Esquire szerkesztői levél

itt az Imagebam-os link, ha olvasni is akarjátok az eredetit.
És itt a fordítás
Láttál valami jót a moziban mostanában? Én sem. A nyári mozik – és, egyre inkább tavaszi és őszi mozik is – áldozatul estek a dörgedelmeknek és üresfejűeknek: a csúnya, sokcsápú szörnyneknek, a blockbustereknek. Nos, én benne vagyok egy fölösleges autósüldözésnek és egy elnyújtott szex jelenetnek, vagy fordítva. Pont annyira egyértelmű az ízlésem, mint a következőnek a sorban, aki a jumbo Diet Coke-ra vár. De még engem is legyőzött Hollywood felduzzadt ’sátorfa’ filmjei – legyengített extravagancok, amik azért készültek, hogy kielégítsék a tiniket Sao Paolo-tól Guangzhou-ig, de azoknak nem szól, akik több iránt érdeklődnek mint CGI robbanások és nehézkes bölcsességek, amik könnyen lefordíthatóak mandarinra. Eddig 2014 nyara pont olyan szellemtelen volt, mint az emlékezetünk utóbbi éveiben: Transformers 4; egy új Godzilla; még egy Planet of the Apes; még több X-Men; egy Hercules remake a Rock főszereplésével és Cristiano Ronaldo barátnőjével (nem árt vigyázni, Meryl Streep).
Mindezek egy olyan évben, amikor már volt egy Captain America és egy másik végnélküli folytatása a Spider-Man filmeknek.
Elérkeztünk egy lakmározz vagy éhezz szituációhoz: a díjazandó filmek mind egyidőben érkeznek, egy feldolgozhatatlan menüsor epikus érdemekkel Karácsony előtt és után. Aztán hónapok telnek anélkül, hogy bármi érdekesen rágódhatna az ember, hacsak nem látogatsz el személyesen a Cannes Film Fesztiválra, amit én nem teszek meg, mert az szörnyű.
Ez azért így nem teljesen igazságos. (A filmekkel kapcsolatban és nem a Cannes Film Fesztivállal, mert az l’horreur.) Imádtam Ralph Fiennes-t a Grand Budapest Hotelben és Scarlett Johanssont az Under the Skin-ben. Az Anchorman 2 viccesebb volt mint kellett volna lennie. Ugyanígy a 22 Jump Street. Amint látjátok elég szűklátókörű vagyok: kétségem sincs afelől, hogy igaz filmrajongók több érdekes nemzetközi indie filmeket hozna fel példaképp, amik nem jutottak el a helyi ületközpont képernyőire. De ami engem illet, az előbbi lista tökéletesen bemutatja az Oscar óta adott legjobbakat.
Tehát örömömre szolgál, hogy ajánlhatok egy olyan filmet, ami a nyári hőségben kerül bemutatásra, bár a kábultságodból egyáltalán nem fog kirángatni. A címe a Rover, írta ls rendezte az a David Michod, aki az erkölcstelen 2010-es ausztrál családi krimi-drámát, az Animal Kingdomot is csinálta, főszerepben Guy Pearce és az Esquire ehavi borítóképén lévő férfi, Robert Pattinson.
Pattinson, mint az minden pattanásos tini meg tudja mondani, a Twilight filmek tűnődő fő-vámpírjakénet jutott a mega-hírességhez. A választói eddig szinte csak fiatal lányok és azok különc anyukái voltak. R-Pattz-nek hívják, de nekünk nem szükséges csatlakoznunk az elférfiatlanosításba.
És egyébként is, ahogy Sanjiv Bhattacharya állítja a Pattinsonról készült profiljában, ez meg fog változni. 28 évesen Pattinson már nem a sápadt szívdobogtatója a fiatal felnőtt éveknek. A Roverrel igazi tehetségként mutatja be magát egy olyan alakítással, ami felrobbantja azoknak a blockbustereknek a pirotechnikáit.
A film egy antiutópia Ausztráliában (van másfajta is?) egy évtizeddel egy nyilvánvalóan katasztofális esemény után, amit összeomlásnak neveznek. Pattinson játssza Rey-t, egy fiatalembert akit otthagytak az utca szélén egy lepusztult, lakatlan városkában. Hasán egy vérző lőttseb, Rey egy ijedt hülye: kétségbeesett, izgága és megvesztegethető. Pearce erőteljesn és szófukar mesterlövésze (van másfajta is?) veszi fel és száguld vele tovább a végzete felé.
A Rover egy létezésen alapuló Western, a Sergio Leone fajta tradíciót követve és olyan poszt-apokaliptikus úti film, ami nyomokban emlékeztet a Mad Max-re. Néhány része kicsit sok, őszintén szólva; helyenként annyira komor és szünettelen addig a pontig, ahol már értelmetlen. De nagyon sok jelenet fantasztikus. Egy kifejezetten megragadt bennem: Pattinson egyedül ül a kocsiban este, a műszefal világításában, ahogy gyengéd fejhangon énekel együtt a rádióval egy édeskés popdalt: Don’t hate me ’cos I’m beautiful. Egy okos, ön-gondolkodtató szünet a csonkítások sorozatában. Vajo a twihardok mit fognak levonni ebből?
A Rover nem az egyetlen érdekes Pattinson film amit nézhetünk. Benne van az ősszel érkező David Crononberg filmben is, ami egy hollywoodi szatíra Maps to the Stars címmel. Egyebek mellett befejezte a munkáját Werner Herzog és Anton Corbijn filmjein is. Ennél még az is jobb, hogy az Esquire-el készített interjúja sörözéssel és grillezéssel telt Sanjiv házában LA-ben. Ettől még többre tartjuk. Olvassátok el az interjút, nézzétek meg a filmeket és készüljetek fel arra, hogy az előítéletetek meg fog változni.
Az, hogy hollywoodi sztárokat vendégeljen, nem az egyetlen hozzájárulása a Nyugati Oldali emberünknek ebben a témában.
Már eddig is tudtuk, hogy Sanjiv tud inni. (Ezt a saját káromra derítettem ki, több mint egy alkalommal.) Most már azt is tudjuk, hogy Sanjiv tud füvezni is. (Oké, már ezt is tudtam. De már régen volt.) Egy denveri útja során bizonyította ezt be, amikor a cannabis törvényesítése mellett írt egy történetet. Fennkölt hangulatú darab, ahogy sejteni lehetett, de olyan kérdéseket is felvet, minthogy képes-e a liberális Colorado megtanítani a világ többi részét a drogok körül folyó végzetes háborúkról.
Ezalatt Johnny Davis nyomozást indít a pengék után amiket reggelente használsz borotválkozáshoz. Kevin Braddock faggatja az arcot, ami az új sine qua non lett a média szerinti férfi stílusban. Richard Benson megmutatja milyen nehéz Leeds United szurkolónak lenni. Edwin Smith szemlélgeti a jobboldali Paul Staines blogger karrierjét. AA Gill megírja a nyári stílus szabálykönyvét. És Jeremy Lan(r)mead azon filózik, hogy mit vegyen fel egy buzi-homokos-hogy mondják ezt szépen? Esküvőre (a sajátjára, ami azt illeti).
Végezetül, elérkezett az új évada a férfi ruházatnak. Az Esquire csapat elment Wales-be (hova máshova?) hogy fényképeket készítsen a nemzetközi márkák legjobbjairól. Azt mondták meglehetősen nagy produkció volt: lenyűgöző helyszín, ezt itt nem látom, egy rakoncátlan ló, végtelen ruhacserék. Akár hívhatnád egy nyári blockbuster forgatásnak. De azok minket nem érdekelnek annyira.
-twmmy-

Advertisements