsinálni, ami nem feltétlenül egy akciófilm. Aztán elmentem megcsinálni az Animal Kingdom-ot, ami után minden a feje tetejére állt, aztán visszatértem a Roverhez és azt vettem észre, hogy sokat gondolkodok az akkori világ helyzetén, ez nem sokkal a pénzügyi válság után volt, nem sokkal azután, hogy az ATS darabokra esett az Ausztrál Parlamentben, szóval egyfajta kétségbeesésben találtam magam. Ami miatt aztán mérges lettem, és a világ lassan beleolvadt a film világába.
I: And across this barren, there’s a man 1:44. Guy, your character Eric strides, he’s a drifter, his backstory’s not too clear, it’s fair to say it’s not one of your most talkiv (??) roles either, what did you first think when you first saw the script?
GP: Well I thought of a number of things, one obviously I was really thrilled at the idea of you know, David making contact and wanted to persue this together, but I also had some real reservation, not reservations necessarily, but I really, because of the state of the character when we first see him in the film and there isn’t a lot of backstory and that he is sort of stripped of who he used to be; I was actually struggling to see who he was in a way. So we really had to backtrak together to a degree, to just for me to be able to latch onto something as who Eric was as a person, in order to then srip that away. So it was a tumoltuous few weeks or however long it was to sort of trying to get my head around it, I think.
DM: Which made it exciting I think, because I think it became quite clear to us that what we were hoping to achieve in your character was something a monstruos creature.
GP: And pretty specific, yeah. Absolutly. So once I really got my take in it, it was obviously very exciting. And David’s got such a unique voice and a really interesting filmmaking style, so it was really exciting once we —.
I: És ebben a pusztaságban van ez az ember. Guy, a karaktered Eric egy sodródó alak, nem lehet sokat tudni a múltjáról, azt is lehet mondani róla, hogy nem a legbeszédesebb szereped, mit gondoltál amikor először olvastad a forgatókönyvet?
GP: Nos, sok mindenre gondoltam, az egyik egyértelműem az volt, hogy örültem, hogy David felkeresett és azt akarta, hogy együtt folytassuk ezt az egészet, de volt némi fenntartás is bennem, talán nem is fenntartás, de inkább a karakter állapota, ahogy látjuk is a film elején, és nincs sok háttértörténet hozzá, csak annyi, hogy megfosztották attól ami volt; ezért én küzdöttem azzal, hogy rájöjjek ki is ő. Szóval nagyon is vissza kellett mennünk az elejére csak azért, hogy láthassam ki is volt Eric. Szóval jó pár hetem, vagy milyen sokáig is tartott, elég zagyván telt azzal, hogy eredményre jussak.
DM: Ami izgalmassá is tette szerintem, mert így elég világossá vált számunkra, hogy amit próbáltunk elérni,az egy elég borzalmas lény volt.
GP: És egyben jellegzetes is. Teljes mértékben. Szóval miután eljutottam idáig, nagyon érdekelni kezdett. És Davidnek olyan egyedi hangja  és igazán érdekes filmkészítési stílusa van, hogy nagyon jó volt együtt dolgozni.
GP: And it’s a difficult thing to explain how you do it, but I think once you understand what the history is and the objective of the character, you know, I mean, it’s a very depressed man we find and somebody as David indicated is filled with despair and really just given up on humanity, because he feels like humanity’s given up on itself and he has this one last thing to do in his life, and that’s been taken away from him by these guys taking his car. So that’s his one and only objective is to get that car back.
GP: ÉS nehéz elmagyarázni, hogy hogyan csinálod, de szerintem amint megérted a történetet és hogy mi a célja a karakterednek, mivel ez egy nagyon depressziós ember, olyan, akit a kétségbeesés kerített hatalmába, mint ahogy David is jelezte, és lemondott az emberiségről, mert úgy érzi, hogy az emberiség lemondott saját magáról, és van ez az egy utolsó dolog van az életében, és azt elvették tőle ezek az emberek, amikor ellopták az autóját. Szóval ez az egyetlen célja, hogy visszaszerezze az autóját.
I: Robert Pattinson, Guy, your co-star, your I suppose half-willing accomplish (??) in this trace after your car; almost physically unrecognisable and a revelation in terms of the substance of his acting, many people would know him simply as the Twilight star, what was it like working with him and seeing this new depth of acting?
GP: It was really exhilarating I have to say, I remember saying to you I think after the second day of filming watching Rob, I was like ’wow he’s really good, isn’t he?’. It was really exciting because he does a lot of physical stuff in this film and it’s very difficult to do well, I reckon, and I think he pulls it off beautifully, and he’s just utterly heartbreaking, you have such sympathy for him as a character I think, cause he’s so vulnerable and so naiv, so he just does that stuff beautifully. I mean what’s interesting about Rob is he kind of acts like he doesn’t care, he really acts like, ah you know, whatever, just you know, just doing the thing
DM: And he acts like he doesn’t know what he’s doing
GP: Yeah. He knows what he’s doing. 5:24
DM: He wanted to do this movie and he was willing to work for it, so he came in, did a couple of long auditions for me and that was all I needed to see. Within five minutes I knew that that stuff that Guy was seeing on day two of the shoot I was seeing in my living room and the movie was coming on.
I: Robert Pattinson a társszereplőd Guy, a szerintem nem-túl önszándékából társuló partnered az autóüldözésben; szinte fizikailag felismerhetetlen és egy újraértelmezés a színészkedésének a lényegét tekintve, sokan csak mint a Twilight sztárjaként ismerik, milyen volt vele dolgozni és látni ezt az új mélységét a színészkedésnek?
GP: Azt kell mondjam, hogy üdítő volt látni és emlékszem, hogy kb a második napon mondtam neked (David), nézve Rob-ot, hogy ’wow, nagyon jó, nem igaz?’. Nagyon érdekes is volt egyben, mert sok fizikai dolgot csinál a filmben amik nagyon nehezek voltak, gondolom, és szerintem gyönyörűen megoldja őket, és teljesen összetöri a szíveket, annyi szimpátiái érez a karaktere iránt az ember, mert annyira sérülékeny és naív, és ezt gyönyörűen csinálja. Ami érdekes Rob-ban, hogy úgy viselkedik, mintha nem érdekelné semmi, hogy csak lesz ami lesz, csak csinál valamit
DM: És úgy tesz, mintha nem tudná, mint csinál
GP: Igen. Pedig tudja.
DM: Meg akarta csinálni ezt a filmet és hajlandó volt dolgozni érte, szóval eljött és csinált pár igen hosszú meghallgatást, és nekem elég volt annyi, láttam amire szükségem volt. Öt percen belül láttam, amit később Guy is látott a forgatás második napján, azt láttam ahogy a nappalimban megelevenedik a film.
I: How do you feel walking the red carpet with him?
GP: I’m pretty insignificant.
DM: How do you think I feel? Me standing next to these two guys as well, it’s like I’m a foot shorter than them.
I: Milyen érzés a vörösszőnyegen lenni vele?
GP: Eléggé jelentéktelen vagyok.
DM: Hát akkor még én hogy érezzem magam? Csak kettejük mellett állva, legalább egy lábbal (sok centivel :P) alacsonyabb vagyok.
I: It was shoot over 40 days in the (itt is azt mondja amit a másikban, de se itt, se ott nem értem!!!) in outback South Australia. Watching it I felt sweaty. All the mosses??? the blowflies and the heat, David, was it a tough shoot?
DM: Yeah. Yeah, it was very tough. I knew that, over the — of trying to work out where to shoot the movie, I went out to that part of the world a couple of times; the first time I went there it was in the heart of summer and it was brutal and then I went there a little bit later on in the winter and it was actually kind of pleasant and went out there wearing skijackets and stuff and it became quite clear to me that if we were gonna do this movie we wanted to shoot it when it was when the climate, the conditions were the most challenging. But in some ways the more challenging the shoot is, if you’re in a remote location, the more you kind of bond with the people you’re working with. The days were tough and the nights were fun.
GP: And it so beautiful out there as well, it really is such unusual, beautiful landscape that you’re just constantly reminded that this story that you’re telling is being set here, and the reality of actually being out there is inspiring. Really is inspiring. You do get at the end of each day and go huh we’re actually quite exhausted aren’t we, but off we go again, ready for tomorrow.
I: 40 napot forgattatok a (itt is azt mondja amit a másikban, de se itt, se ott nem értem!!!) Dél-Ausztrália sivatagában. Nézni is izzasztó volt. Az a sok légy meg a hőség, milyen nehéz volt a forgatás, David?
DM: Igen. Igen, nagyon nehéz volt. Ezt már akkor is tudtam, amikor még csak azon dolgoztam, hogy hol is forgassunk, néhányszor ki is mentem oda; a legelső alkalommal a legmelegebb nyári időszak volt, brutális volt, aztán visszamentem tél környékén, de akkor egész kellemes volt, volt hogy sídzsekit kellett felvenni, és akkor jöttem rá, hogy ha meg akarjuk csinálni ezt a filmet, akkor akkor kell, amikor a körülmények a legkihívóbbak. De bizonyos szempontból minél nagyobb a kihívás a forgatáson, ilyen kietlen helyeken, annál közelebb kerülsz azokhoz, akikkel dolgozol. A napok kemények voltak, az éjszakák mókásak.
GP: És olyan gyönyörű ott kint, tényleg nagyon szokatlan, gyönyörű táj, ami folyamatosan emlékeztet a történetre, és a valóság ami a film valósága is, nagyon megkapó volt. Nagyon megindító. Bár minden este azt veszed észre, hogy kimerült vagy, de a következő nap már készen is állsz a munkára.
I: How do you pick your roles Guy? You go from films like this, relatively low budget, compared to the big Hollywood numbers you do from time to time. How do you go about as an actor now in your age and stage, picking roles and scripts?
GP: I always feel like I just pick the best things that come in my way. Whether it’s a bigger film or a smaller film. And I mainly do smaller films. Things like Prometheus and Iron Man are pretty rare for me, I got asked to do that stuff only occassionally. But it’s really just about responding on an emotional level, like you would if you read a book and it stays with you and you really feel like you’re into that world and as an actor that you can kind of wear it, you can fit into it. So I don’t sort of go about it on any conscious level as far as sort of career wise or anything like that, but I certainly sometimes choose things I suppose almost as a reaction to the last thing that I might have done. I remember having in 2007 having done four really really heavy movies and at the start of 2008 Adam Sandler called and said do you wanna come and do this big silly daft comedy called Bedtime Stories, and I said Yes! Absolutely! This will be great! So, whereas a year before I might not have chosen to do that.
I: Mi alapján választod a szerepeidet Guy? Időről időre a viszonylagosan alacsony költségvetésű filmekből a nagy hollywoodi filmekig mész. Mint színész, a te korodban és helyzetedben, mi alapján választassz szerepet illetve forgatókönyvet?
GP: Mindig úgy érzem, hogy a legjobbat választom ki azok közül, amik elérnek. Mindegy, hogy nagyobb vagy kisebb a film. És általában kisebb filmeket csinálok. Az olyan filmek mint a Prometheus vagy az Iron Man elég ritkák, csak néha kérnek fel olyanokra. De igazából csak arról szól az egész, hogy érzelmi szinten hogyan reagálok, mint például ha olvasol egy könyvet és az veled marad és úgy érzed, hogy igazán benne vagy abban a világban és veled marad, vagy mint színész tudod, hogy viselni tudod, hogy illik rád. Szóval nem igazán tudatos módon választom a szerepeimet, karrier szempontjából vagy ilyesmi, de az igaz, hogy néha azt választom, amit lehet, hogy csináltam volna. Emlékszem, 2007-ben négy nagyon-nagyon nehéz filmet csináltam, aztán 2008 elején Adam Sandler hívott, hogy nem jönnék-e megcsinálni ezt a nagy, bugyuta, bolondos komédiát, amit Bedtime Stories-nak hívnak, és azt mondtam Igen! Naná! Ez nagyon jó lesz! Pedig lehet, hogy egy évvel azelőtt nemet mondtam volna.
I: And David, what’s next for you?
DM: I’m not entirely sure, I got a few things bubbling, there’s a project that I’m developping with Brad Pitt’s company based on a book called The Operators and Joel Edgerton and I have written another script, a screenplay for Warner Brothers that we’d really like to do as well; I mean I think it’s; once this kind of madness of releasing The Rover is died down a bit I can step back and have a look at the landscape and, but what I do know is that I wanna do something a little bit sooner after the last time when I did. Cause that couple of years after Animal Kingdom was really for me kind of reassessing what felt like an entirely new life.
I: David and Guy, it’s a terrific film, thank you both so much for speaking with us!
DM: Thank you.
GP: All right, cheers.
I: És David, mi következik számodra?
DM: Még nem tudom biztosan, van pár dolog ami szóba jöhet, van például egy projekt amit Brad Pitt cégével tervezünk a The Operators című könyv alapján, illetve Joel Edgerton és én írtunk még egy forgatókönyvet a Warner Brothers számára amit szintén szeretnék megcsinálni; úgy hiszem, amint ez az őrület a Rover bemutatása körül lecsillapszik hátra tudok lépni és megfigyelni a kilátást, de annyit tudok, hogy szeretném, ha a következő valamivel hamarabb lenne, mint a múltrok. Mert az Animal Kingdom utáni évek igazából az újraértékelésekről szóltak, az az idő mintha egy új élet lett volna a számomra.
I: David és Guy, fantasztikus film, köszönöm mindkettőtöknek az interjút!
DM: Köszönjük.

GP: Rendben, oké.

-twmmy-

Legjobban sajnált elveszett tárgy és soundcloud

… on most important thing taken from him / RP
RP: I had a car which I thought was stolen, like someone’s telling me that they were working on it for so long, but I was like ’have you just stolen my car?’
GP: It’s gone.
RP: It was literally with someone else for two years, ’ah it’s still in the shop’, ’what are you doing about it for two years?’
GP: Driving around.
RP: I literally just got it back the other day.
GP/DM: Wow.
RP: It’s crazy. I was stunned.
I: And does it run really-really well now?
RP: No, it’s exactly the same.
… on most important thing taken from him / GP
GP: Well funnily enough, I had an expensive guitar stolen from me, so that was unfortunate, by a guitar dealer, so crazy.
I: How did it happen?
GP: I took it to him to sell it, and he’s supposedly went into liquidation and I was told that it got sold, and I know damn well that it didn’t. So it’s unresolved, this day.
… on most important thing taken from him / DM
DM: I do remember loosing once I had this personnally signed edition of American Tabloid that James Ellroy had signed for me, and it was so important to me and I just left it in the pocket in a plane, and that was it, and I cried.
GP: I’ll see you’ll get another. I’ll get him to sign another one for you.
DM: Okay, please.
… a legfontosabb dolog amit elvettek tőle / RP
RP: Volt egy autóm amit azt hittem, hogy elloptak. Valaki nemrég mondta, hogy olyan sokáig dolgoztak rajta, én meg csak azt hittem, hogy ’most elloptátok az autómat?’
GP: Nincs többé.
RP: Szó szerint legalább két évig ott volt valaki másnál ’ahh, még mindig a szerelőnél van’, mire én ’mi a fenét csináltok vele két éven keresztül?’
GP: Vezetgélnek körbe-körbe.
RP: Most kaptam vissza pár napja.
GP/DM: Wow.
RP: Őrület. Teljesen ledöbbentem.
I: És most már nagyon jól megy?
RP: Nem, ugyan olyan mint volt.
… a legfontosabb dolog amit elvettek tőle / GP
GP: Tőlem egy drága gitárt loptak el, ami elég szerencsétlen dolog volt, egy gitár kereskedő volt, őrület volt.
I: Hogy történt?
GP: Elvittem hozzá, hogy adja el, de aztán állítólag csődbe került és azt mondta, hogy eladta a gitáromat, de nagyon jól tudom, hogy nem így történt. A mai napig nincs megoldva.
… a legfontosabb dolog amit elvettek tőle / DM
DM: Emlékszem, egyszer elhagytam egy személyesen nekem aláírt American Tabloid-ot, amit James Ellroy dedikált. Nagyon fontos volt számomra, de otthagytam egy repülőgépen a szék hátán lévő zsebben. Sírtam is utána.
GP: Szerzek neked egy újat. Majd megkérem, hogy aláírjon egy másikat.

DM: Oké, kérlek.
RP: I mean, I don’t really have any particular kind of preconceived plan. I mean, each of the Twilight movies I kind of approached them all as individual movies. I never really saw it as going back to work or whatever. I don’t know, I mean I hope, you can’t really predict what audiences gonna like or even if they’re gonna follow you do anything, but I don’t know, I think if you try and make challenging stuff when you put your heart into it, then hopefully someone, at least one of the persons gonna like it.
DM: I will.
RP: Nem igazán semmilyen előre kidolgozott tervem. Az Twilight filmeknél is mindegyiket  különálló filmekként közelítettem meg. Sohan nem úgy láttam, hogy most akkor visszamegyek dolgozni rajta. De nem tudom, csak remélem, mert soha nem lehet igazán tudni, hogy mit fog tetszeni a közönségnek, vagy hogy követni fogják-e amit csinálsz, de szerintem ha próbálsz kihívó, érdekfeszítő dolgokat csinálni, ha beleteszed a szívedet, akkor remélhetőleg valaki, legalább egy embernek tetszeni fog.

DM: Nekem tetszeni fog.
Ui: ha valaki le tudja szedni mp3-ban ezt a hang-felhőt, küldje már el nekem!!!
-twmmy-

The Rover riport VH1

I: Rob, I feel like I’ve kind of been on your beat for the past five years with all your films, and this is my observation, but I feel like you’ve played a lot of high status charaters and Rey really is so low-status in a way, I felt so much in the movie, did you notice that, was that a change for you, or am I totally misreading?

RP: Yeah, it’s funny, yeah, I play a lot of rich people I guess, but I mean, I think you kind of, I sort of graveted towards kind of loner character roles, and I guess with the young people, you know, I guess at some ways there are more stories available if you have wealth I guess, cause you have more options. I think. No, that’s complete nonsense, but I wasn’t really aware any of the, I remember talking to you about the backstory of Rey, and I sort of talked about a little bits and pieces, but I kind of, I didn’t really think about what the character was in the context, I just liked the dialog and stuff.

I: Rob, követtem a filmjeidet az elmúlt öt évben, és ez lehet, hogy csak az én megfigyelésem, de úgy érzem, mintha eddig tehetősebb karaktereket játszottál volna és most Rey sokkal inkább az ellenkezője ennek, legalábbis én így találtam. Észrevetted ezt te is, ez egy változás volt számodra, vagy csak félreértelmezek valamit?

RP: Igen, vicces, sok gazdag embert játszottam, de inkább a magányos karakterek vonzottak, és talán a fiataloknál több történet van ha gazdag a karakter, mert több lehetősége van. Gondolom. Nem, ez csak sületlenség. De nem nagyon voltam tudatában ennek, emlékszem amikor Rey háttértörténetét beszéltük meg, akkor csak apró részletekről beszéltünk, de nem gondoltam a karakterre ebből a szempontból, csak tetszettek a párbeszédek, meg ilyenek.

I: What do you guys think is gonna happen when Keri Hilson sees the Pretty Girl Rock scene?
RP: Yeah, why, she’s never said anything, I actually looked at her twitter
GP: And she’s not references
RP: She’s not references it at all, she’s talking about all this other stuff, like going shopping and stuff
GP: Has she seen the movie yet?
DM: She wouldn’t have seen the movie yet, no.
RP: Yeah, but there’s all that stuff about it
I: It’s everywhere, it’s coming up, I thought it was an individual for living the scene, but everyone is obsessed with it. Do you think she’ll see it and have a reaction, like you want her to tweet about it?
RP: She’s kind of hot, so I hope she does.

I: Mit gondoltok mit fog történni, amikor Keri Hilson látja a Pretty Girl Rock jelenetet?
RP: Igen, miért, nem mondott semmit, pedig még a twitterére is ránéztem.
GP: És nem utalt rá
RP: Egyáltalán nem, minden másról beszámol, mint hogy vásárolni megy meg ilyenek
GP: Látta már a filmet?
DM: Még nem láthatta filmet, nem.
RP: Igen, de egy csomó helyen említik
I: Mindenhol ott van, azt hittem, ez egy (ezt itt nem értem mit akar mondani), de mindenki megszállottja lett. Szerintetek meg fogja nézni és reagálni fog rá, mint ahogy szeretnéd, hogy tweeteljen róla? (szép magyar szavakat alkotok)
RP: Igen dögös, szóval remélem, hogy igen.

Na, mi a helyzet?



JS: What’s the deal with Robert Pattinson? Is the Twilight heartthrob a real actor who’s here to stay? After seeing David Michod’s slow burn thriller The Rover on Thursday night I have to say so. Before the Rover I’d actually only seen two Pattinson picks, Water for Elephants and Cosmopolis. I actually happened to really enjoy Water for Elephants, which was a fairly difficult role for Rob to pull off, although I did not care for Cosmopolis and I made it a point to skip his indies like Little Ashes and Remember Me and Bel Ami. My point is I don’t really have a strong opinion either way regarding Rob’s acting abilities, until last night that is.
Mi a helyzet Robert Pattinsonnal? A Twilight szívtiprója mégicsak egy igazi színész, aki maradni fog? Miután csütörtök este láttam David Michod lassan égő thrillerét, a Rovert, azt kell mondanom, hogy igen. A Rover előtt csak két filmben láttam Pattinsont, a Water for Elephants-ban és a Cosmopolisban. A Water for Elephants-ot élveztem, ami egy elég nehéz szerep volt Rob számára, és bár nem nagyon érdekelt a Cosmopolis, az indie filmjeit, mint a Little Ashes, a Remember Me és a Bel Ami, szándékosan kihagytam. Tehát amit ezzel mondani akarok az az, hogy nincs igazán erős véleményem Rob színészkedési képességeiről, legalábbis tegnap estig nem volt.
So I was very impressed with Mr Pattinson in The Rover, if you like me, you hadn’t seen him in the Twilight movies, you’d never know that he was a big movie star watching him in this movie. He just totally stripes away his vanity, he embraces his dimwitted character’s facial takes (ticks) and you can actually see him kind of struggle to find the words to properly express himself to his travelling companion, played by Guy Pearce, who’s playing a man of few words himself.
Szóval nagyon lenyűgözött Mr Pattinson a Roverben, ha te is olyan vagy mint én, és nem láttad a Twilight filmeket, akkor soha nem tudnád, hogy egy nagy filmsztár, ennek a filmnek az alapján. Teljesen megszabadulva a hiúságától, magába fogadja a féleszű karakterének az arckifejezéseit, és ténylegesen látni lehet, ahogy küzd a megfelelő szavak megtalálásáért, amiket az utazótársának mond, akit Guy Pearce játszik, bár ő maga nem sokat beszél.
Handsome plays Rey, who’s a bit of a broken kid, he’s a lost soul and his own flesh and blood has left him to die in the middle of the dusty Australian streets. In some ways Pattinson in The Rover reminded me of Brad Pitt in 12 Monkeys. Not that the characters are very similar, cause they couldn’t be more different, but just in terms in the sort of role that these hunky actors decided to choose. Make no mistake, The Rover is definitely Guy Pearce’s movie. You know, Pattinson’s name is gonna come up first in the headlines, but Pearce is the one calling the shots here, he’s running the show even if Pattinson’s character likes to think that he is in control.
Jóképű játssza Rey-t, aki egy megtört gyerek, egy elveszett lélek, a saját vére otthagyja a poros ausztrál utcákon meghalni. Bizonyos módon Pattinson a Roverben emlékeztetett Brad Pitt játékára a 12 majomban. Nem azért, mert a szerepek hasonlítanak, mert egyáltalán nem, hanem ezeknek a klassz színészek választásai miatt. Ne essünk tévedésbe, a Rover mindenképpen Guy Pearce filmje. Bár Pattinson neve fog szerepelni a címekben, Pearce a főszereplő, ő viszi a filmet, még akkor is, ha Pattinson karaktere szereti azt hinni, hogy ő irányít.
But as good as Guy Pearce is and he’s always excellent, it was Pattinson, who I left the theatre talking about, this is the young actor who is fully aware of his public perception, who’s eager to not let the Twilight series define him as an actor. He has greater ambitions then just being a pin-up poster boy and a matiné idol. Pattinson is not the sort of leading man that agencies build a lot of high profile packages around, he’s name does not get battered around for every single blockbuster the way that I hear Tom Hardy of Michael Fassbender.
De bármilyen jó legyen is Guy Pearce, és ő mindig kiváló, Pattinson volt az, akiről beszéltem amikor kifelé mentem a moziból, ő az a fiatal színész, aki teljesen tisztában van a közönség róla való felfogásáról (véleményéről), aki nem a Twilightot akarja annak a filmnek, ami meghatározza mint színész. Nagyobb ambíciói vannak, mint hogy csak egy poszerfiú, vagy matiné sztár legyen. Pattinson nem az a fajta főszereplő, akinek a nevét az ügynökök a nagy költségvetésű filmekhez tennék, nem hallom a nevét minden egyes blockbuster mellett, nem úgy mint Tom Hardy, vagy Michael Fassbender nevét.
Since retiring the role of Edward Cullen, Pattinson has made it a point to work with indie authors, such as David Cronenberg, twice, Werner Herzog and Tom C (nem tudom ki ő) and now David Michod, who’s Animal Kingdom made a splash back in 2010. Pattinson is also preparing to work with Olivier           Assayas in Idol’s eye, which is going to appear with Robert de Niro as well as James Gray in the Lost City of Z, which also stars Benedict Cumberbatch. These are not projects that are gonna make Robert Pattinson the next A-list superstar who is in all the Marvel movies or whatever, and I don’t think that’s what he really wants at this point, probably because he’s already been in that position.
Miután visszavonult Edward Cullen szerepétől, Pattinson célja az volt, hogy olyan indie rendezőkkel dolgozzon mint David Cronenberg, kétszer is, Werner Herzog és Tom C (nem tudom ki ő), illetve most David Michod, akinek az Animal Kingdom-ja nagy siker volt 2010-ben. Pattinson továbbá dolgozni fog Olivier Assayas-szal az Idol’s Eye című filmben, Robert De Niro mellett, és James Grey-el a Lost City of Z filmben Benedict Cumberbatch oldalán. Ezek a filmek nem fogják Pattinsont az A-listás szupersztárok mellé emelni, akik minden Marvel filmben ott vannak, és szerintem nem is akarja ezt, talán azért, mert már volt ott.
What I was last night was an artist surrendering himself to his craft, trusting his collaborators, acting without a safety net or visual effects. I’ve always seen Robert Pattinson as more of a celebrity than anything, but last night I saw him as a real actor for the first time. And as I was leaving The Rover’s afterparty at the debut hotel in Westwood I ran into him. He’d actually changed out of his sparkling blue suit and he put on a much more comfortable black hoodie, and he was roving around the room, actually talking to people rather then just sitting in some roped off VIP area like an untouchable you know, superstar. So anyways, I decided to introduce myself, I looked him square in the eye, I told him that he really impressed me and it was an eye opening performance from my point of view. He thanked me, we shook hands, I wished him luck on his journey, and from what I can tell, he doesn’t really need it. He’s already got his career figured out. So let’s just hope that Hollywood accomodates him and doesn’t try to turn him into something that he’s not.
Amit tegnap este láttam az egy művész volt aki megadta magát a művészetnek, bízva a kollégáiban, és aki biztosító kötél és képi effektek (jajj, hogy hívják ezeket???) nélkül színészkedett. Én mindig is inkább mint egy hírességre, úgy tekintettem Robert Pattinsonra, de tegnap este először láttam mint egy igazi színész. És ahogy épp elhagyni készültem a Rover utáni partit, találkoztam vele. A kék öltönyét egy kényelmesebb fekete pulcsira cserélte és beszélgetett az emberekkel ahelyett, hogy elvonult volna egy elhagyatott VIP szobába, mint egy érinthetetlen szupersztár. Szóval úgy döntöttem, hogy bemutatkozom, egyenesen a szemébe néztem és elmondtam neki, mennyire lenyűgözött az alakítása, hogy számomra ez felnyitotta a szemeimet. Megköszönte és kezet fogtunk, majd sok sikert kívántam neki a továbbiakhoz, bár szerintem nem lesz sok szüksége rá. Már kitalálta a karrierjét. Szóval csak reméljük, hogy Hollywood elszállásolja és nem fogja majd olyanná változtatni, ami nem.
This has been What’s the deal? with Jeff Snider, you can follow me on twitter at attheinsider, thanks for reading the wrap.com.

Ez a ’Mi a helyzet’ volt Jeff Sniderrel, követhettek a twitteren a attheinsider-en, köszönjük, hogy a wrap.com-ot olvassátok.

The Rover még egy apró részlet

RP: Trying to stop thinking about that little girl who died whom I killed.
GP: You shouldn’t.
RP: I can’t.
GP: You shouldn’t stop thinking about her. You should never stop thinking about a life you’ve taken. Or it will suprise you back for taking it.
RP: Próbálom elfelejteni a kislányt, akit megöltem.
GP: Nem szabadna.
RP: Nem is tudom.

GP: Nem szabadna elfelejtened. Sosem szabad elfelejtkezni egy kioltott életről, különben meg fog lepni, hogy miért is tetted.
-twmmy-

Rob és Guy a Popcorn-ban

I: Hi everybody, I’m Peter Travers and welcome to Popcorn where we tell you what is happening at the movies. And there’s a happening now called The Rover which I think is a terrific movie even though it’s about the world being truly screwed up and it stares  really two screwed up guys. Guy Pearce and Robert Pattinson, so welcome gentlemen!
GP: Thank you. You got it in a nutshell.
I: I really did, didn’t I, it was just –integet a kezével-
RP: And I wish I’d had that before we started the press, I’m gonna steal that line.
I: Just take it away. But when you do a movie like this and you guys are in the Outback, now for Guy, he is no stranger to the Outback, he’s probably done tones of walk abouts there.
GP: I pretty much lived there.
I: I just, yeah, and I don’t know about it. But you’ve cleaned up good, but you spent a lot of time together making this movie out there, in a kind of nowhere. When did it happen that you both got really irritated with each other?
GP: About an hour ago.
I: Really, that’s good.
GP: No, I don’t think we – don’t think we did, did we? I mean…
RP: I never got irritated with you.
GP: No. No, I was just constantly irritated by him.
I: Yeah.
GP: No I think, I mean it’s a tough thing to do to obviously spending an entire movie with one other person, but you know, obviously there’s the whole team, there’s David, but, and it’s a really specific kind of film as far as, you know we kind of kept laughing every day and having remind ourselves what it was we were actually doing, cause the film’s so, it really operates on another level. The (???) whole sort of behaviour in the film is kind of second to what’s kind of going on in the bigger picture I suppose. So we did find ourselves laughing at the ridiculous things that we were doing, knowing that they were leading to a bigger, more important kind of…
RP: Yeah. I think normally the things you’d get irritated with another actor if you’ve got a very specific idea of how to play something, when the other actor’s not allowing you to do it, but I found, with this I had no idea what I was supposed to be doing before I turned up to work, so you can’t really, you know, everything was equal and new experience.
GP: We were also, you know I mean, my character on some level kidnaps Rob, really, because I’m trying to track down his brother, his brother has stolen my car, in the car there’s something I need to do, so I basically just kidnap him. And so the relationship, I mean, someone asked this recently, you know, what did you do to bond and establish our relationship, but we don’t have a relationship at the beginning of the movie anyway, so in a way we’re just two odd characters that have nothing to do with each other, we just stuck in a cabinet of truck for hours on in.
I: And your character is, even though he has a name in the credit, I never really hear you call him anything.
GP: I don’t think I realized that.
I: He’s Eric, but he’s like, how did I find that out?
GP: Yeah, he could have been Debby really, couldn’t he? Let’s call him Debby.
I: Let’s call him Debby. But we should say that, I mean, I did a terrible job at setting that up to say that yes, these three guys have stolen Eric’s, or Debby’s car. And he’s mad about that, and wants it back, and takes their car and goes after them, comes up with Rey. Which is spelled REY. Which is also slightly irritating.
RP: 4:03 valami Renolds (because he’s Renolds??????)
I: There you go. See? We know that.
RP: I have thought about that as well!
GP: That’s right and in fact my character written in the script, it didn’t even say Eric, it just said man.
I: Could have said guy.
GP: I wouldn’t have done the movie, if it said that.
I: That’d just be too close to who you are.
GP: That’s right, exactly. Yeah.
I: But your character is not that smart, is he? He’s mentally challenged, he’s…
RP: Kind of, I mean, what I sort of established with David Michod, that he was just someone who’s, everyone thinks is in some way challenged, but he’s actually not. And he’s just being told that he is the entire time, so when his relationship with Guy is like the only time he’s really had any kind of autonomy in his thoughts, so it’s kind of, the mechanism of actually thinking is so rusty, maybe hasn’t ever been used, and so it’s kind of…
GP: And it’s a lack of independence, he’s never really had to be independent, so…
RP: Yeah, he’s been treated like he’s like disabled in some ways and just really bullied because of it as well. Like instead of being molly-coddled everyone was like, ’you’re such an idiot’, he was being slapped no matter what.
I: Half-wit he’s called I think.
GP: Yeah, I call him a half-wit.
I: You do call him a half-wit.
RP: Which sounds like the most insulting (nem az, de nem tudom 5:22) thing in the world I think. Mum always calls me a half-wit. I’ve never thought about it as really agressive.
I: With love.
GP: That’s right, with love, yeah.
I: It’s great to be called that way. So did you two stay in character? Because you could do that, did you both take the Daniel Day-Lewis approach to your roles?
GP: I was about to say no, we didn’t stay, but then you mentiones Daniel Day, so yeah, we were in character all the time. Whatever makes us seem the most credible.
RP: I think we kind of were in a funny way, without even trying.
GP: Yeah, I mean, we were all living together in little kind of motels on the way and we were certainly able to let our hair down and kind of step away from it a bit, but because you’re out in that environment it’s hard to know when you’re in character, when you’re not in character, really on some level.
I: It’s the glamour life though.
GP: It was very glamourous.
I: How many weeks of shooting?
GP: Eight. Was it eight?
RP: There was something nice about just being able to wondering off, these towns were…
GP: It was great for him, because there was no paparazzi, no, you know, it’s terrible for me, cause I hate that if that’s not around. I love hanging them around.
I: Come on, you started that way. I remember last time I spoke to you in Australia you were in a show called Neighbours, so didn’t people follow you everywhere?
GP: Ah, yeah. Yeah, that’s right we used to
I: You weren’t a vampire like Rob, but you were still
GP: I was in that I’d just stay up all night, but yeah, I had a taste of that, but nothing like this, though, nothing like what Rob goes through.
I: So they wouldn’t, the paparazzi gave up and wouldn’t come to location here?
RP: There was nowhere to stay, literally there would be one hotel in town, and so if you wanted to follow the crew around, you’d have to just live in your car or something, and it’s dangerous. It only happened once.
GP: Yeah, one guy turned up and our crew were like, ’all right where is he?’
RP: — all the time 07:08
I: So sad, one lone paparazzi.
GP: He was probably out there for something else, probably went there years ago to see Mel Gibson in Mad Max and got lost. ’Oh there’s Rob Pattinson, I’m gonna do a photo of him instead!’
I: All right, so as we come to the end, Guy knows this, it’s our musical part. Look, I don’t wanna hear that, because both of you are musicians. You may not have recorded anything, you’re guitar players, it’s, you sing in the movie!
RP: Oh yeah, oh yeah, that’s it (???)
I: Well you do!
GP: Should we sing that song?
I: Can you do a duet?
GP: I don’t know.
RP: 8:01
GP: I think that’s the issue, it’s not so much that we’re not musical, it’s the suddenly think of a song to sing. It’s the anxiety.
I: It wasn’t sudden. You’ve had it in your head. There’s always something that’s in our head. We all listen to music.
GP: I thought you wouldn’t do that anymore.
RP: I can suddenly feel like my hands
GP: Sweaty…
RP: It’s clammy
I: When Guy was here, he had to… this is it, you started doing theatre, you did was —-
GP: It was one of the things that I did, it wasn’t my first thing, but it was one of the thing. We talked about this the
I: We talked about that before and you I heard did Guys and Dolls. So what did you play?
RP: Cuban dancer 2
I: All during that particular moment where she’s there, so you didn’t move on in school to that next step.
RP: No, that was in my little amateur theatre company. Yeah, that was the first thing I ever did. Had to do a dance routine with a rose in my mouth.
I: And yet humming, a snippet of a song is beyond, even though he had rose in his teeth.
GP: He probably got to rehearse the rose and dancing thing.
I: You mean in all that time in Australia you two didn’t take out a guitar and sing a song.
GP: I don’t know, we had some guitars there
I: See?
RP: At four in the morning.
GP: Four in the morning, perhaps a little drunk
I: Let’s pretend than, bring the lights down to do this
GP: I don’t know, there’s a pressure now
RP: I’m not good enough, like literally, I’m too competitive and people — watching.
I: This was never about being good enough. It’s always been about not being able to hold back a little snippet of some kind of melody.
GP: Well you know this is a love story.
I: I know it. And he’s the singer in the movie.
GP: So, exactly, you’re the singer of the movie. So if I sing ’This is a last goodbye I hate to feel the love between us
RP: I CAN’T!!!!
I: The reaction to it was really priceless. I’ve never seen anyone quite crawl up into themselves and disappear on this show before.
GP: Now you have.
I: It’s a first. Thank you. Thank you Rob, thank you Guy.
  
I: Hello mindenki, én Peter Travers vagyok és üdvözöllek titeket a Popcorn műsorában, ahol elmondjuk mi újság a mozik világában. A mostani film a Rover, ami egy fantasztikus film, annak ellenére is, hogy a filmbeli világ egy igazán elcseszett világ, és a főszereplője két elcseszett férfi. Guy Pearce és Robert Pattinson, üdvözöllek titeket!
GP: Köszönjük. Dióhéjban el is mondtad az egészet.
I: Sikerült, igaz, az egész csak –integet a kezével-
RP: Bárcsak eszembe jutott volna ez, amikor kezdtük a sajtót, ellopom ezt a mondatot.
I: Csak nyugodtan. De amikor egy ilyen filmet forgattok kint a semmi közepén, nos nekeg Guy, számodra nem idegen az a hely, biztos sokszor voltál már ott.
RP: Szinte ott éltem.
I: Na igen, ezt nem tudtam. De szép tiszták vagytok már, sok időt töltöttetek egymással a semmiben. Mikor lett elegetek egymásból?
GP: Olyan órája.
I: Igen, ez igazán jó.
GP: Nem, nem hiszem, hogy – vagy igen?
RP: Nekem nem lett elegem belőled.
GP: Nem. Nekem állandóan elegem volt belőle.
I: Igen.
GP: Szerintem annak ellenére, hogy egy egész filmet csak egy másik emberrel játszol, azért ott vannak még a stábtagok és David is, ugyanakkor ez egy nagyon jellegzetes film, mégis tudtunk minden nap nevetni és így emlékeztetni magunkat arra, hogy mit is csinálunk, mert a film tényleg egy másik szinten mozog. A viselkedés a filmben egyébként is szinte csak másodlagos az egész képhez viszonyítva. Így sokszor nevettünk azokon a röhejes dolgokon amiket csinálnuk kellett, tudván, hogy mindez egy nagyobb, fontosabb dologhoz fog vezetni…
RP: Igen. Szerintem akkor fog felbosszantani egy másik színész, ha neked van egy bizonyos elképzelésed arról, hogy hogy fogsz játszani, de a másik színészt ezt nem engedi, itt viszont úgy találtam, hogy amikor dolgozni mentem, fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni, ezért az egész, minden egyenlő volt és egy új élmény.
GP: Továbbá az én karakterem bizonyos szinten elrabolja Rob-ot, mert próbálja megtalálni a (Rey) bátyját, aki ellopta a karakterem autóját, és az autóban van valami amit meg kell csinálnom, ezért elrabolom. Ezért a kapcsolatuk, ezt valaki nemrég kérdezte is, hogy mit tettünk azért, hogy jobban megismerjük egymást és felépítsük a kapcsolatunkat, de mivel a film elején úgysincs semmilyen kapcsolat, csupán két furcsa karakter akiknek semmi közük egymáshoz, egyszerűen csak összezárva találjuk egymást hosszú órákra.
I: És a te karaktered, bár a stáblistában van neve, nem igazán hallottam, hogy mondták volna.
GP: Ez fel se tűnt eddig.
I: Ericnek hívják, de honnan lehet tudni?
GP: Igen, akár hívhatnák Debby-nek is nem? Hívjuk Debbie-nek. (nem tudom melyik a helyes)
I: Hívjuk úgy. Ezt most elég rosszul vezettem fel, de igen, van ez a három srác, akik elrabolják Eric, vagy Debbie autóját, amiért igencsak megharagszik és vissza akarja azt szerezni, ezért utánuk megy, és találkozik Rey-el. Amit úgy betűznek, hogy R-E-Y. Ami szintén kissé irritáló.
RP: 4:03 valami Renolds (because he’s Renolds??????)
I: Pontosan. Látjátok? Ezt már tudjuk.
RP: Erre én is gondoltam (vagy nem gondoltam, nem értettem pontosan)
GP: Ez igaz, és tulajdonképpen az én karakteremnek nem is volt neve a forgatókönyvben, nem mondta, hogy Eric, csak annyit, hogy a férfi.
I: Nevezhették volna guy-nak is. (szóvicc!!!!!!!!)
GP: Akkor nem vállaltam volna a filmet, ha az lett volna.
I: Túl közel lett volna ahhoz, aki vagy.
GP: Igen, pontosan.
I: De a te karaktered pedig nem túl okos, igaz? Mentálisan igazi kihívások elé kerül…
RP: Arra jutottunk David Michoddal, hogy ő olyan valaki, akiről mindenki azt hiszi, hogy kihívás elé került, pedig nem. Egyszerűen csak mindig azt mondták neki hogy igen, ezért a Guy-al való kapcsolata alatt kerülnek a saját irányítása alá a gondolatai, ezért az agyának a működése eléggé berozsdásodott, talán nem is használta soha, ezért…
GP: És soha nem volt független sem, soha nem kellett függetlennek lennie, így…
RP: Igen, és úgy viselkedtek vele, mintha fogyatékos lenne valamilyen módon, ezért sokat bántották. Nem elkényeztették, hanem mindenki rávágta, hogy ’te egy idióta vagy’ aztán kapott egy pofont, bármit csinált is.
I: Féleszűnek nevezték, ha jól emlékszem.
GP: Igen, féleszűnek hívom.
I: Te hívod féleszűnek.
RP: Ami (most vagy azt mondja, hogy nagyon sértő, vagy pont azt, hogy nem sértő 5:22) a világon. Anyu mindig féeszűnek hív. Soha nem találtam nagyon agresszívnek.
I: Szeretetből.
GP: Ez igaz, ő szeretetből mondja.
I: Nagyszerű, ha így hívnak. Szóval ti ketten a szerepetekben maradtatok? Mert meg tudjátok csinálni, úgy közelítettétek meg a szerepeiteket mint Daniel Day-Lewis?
GP: Már épp azt akartam mondani, hogy nem, de aztán megemlítetted Daniel Day-t, szóval igen, mindig, állandóan karakterben maradtunk. Amelyik a leghitelesebbnek mutat minket.
RP: Szerintem, vicces ugyan, de karakterben maradunk anélkül, hogy próbáltuk volna.
GP: Igen, együtt laktunk kicsi motelekben, ezért nyugodtan lazíthattunk, mert egy olyan környezetben voltunk, ahol nehéz volt követni, hogy mikor vagy a karakteredben és mikor nem, bizonyos szinten.
I: Igazi varázslat volt.
GP: Nagyon varázslatos volt.
I: Hány hetet forgattatok?
GP: Nyolc. Nyolc hét volt?
RP: Volt valami szép abban, hogy csak elkóborolhattál, ezek a kis városok…
GP: Nagyszerű volt neki, mert nem volt paparazzi, de szörnyű volt nekem, mert én utálom, ha nincsenek körülöttem. Imádom, ha ott lógnak.
I: Ugyan már, te is így kezdted. Emlékszem, amikor legutóbb beszéltünk, Ausztráliában volt az a sorozat, a Neighbours (Szomszédok – óóó olyan nekünk is volt), akkor téged is követtek az emberek, nem?
GP: Igen, akkor az volt, hogy…
I: Bár nem vámpír voltál, mint Rob, mégis
GP: Annyiban igen, hogy éjjelente ébren maradtam, és igen, valamennyire én is megtapasztaltam ezt, de nem olyan szinten, mint amit Rob-nak kell átélnie.
I: Szóval a paparazzi feladta és nem ment ki a helyszínre?
RP: Nem tudtak volna sehol megszállni, szó szerint csak egy kisebb hotel volt a városkában, szóval ha követni akarták a stábot, akkor a saját autójukban kellett volna aludniuk, ami azért veszélyes is lehetett ott. Csak egyszer történt meg.
GP: Igen, volt egy srác, mire a stáb (felgyűri az ingujját) ’na ki vele, hol van?’
RP: —- állandóan 07:08
I: Olyan szomorú, egy magányos paparazzi.
GP: Lehet, hogy valami más miatt volt odakint, talán még évekkel ezelőtt indult el, hogy Mel Gibsonról készítsen képeket a Mad Max forgatásán, csak elveszett. ’Oh, ott van Rob Pattinson, akkor csinálok róla egy képet!’
I: Rendben, szóval most, hogy a végére értünk, eljött az éneklés ideje, ezt Guy már tudja. Nem, nem akarok tiltakozást hallani, mert mindketten zenészek vagytok. Lehet, hogy nem vettetek fel semmit, de gitározni is tudtok, te pedig még énekelsz is a filmben!
RP: Óh igen, igen, ennyi.
I: De tényleg!
GP: Énekeljük el azt a dalt?
I: Duettezni tudtok?
GP: Nem tudom.
RP: 8:01 (ez itt a nem értettem jele)
GP: Szeritem az van, hogy nem az a baj, hogy nem vagyunk muzikálisak, hanem hogy ilyen hirtelen kell előállni egy dallal. Csak a szorongás van.
I: Nem volt hirtelen. Már benne volt a fejetekben. Mindig van valami, ami a fejünkben van. Mind hallgatunk zenét.
GP: Azt hittem, ez már nem lesz.
RP: Hirtelen olyanok a kezeim, mintha…
GP: Izzadnának…
RP: Nedves lenne.
I: Amikor Guy itt volt, kellett… ez az, te a színházban kezdted, te pedig ——
GP: Olyat is csináltam, de nem azzal kezdtem, de igen, olyan is volt. A múltkor beszéltünk erről
I: Beszéltünk erről korábban és azt hallottam, hogy te Rob, szerepeltél a Guys and Dolls-ban. Szóval mit játszottál?
RP: Kubai táncos 2
I: Egészen addig a pillanatig, amíg a lány ott volt, szóval nem léptél tovább az iskolában?
RP: Nem, ez a kis amatőr színházcsoportban volt. Igen, az volt az első amit csináltam. Táncolnom kellett egy rózsával a számban.
I: És most mégis, egy kis dúdolás, egy rövidke részlet egy dalból túl sok, pedig ott még rózsa is volt a szájában.
GP: Ott viszont próbálhatott a rózsával és a tánccal.
I: Azt akarjátok mondani, hogy az egész idő alatt amíg Ausztráliában voltatok nem vettetek elő egy gitárt sem, hogy elénekeljetek egy dalt?
GP: Nem tudom, volt ott pár gitár.
I: Ugye?
RP: Hajnali négykor.
GP: Hajnali négykor. Kicsit részeges állapotban.
I: Képzeljük azt, hogy lemennek a fények
GP: Nem tudom, most olyan nyomás került ránk…
RP: Nem vagyok elég jó, szó szerint, mindig versenyezni akarok, az emberek meg —- nézik.
I: Soha nem arról szólt ez, hogy jó-e az ember vagy sem, csak arról, hogy nem lehet visszatartani azt a kis dallamot, ami a fejünkben van.
GP: Nos, mint tudod, ez egy szerelmi történet.
I: Tudom. És ő az énekes a filmben.
GP: Pontosan, te vagy az énekes a filmben. Szóval ha én azt éneklem, hogy ’Ez az utolsó viszlát, ez a szerelem kettőnk között’ (na oké, ez magasan felettem áll)
RP: NEM TUDOM!!! (és belesüpped a székbe)
I: A reakció viszont mindent felülmúlt. Soha nem láttam senkit így összecsomagolódni önmagába és eltűnni ebben a műsorban.
GP: Most ez is megvolt.

I: Egy első alkalom. Köszönöm. Köszönöm Rob, köszönöm Guy.