David Michod a BBC4-en

David Michod on BBC4_CUT

I: …put trade in a new film, the Rover. This is one of those elemental stories, where a man – who barely earns up to a name – pursues through the wilderness some other man for a purpose, that’s not entirely clear. In amongst the remanence of civilized existent, he teams up with a deranged drifter. A brother of one of the men, he is chasing in a hope of a lead.

I: Ez egyike azoknak az alaptörténeteknek, ahol egy ember – akinem még egy név sem jutott – a vadon át követ más embereket egy ok miatt, ami nem teljesen egyértelmű. A civilizált világ maradványaiban összeáll egy zavarodott fiúval. A fiú testvére egyike azoknak, akiket az emberünk üldöz.

’Részlet a filmből’ 0:21 Ezt a részt a feliratból szedtem ki 🙂

     Why did your brother

     have to get to Carloon

        in a big hurry?

316

00:45:30,994 –> 00:45:32,395

     I can’t talk about it.

317

00:45:33,732 –> 00:45:38,101

    you got left here to die

     while he was doing it.

318

00:45:40,037 –> 00:45:41,971

  It didn’t happen like that.

319

00:45:41,973 –> 00:45:43,439

            Really?

320

00:45:43,907 –> 00:45:46,876

    How did it happen, then?

321

00:45:50,414 –> 00:45:54,817

     I can’t talk about it

   no more, just stop asking

       about everything.

322

00:45:58,956 –> 00:46:01,157

    ‘Cause I believe in God

        and I know Henry

        believes in God,

I: Guy Pierce and Robert Pattinson travelling a long way from team Hearthrob Vampire to the Rover. The director David Michod had a knockout award winning debut in 2010, Animal Kingdom. That story of Melbourne crime family was tense, terrifying and atmospheric, was detailed, designed, and percise in language. At the center was a matriarch, a soft-spoken blond of uther ruthlessness, played by Jackie Weaver, who was nominated for an Oscar. So when Michod wrote and directed a second film, expectations were high. Yet ……., the Rover screened to mixed reviews and even a layer of mild disappointment. Both films are about masculinity and violance and families. Both have Guy Pierce in the leading role. Both create vivid enviroments. One of a pressive (??) superbia (??), the other a rural desolation. But where Animal Kingdom was tightly plotted, The Rover is minimalist. A man on a desperate roadtrip. David Michod explained.

DM: I didn’t want to feel pressured into going in making something that was even more dense and layered than Animal Kingdom. Animal Kingdom felt like an ambitious first film in terms of the sort of tapestry of characters and I found myself incredibly attracted to making a movie that would function as in a very spare and lane and elemental way. Of making a film that would allow me the opportunity to play in a …. world that wasn’t similar to Animal Kingdom, in a world of darkness and menace and tension.

I: Guy Pearce és Robert Pattinson, aki messze utazik a szívdobogtató vámpírtól a Roverben. A rendező David Michod kiütéssel nyert az első 2010-es filmjével, az Animal Kingdommal. A Melbourne-i család története feszült, ijesztő és atmoszférikus volt, részletezett, jól kidolgozott és precíz nyelvezete volt. A középpontban a matriarcha állt, a finom szavú szőke kegyetlenség, akit Jackie Weaver játszott és alakítását Oscar jelöléssel jutalmazták. Így amikor Michod második filmjét forgatta, az elvárások nagyok voltak. Mégis, a Rover különböző kritikákat hozott sőt, egy rétegnek még csalódást is okozott. Mindkét film a férfiasságról, erőszakról és családokról szól. Mindkettőben Guy Pearce szerepel főszerepben. Mindkettő élénk környezetet ad. Az egyik az elnyomást, a másik vidéki pusztaságot mutat. De míg az Animal Kingdom története összefüggő volt, a Rover minimalista. Egy ember egy kétségbeesett utazáson. David Michod megmagyarázta.

DM: Nem akartam annak a nyomását érezni, hogy az Animal Kingdom után valami még sötétebb, még rétegesebb filmet készítsek. Az Animal Kingdom egy nagyratörő első filmnek számított abban az értelemben, hogy a karakterek milyen kapcsolatban álltak egymással és nagyon vonzódtam ahhoz, hogy olyan filmet készítsek, ami működni tudna  egy nagyon sivár, keskeny rétegen, elemi módon. Annak a lehetősége, hogy játszhassak egy olyan világban ami nem hasonlít az Animal Kingdomhoz, mégis egy sötét és baljós és erőteljes világban.

I: The thing’s that, well, among the things that you sort of stripped down to this, this this, compared to Animal Kingdom this plot. Now that’s a problem for some people, isn’t it, that they need some more in the way of narrative.

DM: Yeah… Yeah, the negative criticism that I’ve read of the movie has come from people fought for reasons that actually kind of scared me, have chosen to rate the movie as nothing other than its plot. I would go far as to say, I can’t believe that they’re not emberassed that they have done so. I mean it’s like failing kind of primary school comprehension. You know, I mean it’s weird, there is a clear difference between plot and story, and yeah, the plot is elemental. I wanted the film/thing/theme to play on that level of almost like a dark fable. But really the meat of the story is this kind of gentle and subtle and detailed …… of in the relationship that develops between Guy and Rob, so yeah it’s been kinda strange, the negative criticism that I’ve read have been kind of odd, because I remember, when I was reading reviews of Animal Kingdom, the negative ones, I understood them, the negative reviews of The Rover I’ve read, I didn’t even understand them, I don’t know what movie you watched.

I: Sokmindent leegyszerűsítettél az Animal Kingdom történetéhez képest. Ez egyesek számára probléma, nem igaz, hogy többre van szükségük az elbeszélés terén.

DM: Igen… Igen, az a negatív kritika amit olvastam olyanoktól jött, akik olyan okokkal álltak elő amik megijesztettek, és csak a cselekményt pontozták. Még azt is mondanám, hogy nem hiszem el, hogy nem szégyenlik magukat ezért. Olyan, mintha általános iskolai értelemzésen buktak volna meg. Furcsa, mert egyértelmű különbség van cselekmény és történet között, és a cselekmény elemi dolog. Azt akartam, hogy a film/dolog/téma egy sötét mese vonalán játszódjon. De a történet lényege ez a kedves, finom és részletes kapcsolata annak ami Guy és Rob között alakul ki, szóval furcsa, a negatív kritikák érdekesek voltak, mert emlékszem, amikor az Animal Kingdom kapcsán olvastam kritikákat, megértettem a negatív kritikákat, de a Rover esetében nem értettem meg őket, nem tudtam, melyik filmről beszéltek.

I: And the casting of Robert Pattinson, cause that was quite a suprise, you know when I’ve first heard about it, and I think for a number of people, cause they associated him obviously with being the, um kind of romantic vampire figure, or indeed a kind of prince of the financial universe with David Cronenberg, you don’t think of him necesserily as playing this kind of maladjusted character in the center of nowhere, so why?

DM: Because he auditioned to me, and his audition was really beautyful, I mean you’re right, Rob wants to do stuff, you know he’s coming out of the back end of a very successful franchise and he wants to do things. But he knows, in order to do other things and to work with the filmmakers he wants to work with he has to wor hard. And that means auditioning. I mean there is no way I woud’ve cast him in the movie if he hadn’t been willing to test for me, because I just didn’t know. I couldn’t see it in the other performances he’d given. I suspected it might be there, because when I met him for the first time, I immediatly came to realise that those performances he’d given in those other movies are performances, because he isn’t like those characters at all. He’s so like wonderfully awkward and twichy and loose.

I: Now can we talk about grandmothers a bit because there’s obviously an amazing grandmother in Animal Kingdom played by Jackie Weaver and there’s another grandmother the woman referred to as grandmother, which is a great scene, in this. Now, the grandmother does she have a great role in your personal kind of narrative, because these are fantastic complicated women.

DM: No, I love my nana to bits, and she’s nothing like the characters that Jackie and Gillian play. I don’t know what it’s about.

I: És Robert Pattinson szerepeltetése, mert az igencsak meglepetésnek számított, amikor először hallottam, és szerintem másoknak is, mert azonosították őt nyilvánvalóan azzal a romantikus vámpír figurával, vagy mint a pénzügyi világ egy hercegével David Cronenberg filmjében, nem feltétlenül képzelné el őt az ember, hogy egy ilyen hibás embert játszon a semmi közepén, szóval miért ő?

DM: Mert eljött meghallgatásra és a meghallgatása igazán gyönyörű volt, igazad van egyébként, de Rob olyan dolgokat akar csinálni, mert egy sikeres franchise van mögötte és szeretne csinálni dolgokat. De tudja, azért, hogy más dolgokat csinálhasson, hogy olyan filmkészítőkkel dolgozhasson akikkel dolgozni akar, ahhoz keményen kell dolgoznia. És ez meghallgatásokat jelent. Esély sincs rá, hogy felvettem volna, ha nem lett volna hajlandó a próbákra, mert csak nem tudtam. Nem láttam a másik szerepeiben. Gyanítottam, hogy meg kell lennie benne, mert amikor először találkoztam vele, egyből rájöttem, hogy azok az előadások amiket addig adott azok tényleg előadások, mert egyáltalán nem olyan, mint azokban. Olyan gyönyörűen esetlen és izgága és szabad.

I: Most beszélhetnénk a nagymamákról egy kicsit, mert egyértelműen az Animal Kingdomban van egy csodálatos nagymama, akit Jackie Weaver játszik, és van egy másik nagymama, akire nagymamaként utalnak, ami egy nagyszerű jelenet, ebben. A nagymamának nagy szerepe van a személyes elbeszélésedben, mert ezek fantasztikusan bonyolult nők.

DM: Nem, imádom a nagymamám, de ő egyáltalán nem olyan mint azok a karakterek, akiket Jackie és Gillian játszanak. Nem tudom, miért van ez így.

’második részlet a filmből.’

DM: I mean that character that Gillian plays in the Rover is a little bit like, to the extend  the movie plays like a fable. She is a little bit like an oracle who tells Guy, from the outset, you know, again, this is kind of speaks to the plot, I had hoped this would let the audiance know, that like don’t worry too much about the plot. Becouse Gillian says, you know pretty clearly, everything you’re about to do is entirely meaningless. And really what you need to do is connect with me. Which Guy can’t do because she offers her Grandson up to sex. Yeah, I don’t know what’s going on in my head. I try not to think about it too much.

I: Now a number of people you have worked with in the past including (random érthetetlen nevek) have moved to work in Hollywood and on Hollywood productions, is that the way you’re going to?

DM: I spend a lot of time there. I have a place there and I am very aware of the fact that if I wanna have a big, fruity, prosperous carrier then some part of it’s gonna have to come from there.

DM: Az a karakter akit Gillian játszik a Roverben egy kicsit azért van, hogy hozzáadjon a film meseszerűségének. Kicsit olyan, mint egy jósnő, aki elmondja Guy-nak, egy kinti nézőpontból, megint, ez olyan, mintha a cselekményhez beszélne, szerettem volna, ha ez közli a közönséggel, hogy ne aggódjanak túl sokat a cselekmény miatt. Mert Gillian elég egyértelműen megmondja, hogy minden amit csinálni fogsz értelmetlen. És amit igazán tenned kéne az az, hogy kapcsolatba kerülj velem. Amit Guy nem tud megtenni, mert a nő az unokafiát ajánlja fel szexre. Nem nagyon tudom, mi megy végbe a fejemben. Próbálok nem túl sokat gondolni rá.

I: Sokan akikkel együtt dolgoztál Hollywoodba mentek, te is erre irányulsz?

DM: Sok időt töltöttem ott. Van egy lakásom ott és nagyon is jól tudom, hogy ha nagy, gyümölcsöző, sikeres karriert akarok akkor annak egy része onnan kell, hogy jöjjön.

I: But you won’t be making films like the Rover in Hollywood.

DM: Well, I’m gonna try and find a way. The beauty of that place for me though is that, I remember having this experience from my first trip after Animal Kingdom and I first started of doing my kind of the billion mettings that you do and everything at being so plesantly suprised to find the place full of really smart interesting people. And you know looking for those wise to make films that are interesting. They are very aware, you know the corporisation of Hollywood, that basically we’re all making movies for enormous corporisations with … directors and shareholders. And hence now the whole thing is just leading us towards movies for children. And even my adult friends have convinced themselfes are worthy of watching. We now live in a world where my friends would call me up and say you know, do you wanna go and see the Avengers and I say no, I don’t I’m a grown man.

I: So, how are you gonna break that system then?

DM: There are ways of sort of navigating it, maybe I’m still kind of, you know joyfully naive, you know already the projects that I’m working on are ones that have very real people involved who know that there are challanges ahead of us, but I’m absolutely convinced that there are ways of making it work.

I: David Michod, and The Rover is in cinemas from friday, fifteen. I was gripped by it, but it’s as if this were Michod’s debut, and Animal Kingdom the most sophisticated follow-up.

I: De Hollywoodban nem fogsz olyan filmeket készíteni, mint a Rover.

DM: Nos, próbálok majd módot találni rá. Annak a helynek a szépsége számomra az, és erre az első ottani utamról emlékszem amikor az Animal Kingdom után mentem oda, és elkezdtem milliónyi emberrel találkozni ott, hogy igazán meglepett, hogy rengeteg okos, érdekes emberrel találkoztam. És kerestem azokat a bölcseket, akiknek érdekes lenne filmet csinálni. Nagyon is tudatában vannak Hollywood egyesítésének, vagyis hogy mind óriási cégeknek készítünk filmeket… rendezőkkel és részvényesekkel. És ez most azt jelenti, hogy gyerekeknek készülő filmek készülnek. És még a felnőtt ismerőseim is meggyőzték megukat arról, hogy ezeket megéri megnézni. Olyan világban élünk, ahol a barátaim felhívnak, hogy meg akarom-e nézni az Avengerst, mire én nemet mondok, mondván, hogy felnőtt ember vagyok.

I: Szóval hogy fogok megtörni a rendszert?

DM: Vannak utak, hogy írányítsuk egy kicsit, lehet, hogy még mindig játékosan naív vagyok, az elkövetkezendő terveimben olyan emberek vannak akik nagyon is igazak, akik tudják, hogy kihívások előtt állunk, de meggyőződésem, hogy vannak módok arra, hogy működjenek.

I: David Michod, a Rover 15-én pénteken kerül a mozikba. Engem nagyon megragadott, olyan, mintha ez lenne Michod debütáló filmje, és az Animal Kingdom a kifinomultabb folytatása.

XFM

I: And Rob we talked about this thing on the show now and again, it’s called Celebrity Stalker and I think it’s something you can only really do when you’re on the radio in London. Because we get a high consentration of people here in the media, famous people who have profile and stuff like that and a celebrity stalker is for somebody who isn’t famous and they see a celebrity or somebody with profile often, and you were mine for a while, I used to see you everywhere.
RP: Really?
I: You were my celebrity stalker, yeah. I’m gonna run some places by you just to double check that I was delivered fat people (???). This was you on a Sunday carrying a guitar the Sun Inn in Barnes.
RP: I have been there many times.
I: Yeah?
RP: Almost I had an interesting story about the Sun Inn.
GP: Do tell, do tell your story.
RP: I thought it’s kind of fascinating, I went to a psychic the other day
GP: As you do
RP: And as soon as she — well you’re crazy psychic, like, I can’t get a read on you, I can teach you how to be a psychic. And she said like ’go into my house’. So I started describing her house and it was like identical.
GP: Spot on!
RP: And she was like ’oh say these names’ or whatever and I was like making up these names and she was like ’this is my son, this is the guy I was just with, blablabla’ so we must have known each other in a previous life, and she was like ’where are you from?’ just saying her family 350 years ago her family house was the Sun Inn in Barnes. Which is also where my mum’s water broke with me. In the garden of the Sun Inn.

I: És Rob, már sokszor beszéltünk erről a műsorban, van ez a játék amit Híresség Követőnek hívnak, és ez olyan, amit igazán csak akkor tudsz csinálni, ha a rádiónál dolgozol Londonban. Mert itt sok híres emberrel találkozunk, híres emberek akiknek van munkájuk és a híresség követő az olyannak van, aki nem híres de látnak híres embereket nagyon gyakran, és te voltál az enyém egy ideig, mindenhol láttalak.
RP: Igazán?
I: Te voltál a követett hírességem, igen. Most mondok pár helyet, csak hogy igazoljam az állításom. Vasárnaponként a Barnes-i Sun Inn-be mentél a gitároddal.
RP: Sokszor voltam ott.
I: Igen?
RP: Van is egy érdekes történetem a Sun Inn-ről.
GP: Halljuk, halljuk a történeted.
RP: Elég lenyűgözőnek találtam, egyik nap elmentem egy médiumhoz (ilyen lelki látó szösz – de nem jós, legalábbis szerintem)
GP: Ahogy szoktál
RP: És amint meglátott, azt mondta, hogy te egy őrült pszichés vagy, nem tudlak olvasni, de meg tudlak tanítani. És azt mondta, ’látogasd meg a házamat’. Szóval elkezdtem leírni a házát, és teljesen azonos házat mondtam el.
GP: Pontosan!
RP: Aztán kérte, hogy mondjak neveket, én meg csak mondtam a neveket mire ő ’ez a fiam, ez az akivel épp most voltam’ blablabla, szóval biztos, hogy ismertük egymást egy előző életben, mire azt kérdezte ’honnan jössz?’ aztán kiderült, hogy a családjának a háza vagy 350 évvel ezelőtt ott volt, ahol most a Sun Inn Barnes-ban. Ráadásul anyum magzatvize is ott folyt el, amikor velem volt várandós. A Sun Inn kertjében.

I: No way!
GP: Well how about that! Very
RP: Strange.
GP: The things that you obviously
RP: That I’m a psychic.
GP: Yes.
I: Hey Guy, I don’t know if you know that
GP: You know where my mother’s water broke
I: Listen, we were born in the same hospital. I found this out last night when I was
GP: Really?
I: Yeah
GP: Well, how about that? Do you have seven rooms in your house by any chance, and old — style mansion?
I: No, I work at XFm, I got a flat.
———————
GP: I bet I was born before you though
I: That’s right, there’s a couple of years between us.
GP: Yeah I’m sure.

I: Ilyen nincs!
GP: Nem semmi! Nagyon
RP: Fura.
GP: Ezek a dolgok egyértelműen
RP: Hogy látnok vagyok.
GP: Igen.
I: Hé Guy, nem tudom, hogy tudtad-e
RP: De tudod, hogy az én anyukám magzatvize hol
I: Egy kórházban születtünk. Erre tegnap este jöttem rá, amikor
GP: Igazán?
I: Igen.
GP: Nos, mit szólsz hozzá? Nincs véletlenük 7 szoba a házadban, egy öreg, — stílusú udvarház?
I: Nem, az XFm-nél dolgozok, csak egy lakásom van.
— itt mondanak valamit amit nem értek —-
GP: Fogadok viszont, hogy én korábban születtem.
I: Ez igaz, van pár év kettőnk között.
GP: Az biztos.

I: This is obviously XFm where we’re big on music and you guys gotta show off, but you’re both musicians. And I just wanted, is there a project in your head that you’d like to do, maybe go and release music at some point?
GP: I don’t know, we both kind of, you know
I: Not together obviously.
GP: Yeah, of all the best duets out there we could do an album.
RP: Roving.
GP: Roving duet, yeah. Well I’ve been making some music and I might get out at some point or other. I always talk about this and I never really do it, so I don’t know. But it’s a good form of expression. And Rob brought songs, he played couple of great songs on set while we were there, so. But I think it’s one of those things you just, you know as an actor you’re working, you’re busy working, you’re quite sort of tied up in all that, so.
RP: Yeah. And also you gotta kind of, I mean, I was trying to think of how to release something, I was trying to think about the band name is the most impossible thing, it’s so humiliating, whatever
I: What have you decided
GP: I think it will be My Psychic Glint (???) My Psychiy Hangover Glant. Sorry.
I: It’s all right. Rob, you have played a couple of gigs in London before that, right?
RP: Billions.
I: Yeah? Are you gonna — at some point?
RP: I mean now that everyone can record stuff on their phones it’s kind a like you’re really sing a record as soon as you do a gig, it’s kinda emberrassing. But I used to play in – around the corner I used to play, I moved to Soho because I played there every Monday. And at bunch of other places. But yeah, it’s too nervewrecking. The first time I recorded something I literally never played a gig again.

I: Ez természetesen az XFm, ahol nagyon is érdekel minket a zene, nektek pedig dicsekednetek kell, elvégre mindketten zenészek is vagytok. Csak azt akartam kérdezni, hogy van-e valami terva fejetekben, amivel elő szeretnétek állni és kiadni zenét egyszer csak?
GP: Nem tudom, mindketten
I: Nem együtt, persze.
GP: Igen, az összes legjobb duettek között nekünk is kéne albumot csinálni.
RP: A Roving-ot (vándorló)
GP: Roving duettek, igen. Nos, én már egy ideje szereztem némi zenét és lehet, hogy egyszer kiadom majd. De erről mindig csak beszélek inkább, aztán nem csinálok semmit. De ez egy jó fajtája a kifejezésnek. És Rob hozott pár dalt, játszott néhány nagyon jó számot a forgatáson. De szerintem ez olyan dolog, ha dolgozó színész vagy, akkor eléggé lefoglal a munkád.
RP: Igen. És azon is gondolkodtam, ha kiadnék valamit, akkor a név lenne a leglehetetlenebb dolog, annyira megalázó
I: Mi mellett döntöttél?
GP: Szerintem az Én Pszichikai Csillogásom. Az Én Pszichikai Másnapos Csillogásom. Bocs.
I: Semmi baj. Rob, te már koncerteztél itt Londonban korábban, igaz?
RP: Rengetegszer.
I: Igen? Vissza fogsz még térni ehhez?
RP: Most, hogy már mindenki felvételt tud készíteni a telefonjával olyan, mintha egy előadás alkalmával már lemezt készítenél, elég zavarba ejtő. De sokat játszottam, nem messze innen, aztán a Soho-ba költöztem, mert minden hétfőn ott játszottam. Aztán sok másik helyen is. De igen, túlságosan idegtépő. Amikor először készítettem felvételt valamiről, azóta nem játszottam koncerten.
Ez az egyik mézeskalács ház, ahol Rob játszogatott.

-twmmy-

Rob és Guy az angol MTV-nél

I: Hey, —- this is MTV News and today I sit opposit Robert Pattinson and Guy Pearce chat about their brand new movie the Rover. Of course I ask you about Geordie Shore cause apparently you said it was your favourite tv show right now.

RP: I love Geordie Shore.

I: So who is your favourite character and why?

RP: I mean, I haven’t seen it for a while, so I can’t remember people

I: It’s still got like Charlotte in there who is quite crazy, West Bez, –, Holly Jay,

GP: Love Charlotte and her bed wetting.

RP: What is it they collect, rutting?

I: Rutting?

RP: Yeah, right?

GP: What, in Australia, or?

RP: Don’t know, I can’t remember, is it rutting or roose —

GP: Roose— in Australia. Here what’s rutting, is that something…

RP: It’s the same thing.

GP: Oh is it? Rutting? Fancy your rut, love! Let’s have a quick rut, a rut in the bath, I say.

I: So would you guys both be up for a night out of the town, on the Toon?

RP: I’d love it.

GP: We could cast Geordie Shore! Sure.

RP: They just look so happy all the time, I’d actually wanna hang out with them. In all those reality shows most of the time it’s like watching the…

GP: The miserables.

RP: Yeah, with most of those reality shows it’s like watching a bunch of people who are just desperate fame whores, and those guys just look like they’d just be doing the same thing anyway!
I: And that’s actually what they’re like.

RP: They’re really genuine.

GP: Let’s all go hang out with them.

I: I’m done if you’re.

GP: Let’s organize that.

I: Thanks so much guys.

I: Hello, itt az MTV News és ma Robert Pattinson és Guy Pearce a vendégeink, és legújabb filmjükről, a Roverről fogunk beszélgetni /Országúti hajsza/. Persze kérdezni fogok a Geordie Shore-ról is, mert azt mondtad, hogy mostanában az a kedvenc sorozatod.

RP: Imádom a Geordie Shore-t.

I: Szóval ki a kedvenc szereplőd, és miért?

RP: Igazság szerint már elég rég nem láttam, nem nagyon emlékszem a szereplőkre…

I: Charlotte még mindig ott van, aki elég őrült, West Bez, —, Holly Jay

GP: Imádom Charlotte-ot, és a nedves ágyneműjét. ( a ford: Izé, ehhez jó lenne tudni, mi is történik a sorozatban, de a wiki oldalán nem találtam róla infót. )

RP: Mire is hajtanak, a lyukakra?

I: Lyukakra?

RP: Aha, nem?

GP: Mi? Ausztráliában, vagy hol?

RP: Nem tudom. Nem emlékszem, lyukak, vagy micsoda…

GP: Ausztráliában? Itt a lyukak, azok olyasmik, mint…

RP: Az ugyanaz lesz.

GP: Ó, igen? Lyukak? Bírom a lyukadat, drágám. Nyomjunk egy lyukasztást, dug(ly)ju(n)k a kádban, azt mondom.

I: Szóval, mindketten benne lennétek egy vad éjszakában a csapattal?

RP: Imádnám.

GP: Bevehetnénk Geordie Shore-t. Simán.

RP: Ezek az emberek mindig olyan boldognak tűnnek, ellennék velük egy darabig. Az összes ilyen valóságshowban mindig úgy érzem, mintha a…

GP: A nyomorultakat néznéd.

RP: Igen, a valóságshow-kban mindig ott van egy rakás ember, akik kétségbeesett hírnév-kurvák. És ezek a srácok úgy néznek ki, mint akik egyébként is ugyanazt csinálnák.

I: És olyanok is.

RP: Igazán eredetiek.

GP: Menjünk mind, lógjunk velük.

I: Én benne vagyok, ha ti is.

GP: Szervezd meg.

I: Nagyon köszönöm srácok.


Személyes megjegyzésem: ezt a riportot rögtön azután hallgattam meg, miután elolvastam és posztoltam a lányok angliai beszámolóját.
Finomhangú, szégyenlős, visszafogott, introvertált: és ez a műsor tetszik neki…
Végül, azt kell megállapítanom, hogy Rob nagy színész. Most már csak az a kérdés, mikor színészkedik?

A ford. megjegyzéséhez. Én itt  és az ImdB-n is találtam a sorozatról leírást, valamint van egy summás összefoglaló mondat a Mirror-ban.

“Geordie Shore is a structured reality show on MTV, following a group of friends living together in a house in Newcastle. It is best known for its outrageous drunken antics, fiery rows and X-rated sex scenes. Why-aye man!”

Vagyis, a GS egy előre megírt reality szar, amit az MTV sugároz. Egy barátokból álló csoport együttélését mutatja be egy New Caste-i házban. Leginkább botrányos ivászataikról, vad balhéikról és felnőtt besorolású szex-jeleneiről ismert. Miért is ne, ember!

Na. Hát, ha ez a kedvence, lelke rajta… Innen kitöröltem egy pikírt megjegyzésemet. Magamra szóltam…

Hozzáteszem, az életben nem volt gusztusom egyik valóságsót sem megnézni… hallani hallottam róluk, talán a vh1-en futkosóból életem értelme nézett egy fél órát az agyonreklámozás hatására, de ez egy baromság felkiáltással elkapcsolt. Én még anyit sem szántam rá az életemből.

-twmmy-

Esquire

Robert Pattinson: Exclusive Interview For Esquire September Issue
He’s the 28-year-old British actor who has survived trial by fire – the Twilight phenomenon, tabloid hysteria – to become one of our most promising leading men. Over the next few months, you’ll see him deliver top-drawer performances in movies by David Cronenberg, Werner Herzog and Anton Corbijn. First, The Rover, this summer’s must-see film. To celebrate, Esquire’s man in LA invited September’s cover star over for beers and a barbecue

He doesn’t seem the nervous type, Robert Pattinson. He always looks so calm, in the face of all those screaming girls. But there are times when he gets very anxious indeed, and the heart quickens and the behaviour changes. And when he does, he lies, he just makes stuff up. Or at least that’s what he told US late-night chat-show host Jimmy Kimmel recently, when he was a guest on the show to promote his latest movie, The Rover.

Ő az a 28 éves brit színész aki túlélte a tűz általi megpróbáltatást – a Twilight jelenséget, a bulvárlap hisztériát – hogy az egyik legígéretesebb főszereplő legyen. A következő pár hónapban elsőrendű alakításokkal fog előállni olyan filmekben, melyeket David Cronenberg, Werner Herzog és Anton Corbijn rendeztek. Elsőként a Rover az idei nyár “meg-kell-nézni” filmje. Ezt ünneplendő, az Esquire meghívta a szeptemberi borítókép sztárját LA-ben pár sörre és grillezésre.

Robert Pattinson nem tűnik ideges típusnak. Mindig nyugodtnak tűnik, a sikítozó lányok előtt is. De vannak idők, amikor nagyon is aggodalmassá válik, a szíve gyorsabban ver és a viselkedése megváltozik. És amikor ez történik, akkor hazudik, előáll dolgokkal. Vagy legalábbis ezt mondta nemrég az amerikai késő esti Jimmy Kimmel által vezetett műsorban, amikor vendégként szerepelt, hogy népszerűsítse a legutóbbi filmjét, a Rovert.

Given that he was clearly quite nervous for the interview itself, perhaps he was lying all along, which would mean he wasn’t, which would mean he was and so on forever. But then he proved it. As he squirmed and fidgeted in his seat, he told Kimmel, apropos of nothing, that he had “extraordinarily heavy saliva”, which was why he couldn’t spit very far, no more than a foot. He also said that he quite enjoyed being spat on in an erotic way. The audience loved it, and it was quite funny. But it was also quite weird.

Figyelembe véve, hogy egyértelműen ideges volt az interjú miatt lehet, hogy végig hazudott, ami azt jelentené, hogy nem, ami meg azt, hogy igen, és így tovább a végtelenségig. De aztán bizonyított. Ahogy izgett-mozgott a széken azt mondta Kimmelnek, mert miért ne, hogy “kivételesen sűrű a nyála”, és ezért nem tud messzire köpni, nem messzebb egy lábnál. Azt is mondta, hogy elég izgatónak találja, ha szexuális módon leköpik. A közönség imádta ezt, és elég vicces volt. De elég furcsa is.
“OK, I can explain,” he says. “On all those talk shows you have to do a pre-interview with some producer the day before. And then a second before you go on, they tell you what you said in the pre-interview to prep you for it – and then you have to go and say it all again. So, I was sitting there with Jimmy, and that story I said the day before suddenly seemed not funny at all. I mean it wasn’t that funny in the first place and now I’ve got to perform this unfunny story which Jimmy’s going to fake laugh at it, and… I just can’t take it. So I started panicking. I was literally pouring with sweat. And I felt myself drooling. I thought, ‘Oh my God, I’m starting to drool.’ So, I made up this stupid story about having heavy saliva, and Jimmy’s face just went, ‘What the fuck are you talking about?’”

“Oké, meg tudom magyarázni,” mondja. “Minden ilyen beszélgető show előtt egy nappal készítesz egy előinterjút valamilyen producerrel. Aztán mielőtt kimész elmondják, hogy mit mondtál, hogy felkészítsenek – aztán kimész és újra elmondod. Szóval, ahogy ott ültem Jimmy-vel, és hirtelen az a történet, amit korábban mondtam egyáltalán nem tűnt viccesnek. Alapból nem volt vicces, és most elő kellett volna adnom ezt a nem vicces történetet, amin Jimmy ál-nevetett volna, és… egyszerűen nem bírtam megtenni.Szóval bepánikoltam.Szó szerint csupa víz voltam az izzadságtól. Éreztem, hogy nyáladzok.Azt gondoltam, ‘Oh Istenem, már nyáladzok is’. Szóval előálltam ezzel a hülye történettel arról, hogy sűrű a nyálam, és Jimmy arca meg eltorzult, ‘Mi a fenéről beszélsz?’.

He laughs. It’s a mumbled kind of laugh, full of self-deprecation and restraint. “As soon as I saw his face, I felt much better!” he grins. “I was back in my comfort zone!”
He’s telling me all this while sitting in my backyard in Eagle Rock, Northeast Los Angeles. Yes, Robert Pattinson is in my house, having a beer while I putz around with the grill, a scenario that probably ought to feel weirder than it does. He’s never come over before. It’s not like we’re mates or anything. We only met the one time, three years ago, an occasion he’s long forgotten.

Nevet.Elég motyogósra sikerült nevetés, tele önlebecsüléssel és tartózkodással.“Amint láttam az arcát, sokkal jobban éreztem magam!” vigyorog.“Mindjárt sokkal jobban éreztem magam!”Mindezt a hátsó kertemben mondja Eagle Rock-ban, észak-kelet LA-ben. Igen, Robert Pattinson a házamban van, sört iszik amíg én a grillel szórakozok, ami egy olyan képet nyújt, ami biztos érdekesebb, mint amilyen általában. Még soha nem járt itt.Nem mintha haverok lennénk, vagy ilyesmi.Csak egyszer találkoztunk, három évvel ezelőtt, egy olyan alkalommal amit már rég elfelejtett.

It was some cattle call press junket for the last Twilight movie. He was holed up in a sterile hotel suite in Beverly Hills, and I was one of a trillion journalists he met that day. I remember he showed up with a T-shirt that flapped open at the side and he hadn’t noticed – it wasn’t a fashion thing, the stitching had just gone. He mentioned his nerves then, too, saying he got so jumpy before auditions that he took a Xanax before the final Twilight one, only he overdid it, and showed up all drowsy. “Oh that interview! I had to live that down. People were like, ‘Drug addict!’ My fault. I brought it up about 50 times in the interviews, too.”

Az utolsó Twilight kapcsán volt, egy sajtókonferencián. Egy steril Beverly Hills-I hotelszobába rejtették el és én voltam a billiónyi újságírók egyike, akivel találkozott aznap. Emlékszem, hogy egy póló volt rajta, aminek az egyik oldala szakadt volt és ő nem vette észre – nem valami divat dolog volt, csak a varrat megadta magát. Akkor is megemlítette az idegeit, azt mondta, hogy annyira izgatottá válik meghallgatások előtt, hogy bevett egy Xanax-ot a Twilight meghallgatás előtt, de ez soknak bizonyult, így teljesen álmosan jelent meg. “Oh az az interjú! Azt túl kellett vészelnem. Az emberek azt mondták ‘Drogos!’ Az én hibám. Olyan 50-szer említettem az interjúkban.”

This time, I suggested we try something a bit more congenial. Maybe hang out like regular people for a change? After all, he’s a bloke from Barnes, south-west London, at the end of the day, 28 years old. Perhaps we could go down the pub? His people said it was too public: Barnes or not, he’s still Robert Pattinson.

Ez alkalommal valami kedvezőbben ajánlottam.Miért ne lennénk a változatosság kedvéért átlagos emberek?Elvégre, ő egy barnes-I srác, dél-nyugat Londonból, és csak 28 éves.Talán elmehetnénk egy kocsmába?Az emberei azt mondták, hogy ez túl nyitott: Barnes vagy sem, mégis csak Robert Pattinson.

What if he wore a disguise, I said? Isn’t that what celebrities do, wear ski masks to Starbucks and so on? They baulked: Robert really doesn’t go out much, and when he does, he just goes to other people’s houses.

Mi lenne, ha álruhában lenne, kérdeztem? Nem ez az, amit hírességek csinálnak, símaszkokat hordanak a Starbucks-ban és így tovább? Hátráltak: Robert nem jár ki sokat, és amikor kimegy, akkor is csak másokhoz megy.

And that’s how it happened. I said, come to my house, I’ll put the beers on ice and grill up some lunch. It’s LA in the summertime, it’s what people do. And now here he is, this tall and entirely affable Englishman in a white T-shirt and black jeans, petting my dogs and making pleasant remarks about the neighbourhood. There’s no publicist in tow, no minder at the gate. You have to hand it to him: not a lot of movie stars would pitch up at a reporter’s house like this, and subject themselves to questioning.

És így történt.Azt mondtam, akkor jöjjön az én házamba, lesz hideg sör és grill ebédre. LA nyáridő, ezt csinálják az emberek. És most itt van, ez a magas, tökéletesen előzékeny angol, fehér pólóban és fekete farmerben, a kutyáimat simogatja és kellemes megjegyzéseket tesz a környékről. A közelben semmilyen publicista, nincs aki emlékeztetné, hogy mit nem szabad. Meg kell adni neki: nem sok filmsztár jönne így el egy riporter házába, hogy kitegye magát a kérdéseknek.

And yet today he seems relaxed, quite happy to just chill and natter as I get the food going. No sign of those nerves he was talking about. The goal is cedar plank salmon, grilled vegetables and no explosions. I thought keep it light because you never know with actors. Pick a recipe that looks harder than it is. And get loads of sides, just in case. I got a bit carried away at the Wholefoods deli this morning. Potato salad, orzo with feta, some kale thingy with raisins… Does R-Patz like raisins? Can I Google it?

Mégis, ma nyugodtnak tűnik, örül, hogy csak lazíthat és zsörtölődik, ahogy az ételt készítem. Semmi jele az idegességnek, amiről állandóan beszél. A cél:cédrusfán sült lazac, grillezett zöldség és semmi robbanás.Gondoltam érdemes könnyű kajával próbálkozni, sose lehet tudni színészekkel. Vegyél egy receptet ami nehezebbnek tűnik mint amilyen. Aztán szerezz sok köretet, a biztonság kedvéért.Kicsit elszálltam ma reggel a Wholefoods csemegeboltban. Krumplisaláta, orzo feta sajttal, némi kale dolog mazsolákkal… R-Patz szereti a mazsolát? Nézzem meg Google-on?
“Sorry, I’d help but I’m useless with all that,” he says, pointing at the grill.
But grilling’s manly, that’s what they say.“I know, but my ideal of manliness is to be incapable of doing anything,” he grins.
What, like changing a tyre?“No, just anything. Be proud of your ignorance. ‘Don’t ask me, I’m a man! Get someone else to do it!’” He laughs and drinks his beer. “It’s funny, the less and less you do, the more the mountain of doing something grows. These days, just making a phone call is exhausting.”

“Bocs, segítenék, de nem értek ehhez,” mondja és a grillre mutat. Pedig a grill férfias dolog, azt mondják. “Tudom, de az én elképzelésem a férfiasságról az, hogy képtelen vagy bármit megcsinálni,” vigyorog. Mint például kicserélni egy kereket? “Nem, csak akármit.Légy büszke a tudatlanságodra.‘Ne kérdezz, férfi vagyok!Szerezz valaki mást, hogy megcsinálja!’”Nevet és issza a sörét.“Vicces, minél kevesebbet csinálsz, annál nagyobbra nő a valamit csinálni hegy. Manapság már egy telefonhívás is kimerítő.”

He’s not the practical type, let’s say. The other day, he tried opening a bottle with his iPhone; now he can’t turn off its speakerphone. He loves Game of Thrones, but he doesn’t know how to record it on his TV, so he watches it live every Sunday. There’s something of the eccentric about him, the scatterbrained professor, away in his thoughts. At least this time his T-shirt is intact.

Nem az a gyakorlati ember, mondjuk úgy. A minap megpróbált kinyitni egy üveget az iPhone-jával; most nem tudja kikapcsolni a kihangosítóját. Imádja a Game of Thronest, de nem tudja, hogy vehetné fel a TV-re, ezért vasárnaponként nézi a filmet. Van valami bogaras benne, a kelekótya professzor, elmerülve a gondolataiban.A pólója most legalább sértetlen.

The one thing he might have done himself was drive here. He likes driving in LA, even with the traffic jams. He says he’s “a relatively solitary person”, so driving is perfect: he listens to stand-up comedy on Sirius satellite radio and the jams just melt away. But today, his assistant had to drop him off. Apparently, the paparazzi have got the scent again. A couple of days ago, they showed up outside Pattinson’s gym class and when his personal trainer told them the actor was not there and tried to move them on, a fight ensued which ended up all over TMZ.

Az egyetlen amit maga csinált volna, az az, hogy idevezet. Szeret LA-ben vezetni, még a dugók ellenére is. Azt mondja, hogy ‘viszonlyag magánakvaló ember’, tehát a vezetés tökéletes: stand-up komédiát hallgat a Sirius rádión és a dugók elszállnak. De ma, ma az asszisztensének kellett elhoznia. Úgy tűnik, a paparazzik szagot fogtak. Pár napja Pattinson edzőterménél bukkantak fel, és amikor a személyi edzője azt mondta, hogy a színész nincs ott és próbálta eltessékelni őket, verekedés tört ki, ami végül a TMZ-re került.

This morning, there were six cars outside his house.“I don’t understand why,” he says, looking puzzled. “I think it goes through periods where you’re assigned ‘this is the guy to follow’. But whenever I see a bunch of paparazzi hanging out, I always think, ‘Oh God, what have they found out!’” He laughs. “Oh, THAT love child! I totally forgot!”

Ma reggel hat autó állt a háza előtt.“Nem értem miért,” mondja zavartan.“Azt hiszem,vannak ilyen időszakok, amikor azt mondják, hogy ‘követned kell ezt a srácot’. De akármikor meglátok egy csapatnyi paparazzit, mindig azt gondolom, ‘Oh Istenem, mire jöttek rá!’” Nevet.“Oh, Az a szerelemgyerek!Teljesen elfelejtettem!”

It’s not scandal that has put him in the cross hairs. He’s just not the scandal type. The only real gossip he’s been involved in was his split with Twilight co-star Kristen Stewart in 2012, from which he came out smelling of roses – it was Stewart who cheated on him, and with a married man, too. No, the reason the paps are in pursuit is more prosaic: he’s just busy, that’s all. Over the last year, he has been diligently making movie after independent movie, in what has been his first stretch of work post-Twilight. And so far, his direction seems clear – he’s working exclusively with auteurs, on films that are not obviously commercial, and in roles that are uniquely challenging and wildly different, one to the next.

Nem a botrány az, ami a célkeresztbe helyezte. Nem az a botrányos típus. Az egyetlen igazán pletykaértékű dolog amibe belekerült az volt, amikor szakított a Twilight-beli partnerével, Kristen Stewarttal 2012-ben, amiből mesésen került ki – Stewart volt az aki megcsalta, ráadásul egy házas férfival. Nem, az ok amiért a paparazzi követi sokkal prózaibb: egyszerűen elfoglalt, ennyi. A múlt év alatt szorgalmasan készített film után független filmet, folytatva azt, amit a Twilight után kezdett el. És egyelőre az útja tisztának tűnik – csak rendezőkkel dolgozik olyan filmeken, amik nem feltétlenül nagy bevételt hoznak, olyan szerepekben amik különös kihívás elé állítják és nagyon különböznek az előzőtől.

Last summer, he finished The Rover in Australia, a dystopian western from David Michôd, who made 2010’s brilliant Animal Kingdom. Pattinson’s performance is already receiving rave reviews. He then spent 10 days on Maps to the Stars, David Cronenberg’s merciless satire about Hollywood, followed by Werner Herzog’s Queen of the Desert in which he plays Lawrence of Arabia. This spring, he made Anton Corbijn’s Life, in which he plays the photographer Dennis Stock, who took iconic photos of celebrities in the Fifties. And later, there’s a crime drama by the French director Olivier Assayas, co-starring Robert De Niro.

Tavaly nyáron befejezte a Rovert Ausztráliában, egy antiutópia westernt amit David Michôd rendezett, aki a fantasztikus Animal Kingdomot is csinálta 2010-ben. Pattinson alakítása már most lelkes bírálatokat kap. Aztán 10 napot töltött a Maps to the Stars-on, David Cronenberg Hollywoodról készült könyörtelen szatírájában, amit Werner Herzog Queen of Desert-je követett, amiben Arábiai Lawrence-t alakítja. Tavasszal Anton Corbijn Life című filmjében szerepelt, a fényképész Dennis Stockot játszotta, aki több ikonikus képet készített az ’50-es évek beli sztárokról. Később következik majd egy krimi-dráma Olivier Assayas francia rendezőtől, Robert De Niro oldalán.

These are just the confirmed productions. There’s a long list of other compelling indie projects in the pipeline. A film with James Gray (The Immigrant) based on David Grann’s book The Lost City of Z, and a couple of films that are actually being written for him – Harmony Korine (Spring Breakers), is writing him a gangster movie, set in Miami, and Brady Corbet, one of the killers in Michael Haneke’s blood-chilling Funny Games, is developing a script called Childhood of a Leader. “It’s about the youth of a future dictator in the Thirties,” he says. “Like an amalgamation of Hitler, Mussolini and some others. I don’t want to jinx it, but Brady is like a savant of film. I’ve known him for like eight years, and he’s only 25 now.”

Ezek csak a hivatalosan is megerősített produkciók. Melletük van még egy hosszú lista más, impozáns indie filmekkel tele. Egy film James Gray-vel (The Immigrant), ami David Grann The Lost City of Z című könyvén alapszik, és pár film amit az őszámára írtak – Harmony Korine (Spring Breakers) egy Miamiban játszódó gengszter filmet, és Brady Corbet, aki Michael Haneke vérfagyasztó Funny Games-ében az egyik gyilkos, egy Childhood of a Leader című forgatókönyvet ír. “Egy jövőbeni diktátor fiatalkoráról szól a ’30-as években,” mondja. “Mint egy egyvelege Hitlernek, Mussolininak és másoknak. Nem akarok előre inni (a medve bőrére) de Brady egy tudósa a filmeknek. Már nyolc éve ismerem, és még csak most 25 éves.”

This is an extraordinary résumé he’s building. And he’s doing it with purpose, actively seeking out the filmmakers he admires. He cold-called Harmony Korine and met him for dinner, telling The Hollywood Reporter, “it took me a long time to realise I could do that”.

Rendkívüli önéletrajzot épít. És szándékosan csinálja, aktívan keresi azokat a filmkészítőket akiket csodál. Előzmények nélkül hívta fel Harmony Korine-t akivel aztán együtt vacsorázott, majd így jellemezte a The Hollywood Reporter-nek, “sokáig tartott amíg rájöttem, hogy így is lehet”.

If it looks like he’s picking projects that are everything that Twilight isn’t – intelligent, adult, independent – who can blame him? Twilight may have made $3.3bn worldwide, and earned Pattinson $20m for the last instalment alone, but much of it was extracted from the piggy banks of young tween girls, the One Direction demographic, not an audience known for its taste in movies. The series was critically panned, gleefully so, and neither Pattinson nor Stewart were spared. It fared poorly in comparisons with other huge franchises of the era like Harry Potter or Hunger Games. Even Pattinson expressed his reservations, while the series was underway. He told Vanity Fair, “It’s weird… kind of representing something you don’t particularly like.”

Ha úgy tűnik, hogy minden terve olyan mint amilyen a Twilight nem – inteligens, felnőtt, független – ki hibáztathatja érte? Igaz, hogy a Twilight 3.3 milliárd dollárt hozott világszerte, Pattinsonnak pedig 20 millió dollárt csak az utolsó rész, de legtöbbje a malacperselyes tini lányoktól jött, a One Direction demográfia, és nem az a közönség ami a filmbeli ízléséről ismert. A sorozat kritikai szinten vígan bukott, sem Pattinsont, sem Stewartot nem kímélték. Rosszabbul teljesített mint a kor más nagy franchise-ai, mint a Harry Potter vagy Hunger Games. Még Pattinson is kifejezte a fenntartásait amíg a sorozat készült. A Vanity Fair-nek ezt mondta “Furcsa… olyat képvisel, amit nem feltétlenül szeretsz.”

But auteur-led films are exactly who he is. He’s not just trying to wash off the stink, he’s revealing himself. Pattinson was always an indie guy, a classicist, a fan of Godard, a true cinephile. He would show up on the Twilight set, reading Molière. Corbet describes him as being “uncommonly knowledgeable about cinema”. Even between Twilights, he would skip out to make ambitious dramas like Bel Ami and Cosmopolis, both in 2012. In May, David Cronenberg said, “He could grab that brass ring and keep doing big-budget studio movies, but it’s not his desire to be a big Hollywood star.”

De a rendezői filmket azok, amik neki valók. Nemcsak a bűzt próbálja lemosni magáról, de igazán megmutatkozik. Pattinson mindig is az indie srác volt, egy klasszicista, egy Godard rajongó, egy igazi filmrajongó. A Twilight forgatáson például Molière-t olvasott. Corbet úgy jellemzi, hogy “rendkívül sokat tud a mozi világáról”. Még a Twilight filmek között is készített igényes drámákat, mint például a Bel Ami és a Cosmopolis, mindkettőt 2012-ben. Májusban David Cronenberg ezt mondta, “Megragadhatná az aranytojást tojó tyúk nyakát és folytathatná a nagy költségvetésű stúdió filmeket, de nem szeretne nagy Hollywood sztár lenni.”
“I’ve literally only done jobs which interest me,” Pattinson says. “There have been two which I auditioned for and didn’t get, but other than that…”
No franchises?“A couple of offers, but with those things, if you express any interest, you have to do a screen test or whatever, and they make you sign a six-picture deal before you even know what the part is. It’s crazy. And I didn’t grow up reading comic books and stuff, so…”

“Szó szerint csak olyan munkáim voltak amik érdekeltek,” mondja Pattinson. “Kettő volt amihez meghallgatáson is voltam de nem kaptam meg, de azokon kívül…”

Semmi franchise?

“Volt pár ajánlat azokból is, ha bármi érdeklődést mutatsz, akkor jön a próbafelvétel vagy mi, aztán alá kell írnod egy hatrészes ajánlatot mielőtt tudnád, hogy mi a szereped. Őrület. És én nem olvastam képregényeket meg ilyeneket, szóval…”

It’s risky what he’s doing. He has a long way to fall, and yet he’s chancing failure at every turn. It’s not easy to work with the best directors in the business, on increasingly ambitious roles. Especially when the critics have already drawn blood: during his career they’ve called him a minimalist who lacks passion and emotion. With Bel Ami, it’s a fair criticism, but not for Twilight – his character Edward Cullen is a vampire who isn’t expressive by nature.

Kockázatos amit csinál. Nagyot buhat, és mégis megkockáztatja azt minden kanyarban. Nem könnyű együtt dolgozni a legjobb rendezőkkel az iparban, egyre ambíciózusabb szerepekben. Főleg ha a kritikusok már kiszívták a véredet: a karrierje során már nevezték minimalistának akiben nincs se szenvedély, se érzelem. A Bel Ami-val ez jogos kritika,(szerintem nem-a ford) de nem a Twilighttal – a karaktere Edward Cullen egy vámpír, aki természetétől fogva nem egy érzelemkinyilvánító alak.

That’s why Twilight was, he says, “one of the hardest acting jobs I’ve ever done”. But fundamentally, he doesn’t care. He feels critics give indie movies an inordinately hard time anyway: “you’re judged so much more harshly if you step outside the norms of mass entertainment.” And anyway, he’s not doing it for the critics. Not even the audience.

Ezért volt a Twilight az egyik, ahogy mondja, “legnehezebb színészi munkám amit valaha csináltam”. De alapjaiban véve, nem érdekli. Úgy érzi, hogy a kritikusok egyébként is túlságosan megnehezítik az indie filmek világát: “sokkal keményebben bírálnak, ha kilépsz a tömegszórakoztatási formából.” És egyébként sem a kritikusok miatt csinálja. Még a közönség miatt sem.
“From my cod-psychoanalysis of myself, I think I do it for myself,” he says. “I like to see if I’m capable of something, and I don’t really care what people think, even though I read all the reviews. If it really mattered, it would have destroyed me years ago.”

„Az önmagamról készített „fogalmam nincs miről is beszélek”pszichoanalízisem alapján azt hiszem, hogy magam miatt csinálom,” mondja. „Szeretem kipróbálni, hogy képes vagyok-e valamire, és nem nagyon izgat, hogy mit gondolnak az emberek, pedig elolvasom az összes kritikát. Ha tényleg számítana, már rég elpusztított volna.”

So he’ll continue “going to school”, which is how he describes the path he has chosen. “I never went to acting school, so this is just me trying to get better.” And presumably, the filmmakers get a boost, too, from having such a big star attached – a boost in raising money, attracting an audience, generating publicity – all the things independent movies need?

Szóval folytatja az “iskolába járást”, ahogy nevezi az utat amit választott. “Soha nem jártam színészi iskolába, szóval ez csak az, hogy próbálok jobbá válni.” És feltételezhetően a filmkészítőket is megerősíti az, hogy egy ilyen nagy sztár kapcsolódik a filmjükhöz – fellendülés a pénzszerzés terén, növeli a közönség számát és biztosítja a népszerűsítést – minden, amit független filmek kívánnak, nem?
“Mmm…” Pattinson looks skeptical. “I don’t know. These films could all get made without me. It’s not like I even promote them that well.” Evidently his own narrative, about fame and paparazzi, tends to overwhelm whatever project he’s trying to push. “I tell every production company I work for, I’m probably going to fuck up your entire marketing campaign.”

“Mmm…” Pattinson szkeptikus. “Nem tudom. Ezek a filmek mind elkészülnének nélkülem. Még csak nem is reklámozom őket megfelelően.” Nyilvánvalóan a saját elbeszélése a hírnévről és a paparazziról általában elnyomja azt, amit egyébként az előtérbe akar helyezni. „Minden produkciós cégnek elmondom, hogy valószínűleg el fogom b*szni a marketing kampányt.”

And as for this idea that the Twilight audience will follow him, Pattinson doesn’t buy it for a second. “They won’t go. I’ve said that from the beginning. Also, I’m trying to do stuff that will confuse an audience. When you watch a Joaquin Phoenix movie, his performance doesn’t remind you of his other performances. That element of being an actor is almost completely gone.”

És arról, hogy a Twilight közönség majd követni fogja, Pattinson ezt nem veszi be egy pillanatra sem. “Nem mennek majd el. Már az elején is ezt mondtam. Továbbá, olyant próbálok csinálni, ami megzavarja a közönséget. Amikor megnézel egy Joaquin Phoenix filmet, akkor az előadásmódja nem emlékeztet arra, ahogy a korábbi filmjeiben formált meg egy szerepet. Ez a része a színészkedésnek szinte már el is tűnt.” (khmm ezzel azért nem értek egyet…)

A nice thought, though – the Twilight demographic subjecting itself to the twisted visions of David Cronenberg. He beams.“We’ll see. I think Maps to the Stars is probably more accessible than The Rover…”

Azért szép gondola – a Twilight népesség kiteszi magát David Cronenberg torz elképzelésinek. Felragyog. “Majd meglátjuk. Szerintem a Maps to the Stars könnyebben megközelíthető mint a Rover…”

***

‘Maps…’ is Pattinson’s second collaboration with the Canadian director, the first was Cosmopolis two years ago. And like so many of Cronenberg’s films, it’s unsettling, nightmarish even. Pattinson insists that he’s “the sweetest guy in the world, like a really kind university lecturer”. But Maps isn’t sweet or kind. If the Twihards come, they’d better be ready.

‘Maps…’ Pattinson második filmje a kanadai rendezővel, az első a Cosmopolis volt két évvel ezelőtt. És mint Cronenberg szinte összes filmje, ez is felkavaró, szinte rémálomba illő. Pattinson ragaszkodik ahhoz, hogy ő a “legédesebb srác a világon, olyan,mint egy igazán kedves egyetemi előadó”. De a Maps se nem édes, se nem kedves. Ha a Twihardok jönnek, jobb lesz ha felkészülnek.

Hollywood has long been satirised by filmmakers, but ‘Map’s goes further than anything previously – there’s incest, pyromania and murder, the deaths of both children and animals. The characters are so grotesque they’re often hard to watch, and yet since it’s Cronenberg, they’re also quite funny; it’s that queasy experience of being amused and deeply disturbed at the same time.

Hollywoodot már régóta ábrázolják szatirikusan a rendezők, de a Maps tovább megy minden eddiginél – van benne vérfertőzés, pirománia és gyilkosság, mind gyerekek és állatok halála. A karakterek annyira groteszkek, hogy sokszor nehéz nézni őket, és mégis egész viccesek, elvégre Cronenbergről van szó; émelyítő élménye annak, hogy egyszerre szórakoztat és borzasztóan zavar is.

Pattinson’s role is small but memorable. He’s a limo driver and one of the only sane characters on the screen, albeit an opportunistic and amoral one. He starts a relationship with a personal assistant (Mia Wasikowska), and then in full view of her, has sex with her boss, Julianne Moore. They do it in the back of his limo. It’s a scene he remembers well. “It was the first time I met Julianne,” he says. “And that was the first scene I shot. It was that part of the scene, too, the sex part.”

Pattinson szerepe kicsi, de emlékezetes. Egy limuzinsofőrt játszik, egyike az épeszű karaktereknek, jóllehet elég opportunista és nélkülöz minden morált. Kapcsolatba kezd egy személyi asszisztenssel (Mia Wasikowska), aztán vele képben, lefekszik a nő főnökével, akit Julianne Moore játszik. Mindezt a limuzin hátuljában. Jól emlékszik erre a jelenetre. “Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam Julianne-el,” mondja. “És az volt az első jelenet amit forgattam. Az a része a jelenetnek, a szex rész.”

This wasn’t some directorial manipulation to elicit a certain performance – it was just pragmatism, an efficient schedule. But for Pattinson it presented some unique challenges. Not only did he have to plunge into sex with a perfect stranger – and it wasn’t pretty sex, but grunting doggie style, neither side particularly enjoying themselves – but he had one of his nervous episodes in the process. Call it performance anxiety, just not that kind.

Ez nem valami rendezői manipuláció miatt volt, hogy kicsaljanak belőle bizonyos előadást – ez csupán gyakorlatiasság volt, hatékony időbeosztás. De Pattinson számára egyedi kihívásokat jelentett. Nem elég, hogy szexelnie kellett egy teljesen ismeretlennel – és nem szép szex volt, hanem morgó kutya fajta, ahol egyik fél sem igazán élvezi a helyzetet – de ezen felül még pánikrohamis elfogta. Nevezhetjük szereplés előtti szorongásnak, csak más formában.
“I noticed I was sweating,” he says. “Like really heavy sweat.” Already there’s a theme here, just like the saliva story, Pattinson is a man who has sweaty adventures. When the going gets tough, his glands get going. In this case, we’re not talking a damp film of sweat across the brow, but big bulbous droplets, like he’s got malaria, or he’s a footballer in Manaus. “I remember trying to catch the drops as they fell onto her back. It was weird. Huge splashing drops. At one point she turned around and said, ‘Are you all right?’” (There may be no connection, but Pattinson took up meditation on the ‘Maps’ set.)

“Észre vettem, hogy izzadok,” mondja. “Igazán nagyon izzadtam.” Már meg is jelent a téma, csakúgy, mint a nyál történetben, Pattinson egy olyan ember, akinek izzadós kalandjai vannak. Amikor a helyzet nehézzé válik, a mirigyek beindulnak. Ebben az esetben nem némi nyirkosságról beszélünk, hanem óriási cseppekről, mintha maláriában szenvedne, vagy egy focista Manausban. “Emlékszem, hogy próbáltam elkapni a cseppeket amint a hátára estek. Furcsa volt. Óriási szétplaccsanó cseppek. Egy résznél (J.M.) megfordult és azt kérdezte, ‘Jól vagy?’” (Lehet, hogy semmi kapcsolat nincs, de Pattinson a Maps forgatásán kezdett el meditálni.)

Moore won best actress at Cannes this year for her performance as Havana Segrand, a fading star who’s so damaged that she literally dances with joy when she hears that a rival actress’s son has drowned. In another scene, she invites her assistant, or “chore whore”, to watch as she tries to take a shit. “I’ve definitely met people like Julianne’s character,” he says. “I just don’t think she’s a bad person. I see her as desperate and sad. But maybe my moral compass is just all over the place!”

Moore megnyerte a legjobb színésznő díját a Cannes-i fesztiválon idén az alakításáért, mint Havana Segrand, egy lehulló csillag, aki annyira sérült, hogy örömtáncot jár amikor megtudja, hogy a rivális színésznő fia megfulladt. Egy másik jelenetben meghívja az asszisztensét, vagy ’házimunka kurváját’, hogy nézze, hogyan szarik. „Találkoztam olyanokkal mint Julianne karaktere,” mondja. „De nem hiszem, hogy rossz emberek lennének. Inkább kétségbeesettnek és szomorúnak találom. De lehet, hogy a morális iránytűm mindenfelé vezet!”

What’s the worst behaviour you’ve seen?“There’s so much I… it’s amazing how quickly people change in this business. There was one guy who’d never been on a movie set before. And after just three days, he was holding out his water bottle and waiting for someone to take it. Three days. Some people just have it in them.”
And people just accept it?“Well, yes, but it’s not like you get away with it. This actress was doing a scene in the bath and she kept complaining about the temperature, how it was too hot or too cold. So everyone pissed in it and put a bunch of bubble bath in afterwards so you couldn’t smell it! This stuff happens. That’s why I avoid asking for anything. I don’t want to get anyone’s piss on me.”

Mi volt a legrosszab amivel eddig találkoztál?

“Annyira sok van amit… lenyűgöző milyen gyorsan változnak az emberek ebben a szakmában. Volt az a fazon, aki még soha nem volt forgatáson. Aztán három nappal később tartotta az üvegét, hogy valaki vegye el. Három nap. Néhány emberben egyszerűen benne van mindez.”

És az emberek csak úgy elfogadják?”

“Nos, igen, de nem szabadulsz meg egykönnyen. Ennek a színésznőnek a jelenete egy kádban játszódott és állandóan panaszkodott a víz hőmérséklete miatt, ami vagy túl forró volt, vagy túl hideg. Szóval mindenki belepisált, aztán beletettek egy csomó fürdősót, hogy ne lehessen érezni a szagot! Ez megesik. Ezért próbálok nem kérni semmit. Nem akarom, hogy bárki pisije rám kerüljön.”

***

There was no chance of having lunch at Robert’s house (we asked). It’s just not his style. “People have journalists over because it’s part of the whole ‘show’,” he says. “But my house doesn’t reflect my personality. There’s, like, no furniture! It looks a bit psychotic.” He’s renting a house on Mulholland Drive, which he describes as “weird and a bit cabin-fevery”. He’s been there a year. “But I spend most of my time in one room anyway.”

Esély se volt arra, hogy Robert házában ebédeljünk (megkérdeztük). Nem az ő stílusa. “Az embereknél azért vannak újságírók, mert ez része a műsornak,” mondja. “De az én házam nem tükrözi a személyiségemet. Nincs is bútorzat! Kicsit elmebeteg módon néz ki.” A Mulholland Drive-on bérel egy házat, amit úgy ír le mint “furcsa és egy kicsit kabin hangulatú”. Egy éve van ott. “De a legtöbb időt csak egy szobában töltöm.”

Before that, though, he owned a mansion in Griffith Park, a gorgeous neighbourhood of canyons, hikes and all kinds of trendiness in central LA. Not that Pattinson could enjoy much of that stuff: he hiked the canyon maybe twice, and as always, avoided all the cool bars. “I can’t go to hip places,” he shrugs. “I have to find weird little restaurants on the fringes. But they’re so much nicer. I love empty bars. Any empty bar, actually.”

Ezelőtt viszont egy kisebb palotája volt a Griffith Parkban, szomszédságában gyönyörű kanyonok, kiránduló utak és mindenféle trendi dolgok voltak LA központjában. Nem mintha Pattinson nagyon élvezné ezeket a lehetőségeket: a kanyonokban vagy kétszer ha volt, és mint mindig, elkerülte a király bárokat. “Nem mehetek menő helyekre,” vonja meg a vállát. “Furcsa kis éttermeket kell találnom a külső kerületeken. De azok sokkal kedvesebbek. Szeretem az üres bárokat. Bármelyik üres bárt, ami azt illeti.”

He adored his house. Soon as he saw it, he fell for it. “The garden was so huge there were people working on it every day, and you forget,” he says. “So you’d be naked in the pool, and there’s the guy for the koi pond. Hi!”

Imádta a házát. Amint meglátta megszerette. “A kert annyira óriási volt, hogy minden nap dolgoztak rajta, mégis elfelejtetted,” mondja. “Szóval ott voltál, meztelenül a medencében, aztán hirtelen ott volt a fazon a tavacska mellet. Hello!”

He’d still be there, if he wasn’t so popular with the paparazzi – that is, if he wasn’t Robert Pattinson. The snappers were everywhere. “They photographed anyone who came up to the gate, anyone who rang the bell, and they followed any car that came in and out,” he says. “I used to dress up my assistant as me, and get him to drive off with like five cars following him around for hours.”

Még mindig ott lenne, ha a hely nem lenne annyira népszerű a paparazzik.között – vagyis, ha ő nem Robert Pattinson lenne. Az enyveskezűek mindenhol ott voltak. “Mindenkit lefényképeztek aki közel ment a kapuhoz, mindenkit aki csak megnyomta a csengőt, és követtek minden autót ami beállt vagy kiment onnan,” mondja. “Olyannak öltöztettem az asszisztensemet mintha én lettem volna, aztán elküldtem vezetni és vagy öt autó követte órákon keresztül.”

So he sold it for $6.37m earlier this year, and for a while, he might have gone in any direction. He thought about Toronto but“the winters are ridiculous”. New York was a possibility, but “everyone honks their horns all the time, which drives me absolutely insane!” And London just didn’t feel right anymore, not after seven years in LA.

Tehát eladta 6.37 millió dollárért, és egy ideig bármelyik irányban folytathatta volna. Gondolt Torontóra is, de a “telek ott röhejesek”. New York is egy lehetőség volt, de “de mindenki dudál állandóan, ami teljesen megőrjít!” És London már nem adja azt az érzést, hét év után egyszerűen nem.
“My friends are all having kids and stuff, it’s a totally different life,” he says. “And I like people who want to actually make things and do stuff. In England, it’s so difficult that most people just give up.”

“A barátaimnak már gyerekeik vannak meg ilyenek, teljesen más életet élnek,” mondja. “És azokat az embereket szeretem, akik csinálni akarnak valamit és meg is csinálják. Angliában annyira nehéz mindez, hogy az emberek egyszerűen csak feladják.”

So LA won out. “Just waking up when it’s sunny every day means so much to me,” he says. “I like the levity here.”But this time, it had to be a gated community, and there aren’t that many of them in LA, oddly enough. “All the houses are like $25m, these enormous castles,” he says. It’s not the money that’s the issue, it’s the size. His last place, he says, was like Versailles, but he leads a somewhat ascetic lifestyle now, immersed in his interests. His only real extravagance is his collection of 17 guitars.

Tehát LA nyert. “Csak az, hogy süt a nap amikor felkelek annyival többet jelent,” mondja. “Szeretem az itteni komolytalanságot.” De ezúttal egy zárt közösségnek kellett lennie, és abból furcsa módon nincs sok LA-ben. “Az összes ház olyan 25 millió dollar körül van, ezek az óriási kastélyok,” mondja. Nem a pénz a gond, hanem a méret. A legutóbbi hely, ahogy mondja, olyan volt mint Versailles, de ő egy amolyan aszkéta életmódot folytat, belemerülve a saját érdektelenségébe. Az egyetlen hóbortja az, hogy 17 gitárja van.

So he rented the place he’s in now. And gates give him great comfort. Besides, his next door neighbour is Suge Knight, the former CEO of Death Row Records. The same Knight who was entrenched in the Bloods gang of Compton, who would carry out his own beatings, and who has done his share of prison. “He’s really nice!” Robert says. “I see him playing catch with his kid and stuff. And he lives in this nice little cottage, it’s really tasteful!”

Ezért kibérelte azt a helyet, ahol most van. És a kapuk biztonságot nyújtanak. Emellett, az egyik szomszédja Suge Knight, a korábbi vezérigazgatója a Death Row Records-nak. Ugyanaz a Knight, aki részt vet a Compton-i vérengzésben, aki sajátkezűleg végezte a veréseket, és aki már kivette a részét a börtönből. “Nagyon kedves!” mondja Robert. “Láttam, ahogy fogócskázik a gyerekével, meg ilyenek. És ebben a kicsi, szép házikóban él, ami nagyon ízléses!”

***

It’s easy to forget that Pattinson didn’t arrive at his extreme celebrity in increments – he was plunged in. Imagine what that’s like.

Könnyű elfelejteni, hogy Pattinson nem folyamatos növekedés során jutott ide ebbe a celeb őrületbe – belerángatták. Képzeljék el, milyen lehet ez.

You’re a 15-year-old in south-west London, acting in the local theatre company because that’s where the cute girls hang out. Your mum’s a model booker, your dad sells vintage cars, and you’d like to be a singer, deep down, so you do so in a band called Bad Girls. Even after you score a part in Harry Potter and the Goblet of Fire (2005), you’re still not sold on acting. Maybe political speechwriting is more your thing? But your agent persuades you to go to LA to read for some romcom called Post Grad (2009), so you go and stay at her house, try for the part, and when you don’t get it, you’re crushed. You’re 21 and it feels like your career is over already.

15 éves vagy dél-nyugat Londonban, a helyi színházban játszol, mert itt lógnak a helyes lányok. Az édesanyád a modell szakmában dolgozik, az édesapád pedig régi autókat árul, te pedig énekes szeretnél lenni legbelül, ezért egy Bad Girls evű bandában végzed. Még a Harry Potter és a Tűz Serlege (2005) filmben is kapsz egy szerepet, mégse fogott meg a színészet. Lehet, hogy a politikai beszédek írása sokkal inkább a te világod? De az ügynököd meggyőz arról, hogy menj LA-be egy romantikus-komédia szerep miatt (2009), ezért oda mész és a házában maradsz, aztán amikor nem kapod meg, megtörsz. 21 éves vagy és úgy érzed, hogy a karrierednek máris vége.

When your agent brings up this other audition, you say fine, whatever, no one else is hiring you. It’s some vampire movie and the director has already seen 5,000 boys. Also: you’re too old. But who knows, maybe it’ll be like the director’s other movie, Thirteen, which was a pretty cool indie.

Amikor az ügynököd megemlíti ezt a másik meghallgatást, azt mondod oké, tök mindegy, senki más nem vesz fel. Valami vámpirokról szóló filmről van szó, a rendezője már 5000 fiút megnézett. Ezen felül: túl öreg vagy. De ki tudja, lehet, hogy olyan lesz, mint a rendező korábbi filmje, a 13, ami egész pöpec indie film volt.

And that was it – last chance saloon one minute, Bieber fever the next. You stayed more or less the same, but the world around you changed forever.“I remember when it happened,” he says. “I was going to clubs in LA and you had to call the promoters ahead of time to get on the guest list. But one time I forgot to call, and I was on the list anyway. That’s when I knew. I showed up with mustard down my T-shirt and they’re like giving me the wink, ‘Yeah, man, you’re on the list.’”

És ennyi volt – egy utolsó percnyi magány, a követekző pillanatban már Bieber őrület. Nagyjából ugyanaz maradtál, de a világ körülötted örökre megváltozott.

“Emlékszem, amikor történt,” mondja. “Különböző klubbokba jártam LA-ben, és mindig fel kellett hívnod a őket, hogy időben a vendéglistára kerülhess. De egyszer elfelejtettem felhívni őket, és mégis a listán voltam. Akkor már tudtam. Amikor megjelentem mustáros volt a pólóm, mégis csak rám kacsintottak, “Igen haver, rajta vagy a listán.”

And from there the madness began – the constant screaming, the hounding by the press, the dramatic loss of privacy. Dating Kristen Stewart didn’t exactly help. The Twilight audience was already having issues separating fantasy from fact, and here was a real-life soap opera to confuse them further. You know the juicy part, how Stewart had an affair (with the director Rupert Sanders in July 2012), how the tabloids went bananas. On Conan, Will Ferrell broke down and expressed the feelings of a million Twihards: “She’s a trampire!”

Akkor elkezdődött az őrület – a folyamatos sikítások, a sajtó általi követés, a privát élet drámai elvesztése. A Kristen Stewarttal való kapcsolata sem segített. A Twilight közönségnek már alapjaiba véve is nehézségei támadtak azzal, hogy különválassza a fantáziát a valóságtól, itt pedig egy való-életbeli szappanopera zavarhatta össze őket még jobban. Tudjátok a lényeget, vagyis hogy Stewartnak románca volt (a rendező Rupert Sanders-el 2012 júliusában), és ahogy a bulvárlapok okoskodtak. Conan műsorában Will Ferrel összetört és kifejezte milliónyi Twihard érzését: Ő (Stewart) egy trampír!”

Like all things Twilight, the whole K-Stew / R-Patz saga was horribly overcooked. It’s not unusual for co-stars to date – they were both living and working in a strange bubble for many years, both of them under intense and obsessive scrutiny. And then it ended in betrayal.

Mint minden a Twilighttal kapcsolatban, az egész K-Stew/R-Patz saga szörnyűen túldramatizált. Nem szokatlan, hogy valaki összejöjjön a filmbeli partnerével – mindketten egy furcsa buborékban éltek és dolgoztak erőteljes és megszállott megfigyelés alatt. Aztán vége lett egy árulással.
“Shit happens, you know?” he laughs. “It’s just young people… it’s normal! And honestly, who gives a shit?”
Well, a lot of people, that’s what’s weird.“The hardest part was talking about it afterwards. Because when you talk about other people, it affects them in ways you can’t predict,” he says. “It’s like that scene in Doubt [2008, in which Philip Seymour Hoffman plays a priest suspected of inappropriate behaviour], where he’s talking about how to take back gossip? They throw all those feathers from a pillow into the sky and you’ve got to go and collect all the feathers.”

“Van ez így, érted?” nevet. “Csak fiatalok… normális! És őszintén szóval, ki nem szarja le?”

Nos, sokan nem, és ez a furcsa.

“A legehezebb az volt, hogy utána beszélni kellett róla. Mert amikor másokról beszélsz, az úgy hat rájuk, ahogy soha nem tudnád megjósolni,” mondja. “Olyan mint az a jelenet a Doubt-ban (2008, amiben Philip Seymour Hoffman egy papot játszik, akit felelőtlen viselkedés miatt gyanusítanak (és amit egyébként már régóta meg szerettem volna nézni, csak elfelejtettem mondani)), ahol arról beszél, hogy hogyan vonjuk vissza a pletykát? Feldobják azt a sok tollat a párnából és neked azt mind össze kell szedned.”

***

Some pity Pattinson for the way celebrity has deformed his life. We assume fame damages people, especially the young, so Pattinson must surely be hurting.
But he isn’t. Not really. He always saw his experience as surreal and not about him at all. There’s a toughness about him, that’s not immediately apparent, his nervous episodes notwithstanding. He emerged from the Twilight zone, as an amused observer of his own experience, equally practised at deflecting adoration and its opposite. While it wasn’t always easy, it wasn’t that hard either. “There was a time, three years ago, when I didn’t know where to live where I wouldn’t be trapped in my home, you know? But I worked it out. It’s not that big a deal in the end. Half of it is in your head.”

Néhányan szánják Pattinsot azért, amiért a híresség deformálta az életét. Úgy hisszük, hogy a híresség tönkreteszi az embereket, főleg a fiatalokat, tehát Pattinsonnak biztos rossz.

De ez nem így van. Nem igazán. Mindig is úgy élte meg a tapasztalatait mint szürreálisak, és nem is igazán róla szóltak. Van benne keménység ami nem egyértelmű első ránézésre, az “idegbajai” ellenére. Úgy emelkedett ki a Twilight zónából mint önmagának egy szórakozott megfigyelője, egyenlő arányban gyakorlott a dícséretek és azoknak az ellnekzőjének a kivédésében. Bár nem volt mindig könnyű, nehéz sem volt. “Volt egy idő, olyan három évvel ezelőtt, amikor nem tudtam, hogy hol éljek, ahol nem csalnának csapdába a saját házamban. De végül összejött. A végén nem is olyan nagy dolog. Fele a fejedben van.”

He has a very English, roll-up-your-sleeves resilience. He didn’t reach for rehab or therapists to help him on his way. His own grip is pretty sure. “I know what makes me happy, if I’m feeling down,” he grins. “Doing things that make your friends jealous. It really works!” He laughs. “I just say, ‘I’m working with David Cronenberg,’ and they go, ‘Oh really?’ I love that.”

Van benne egy nagyon angol, gyűrd-fel-a-pólódat rugalmasság. Nem kérte elvonokúra vagy terápia segítségét, hogy segítsenek az útján. A saját módja elég biztos. “Tudom, hogy mi tesz boldoggá, ha legbelül érzem,” vigyorog. “Olyan dolgokat csinálni, amik miatt irigyek a barátaid. Tényleg működik!” nevet. “Csak annyi mondok, ‘David Cronenberggel dolgozok,’ mire ők ‘Oh igen?’ Ezt nagyon szeretem.”

His friends might well be jealous of the notice he’s getting for The Rover right now. It’s arguably his best performance, and it responds to critics who would call him unexpressive. He might be a minimalist in real life – living in a single room in an unfurnished house, meditating and relishing his time alone – but as an actor, he’s opening up.

A barátai márpedig irigyek is lehetnek arra, amit a Roverért kap most. Vitathatatlanul a legjobb alakítása, és választ ad azoknak a kritikusoknak, akik kifejezéstlennek nevezték. Lehet, hogy a való életben minimalista – egy szobában él egy bútortalan házban, meditálva és élvezve az egyedüllétet – de mint színész, kinyílik.

Pattinson plays a man who’s been left to die by his brother in post-apocalypse Australia. The brother steals Guy Pearce’s car, and Pattinson and Pearce team up to find him – Pearce to recover his car, Pattinson to find out why he’d been abandoned. His character is clearly impaired somehow. In the film, Pearce asks him, “What are you, a halfwit?” Pattinson is all tics and stumbling speech, a weak, confused look in his eyes. He may not have gone full retard, but he’s on the way, surely?

Pattinson egy olyan embert játszik, akit a bátyja a halálán hagy, egy posztapokaliptikus Ausztráliában. A báty ellopja Guy Pearce autóját, mire Pattinson és Pearce összeállnak, hogy megtalálják – Pearce, hogy visszaszerezze az autóját, Pattinson hogy rájöjjön, miért hagyták el. A karaktere egyértelműen sérült, valahogy. A filmben Pearce megkérdezi, “Mi vagy te, féleszű?” Pattinson pedig teljesen elveszett, akadozik a beszéde, gyenge, zavart nézés a szemében. Nem ment el a teljesen retardált felé, de már úton van, nem igaz? (Never go full retard :P)
“That’s not how I thought about him,” he says. He saw his character as someone who’d been severely bullied, like a battered wife who kept going back to her abuser. “He has zero self-esteem, he’s just been criticised so much, that every time he starts speaking, he’s scared that someone will shut him down.”

“Én nem így gondoltam rá,” mondja. Olyannak látta a karakterét, akit mindig is erősen elnyomtak, mint egy megvert feleség, aki mindig visszamegy ahhoz, aki meggyalázta. “Semennyi önbecsülése sincs, annyit kritizálták, hogy bármikor amikor megszólal attól fél, hogy valaki befogja a pofáját.”

The location was epic: nine hours north of Adelaide, in the middle of nowhere, 150 miles from the next town. The two actors lived in old shipping containers fitted with windows and swarming with flies, in a village of only 50 people. Temperatures routinely rose to 49ºC. And the kangaroos were so unaccustomed to seeing vehicles that they’d often just jump out in front of them. “Half the crew would have, like, blood splattered all over their cars,” he says. “It’s dangerous. If they jump into your windscreen, they’ll freak out and just kick you to death inside your car.”

A helyszín nagyszerű volt: kilenc órányi autózás Adelaide-től a semmi közepébe, 150 mérföldre a következő városkától. A két színész egy régi szállítókonténerben éltek, amiken voltak ablakok és legyek tömkelege, egy 50 fő lakosú faluban. A hőmérséklet általában 49 fokra emlekedett. És a kenguruk annyira nem voltak hozzászokva a járművekhez, hogy sokszor csak eléjük ugrottak. “A stáb felének véres volt az autója,” mondja. “Veszélyes volt. Ha nekiugranak a szélvédőnek annyira megijednek, hogy addig rugdosnak az autóban amíg meg nem halsz.”

He loved it there. David Michôd told The LA Times, “I don’t think I ever saw an actor so happy as when I saw Rob coming down the street toward me all by himself. He was practically bouncing.” No one knew him there. He could go anywhere he wanted. The outback suited him perfectly, and he still misses the isolation. “I forget what the aboriginal language is, but there’s no word for ‘yesterday’ or ‘tomorrow’. And there was this guy, who’d just sit, covered in flies, the entire day, waiting to be called onto set. No comment, nothing. There’s a Zen you get out there. I mean there’s nothing to do anyway. It’s not like you have to get across town for a meeting!”

Imádott ott lenni. David Michôd azt mondta a The LA Times-nak, “Nem hiszem, hogy valaha is láttam színészt olyan boldognak, mint Rob volt amint az utcán sétált teljesen egyedül. Szinte ugrált örömében.” Senki sem ismerte ott. Oda mehetett ahova akart. A semmi közepe tökéletes passzolt hozzá, és még mindig hiányzik neki az elzártság. “Elfelejtettem, hogy mi is a neve az ottani ősnyelvet, de nincs szavuk se a tegnapra, se a holnapra. És ott volt a az ember, aki csak ült ott, ellepve a legyektől, várta, hogy hívják a forgatásra. Semmi megjegyzés, semmi. Van ott az a Zen, itt kint. Egyébként sincs semmi, amit csinálhatsz. Nem kell átmenned a város másik végébe egy találkozóra!”

We sit for a moment and listen to the birds. It’s been a good lunch. He polished off the fish and helped himself to beers – three each, which isn’t bad going, especially in this city. It’s not the outback, but it’s quiet here. And he likes a bit of silence. Pattinson the minimalist. I ask him whether he had any nervous episodes on The Rover, his most open and vulnerable performance yet. Clearly it wasn’t short of sweat, it was 49ºC. He thinks for a minute. “Nope.”

Egy pillanatig csak ülünk és hallgatjuk a madarakat. Jó ebéd volt. Megette a halat és kiszolgálta magát sörrel – három mindkettőnknek, ami nem rossz, főleg ebben a városban nem. Bár ez itt nem a semmi közepe, mégis csend van. És ő szereti a csendet. Pattinson a minimalista. Kérdeztem, hogy volt-e valami idegi problémája a Rover forgatása alatt, az eddigi legnyitottabb és legsebezhetőbb alakítása alatt. Egyértelmű, hogy nem volt izzadás-mentes, elvégre 49 fok volt. Egy percig gondolkozik. “Semmi.”

And his phone goes off. “Sorry, this might be my…” And a voice says out loud, “OK, buddy, time to go.” And he laughs.“I’ve got to go across town for a meeting.” 

The Rover is released on August 15. Maps to the Stars is out in the autumn.

Ekkor megszólal a telefonja. “Bocs, ez lehet, hogy az én…” És egy hang szólal meg hangosan, “Oké haver, itt az idő.” Felnevet, “Találkozóm van a város túlsó végén.”

Comic Con 2012

Kristen and Rob talk about getting frisky in Breaking Dawn. Hey friends, happy Monday and thanks for sticking with me right here at Clevver News. The cast of Breaking Dawn part 2 got fans excited for the final movie installment by kicking off promotion at San Diego Comic-Con. I was on hand (??) to watch Kristen, Rob, Taylor, Mackenzie and the rest of the crew chat with the media, and I couldn’t help but laugh when Kristen talked about filming those scenes that almost got the flick in R-18. And then got a little snappy with Rob, playfully, of course. Take a look to see it yourself.
KS: I think, how do you have, Mackenzie, go away. How do you have, like, cause we were, you know, we were supposed to have mindbuggling(??), other wordly sex, in the first, in Breaking Dawn 1, and we like really, huhh, this is weird. We tried to keep the first one like sweet. It was like really like discovery and like it was so not like, nothing about this series is raunchy, and I know, no but I know
RP: You missed the point, Kristen.
KS: Shut the fuck up. But in the second one
Valaki: Where is Mackenzie’s swear jar?
KS: It’s just fun, I’ll just open a hospital
RP: You’re just so irresponsible, talking about sex and swearing.
KS: But in the second one we just wanted to be animals. They are not humans anymore. It’s like, how do you do that? We tried and they told us that is was really dark (???1:51) and we were like csettint. So yeah, that was that.

Kristen és Rob lelkesen beszélnek a Breaking Dawn-ról. Sziasztok, boldog hétfőt nektek és köszönöm, hogy csatlakoztok hozzám a Clevver News-on. A Breaking Dawn második részének a szereplői a San Diego-i Comic-Con-on hozták lázba a rajongókat a film reklámozásával. Ott voltam, hogy meghallgassam amit Kristen, Rob, Taylor, Mackenzie és a többiek mondtak a médiának, és nem tudtam nem nevetni amikor Kristen arról mesélt, milyen volt azokat a jeleneteket forgatni, amik majdnem a 18-as korhatárt érték el. Aztán csípős megjegyzésekkel fordult Rob-hoz, csak játékosan persze. Nézzétek meg ti is.
KS: Szerintem, hogyan lehet, Mackenzie, menj el. Hogyan lehet, mert elméletileg eszméletlen, más-világi szexet kellett imitálnunk, az első részben, és mi, huhh, ez furcsa. Próbáltuk az elsőt édesre csinálni. Olyanra, mintha az felfedezés lett volna, és nem, ebben a sorozatban semmi sem silány, de nem tudom
RP: Lemaradtál a lényegről, Kristen.
KS: Pofa be. De a másodikban
Valaki: Hol van Mackenzie káromkodás-korsója?
KS: Mindegy, majd nyitok egy kórházat.
RP: Nagyon felelőtlen vagy, szexről beszélsz és káromkodsz…
KS: De a másodikban állatiassá akartunk válni. Már nem emberek voltak. Hogyan csinálod meg azt? Aztán megpróbáltuk és azt mondták, hogy jó (sajnos nem értem, hogy egyébként mit mond), mi meg ’csettint’. Szóval ilyen volt.

-twmmy-

EW riport a 2009-es Comic Con-on

I: My first question to you Chris is have you ever been here before?

CW: I’ve never been to Comic-Con before and I feel like this won’t be a regular Comic-Con experience

I: No.

CW: Since the Twilight fans are out in force, and I really, really what I wanna do is slip under the radar and kick out for about an hour at the end of the day, which is probably what I’m gonna do.

I: The problem is though you’re under the radar right now, before your panel. As soon as you have your panel you may not be anymore under the radar.

CW: Oh, but there’s a various plan, because they’re showing Twilight again this evening, I think it will suck up all the Twi fans and I’ll be able to kind of mingle and makes my fellow geeks undetected, hopefully.

I: Az első kérdés Chris az lenne, hogy voltál-e már itt?

CW: Még soha nem voltam Comic-Conon és úgy érzem,hogy ez nem lesz egy átlagos élmény

I: Nem.

CW: Mivel a Twilight rajongók igen sokan vannak, nagyon, nagyon szeretnék a radar alá kerülni egy olyan órára a nap vége felé, amit valószínűleg meg is fogok csinálni.

I: Az a probléma viszont, hogy most még a célpontban vagy, a panel előtt, de utána lehet, hogy amúgy sem lennél már a radaron.

CW: Oh, de van egy olyan terv, hogy megint lejátszák a Twilightot ma este, és szerintem az oda fogja vonzani a legtöbb Twi rajongót és akkor el tudok vegyülni, és a többi rajongó is nyugodtan lehet, remélhetőleg.

I: Both Kristen and Rob, you guys talked about in the press-conference how much you love New Moon and that’s your favourite book in the series. Can you tell us a little bit more why that’s the one that really does it for you?

KS: For me it was because it was the most challenging. Not that they’re ever at ease, the relationship is always sort of strange, it was just like sort of the lowest point in the series and also like at the end of that it’s absolutely the most hightened, I mean, the scene where we sort of forgive each other and get by, it happens within, I mean it happens in like 10 seconds, like no talk, you know, we don’t even need to talk about it. It was like the one that affected me the most.

I: Kristen és Rob, mindketten azt mondtátok a sajtótájékoztatón, hogy a New Moon a kedvenc részetek a sorozatban. Elmondanátok, hogy miért fogott ez meg a legjobban titeket?

KS: Számomra azért volt fontos, mert ez jelentette a legnagyobb kihívást. Nem mintha a többi könnyebb lett volna, mert a kapcsolatuk mindig is furcsa, de ez volt a sorozatban a legmélyebb pont és a végén a legemelkedettebb, amikor a végén megbocsátanak egymásnak, az olyan 10 másodpercen belül történik, még csak beszélniük sem kell róla. Ez a rész hatott meg a legjobban.

CW: I hadn’t read the book before the idea of doing the film came up. I just loved the cast and thought they’re a very talented young actors and when I read the book you can really see the kind of archetyple longing that is embodies. And having been broken up so many times in my life I felt like I could really identify with Bella.

CW: Nem olvastam a könyvet mielőtt szóba került, hogy elkészül a film. Imádtam a szereplőket, úgy gondoltam, hogy egy csoportnyi nagyon tehetséges színésszel lesz dolgom, aztán amikor elolvastam a könyvet, tényleg látni lehetett vágyakozást. És mivel elég sokszor szakítottam életemben, igazán azonosulni tudtam Bellával.

RP: My sort of opinion of the whole seires the relationship between Edward and Bella, I always saw as, you know, the thing which I was relating to, which I was trying to kind of draw from was, you know, when you’re a guy, you find yourself becoming, or being so in love with someone – what?  Shut up.

AG: Just looking at the TV

KS: …. you’re on a role, I think you should keep going.

RP: Az én véleményem az egész sorozatról és a kapcsolatról Edward és Bella között, én mindig úgy láttam, hogy, amihez igazán kapcsolódni tudtam, amiből próbáltam ihletet meríteni, tudod, amikor egy fiú vagy, aki épp szerelembe esik, vagy ennyire szerelmes valakibe – mi van?  Pofa be.

AG: Csak a tévét nézzük.

KS: …. szerintem csak folytasd.

I: You had two big issues to deal with, you had one Jacob transforming into a werewolf, was that a challenge to tackle?

CW: Hard for Taylor, really hard for Taylor to become a werewolf, so we eventually had to resort to computer effects. No I mean, the challenge with that is to get a special effect that isn’t cheesey and that’s elegantly done and — with studios. —- being a legend in the effects community is handling and doing a beautiful job.

I: Két nagy dologgal kellett megküzdened, az egyik az volt, hogy Jacob vérfarkassá változott, nehéz volt azt összehozni?

CW: Taylornak nehéz volt, az ő számára nehéz volt vérfarkassá válni, szóval végül maradtunk a számítógépes változatnál. De nem, ami kihívás volt ebben az az volt, hogy olyan farkast hozzunk össze ami nem nyálas, viszont elegánsan megoldott. —- egy legenda az effektek világában és gyönyörű munkát végzett.

I: And Taylor you had a lot of work to do on this movie. You had to bulk up real big, but you also had to do a lot of stunts and things like that.

TL: Yeah, yeah, it was a lot of fun. I actually, I almos had to do all of my own stunts.

I: You tried, right?

TL: Mm-hmm. Which was fun. I got to do all of the dirt-biking, there was so much of that. Just kidding. No, but yeah, I got to like practice dirt-bike riding and do that, I got to do a few other things.

KS: He, like had to pull himself into a window. It was really impressive.

TL: Yeah, it was fun.

I: Yeah?

TL: Yeah, yeah.

KS: It was insane. It was something actually I should have done.

I: És Taylor, sokat kellett dolgoznod ezen a filmen. Igazán fel kellett pumpálnod magad, de egy csomó kaszkadőri munkát is meg kellett csinálnod.

TL: Igen, jó móka volt. Tulajdonképpen szinte az összes kaszladőri részt én csináltam.

I: Próbáltad, mi?

TL: Mm-hmm. Ami jó móka volt. Én csináltam az összes cross-motorozást. Olyan sok volt abból. Nem, csak viccelek. De egyébként tényleg gyakorolhattam a motorozást, meg még pár dolgot.

KS: Egyszer be kellett húzni magát egy ablakon. Nagyon lenyűgöző volt.

TL: Igen, jó móka volt.

I: Tényleg?

TL: Igen, igen.

KS: Őrületes volt. Mintha inkább nekem kellett volna az csinálnom.

RP: You find yourself like in love with someone or something and you know, it becomes you start to see too much of yourself, you become aware of yourself of SHUT UP! God!

KS: I’m sorry.

RP: Yeah, and starts to, God I can’t concentrate anymore. You get so obsessed with you thinkink you’re not good enough cause you think the other, you keep elevating the other person

KS: Neither of them think they’re worthy.

RP: But Bella is the one who can like handle stuff and Edward is just an idiot and New Moon is like, it’s the only time where he, in Twilight he can think in his absolute HAHHHHH this is why I never, whenever anyone asks about if we have chemistry in the cast, you know, it’s like complete animosity.

I: Yeah, right.

RP: Szóval szerelembe estél valakivel vagy valamivel és az egész azzá alakul, hogy túl sokat látsz magadból, észre veszed saját magad POFA BE! Istenem!

KS: Sajnálom.

RP: Igen, és elkezd, már nem tudok koncentrálni. Megszállotjá válasz annak, hogy azt gondolod, hogy nem vagy elég jó, mert a másik, a másikat állandóan az egekbe emeled

KS: Egyikük sem hiszi, hogy megérdemli a másikat.

RP: De Bella az, aki kezelni tudja a dolgokat, Edward pedig egy idióta, és a New Moon az egyetlen olyan, ahol, mert a Twilightban azt gondolja, hogy ő az abszolút HAHHHHH ezért van az hogy soha, akármikor azt kérdezik, hogy van-e valamilyen vonzerő a stábban, az egész csak gyűlölet.

I: Igen, hogyne.

München 2009. november 16 Twilight New Moon sajtókonfrencia

CW: The point of your question is, ’okay, great, so you’re in this very successful movie, but will you be typecast?’. And I don’t see that happening, I’ve been around the block for quite a bit, known a lot of actors and this is an extraordinarily talented team. They all have the, each one of them has the ability to do anything. I genuinely believe that. Robert?

RP: I was getting a little bit emotional there.

CW: Yeah, I’m sorry.

RP: Yeah, I mean, the only thing I can add is just that when you’re in I guess the eye of the storm, you don’t really notice anything else. I haven’t had time to see any kind of perspective. So I guess maybe in two or three years, it’s been such a kind of supernova, all the films have been shot and they’ve come out so close together, and the kind of fanasism (??) around has exploded so quickly that you don’t even notice it. I mean, I we were just down the street or wherever it was and it just seems like I mean, I don’t know about you guys, but I still feel like I’m part of the audience, I’m not even there, I’m looking at 20000 people screaming, but I have no idea what they’re screaming at. I mean, at all.

CW: Tehát a kérdésének a lényege, hogy ’oké, nagyszerű, szóval szerepelsz ebben a nagysikerű filmben, de innentől csak ilyen szerepet fogsz-e kapni?’. Én nem látom, hogy ez így lenne, már egy ideje benne vagyok ebben a szakmában, sok színészt ismerek és ez egy rendkívül tehetséges csapat. Mindegyikük képes bármit megcsinálni. Őszintén ezt hiszem. Robert?

RP: Csak egy kicsit elérzékenyültem.

CW: Oh, bocsesz.

RP: Igen, az egyetlen, amit hozzá tudok tenni az az, hogy amikor benne vagy a, hogy úgy mondjam, a vihar közepében, akkor nem nagyon veszel észre semmi mást. Még nem volt időm arra, hogy más szemszügből nézzek a dolgokra. Talán két-három év múlva, mert ez az egész olyan volt mint egy szupernova, az összes film le van forgatva, nagyon egybe tartoznak és a rajongás ami kirobbant körülötte olyan gyorsan volt, hogy szinte észre sem vette az ember. Épp most, ahogy az utca végén voltunk vagy hol, az egész olyan volt, és nem tudom ti hogy vagytok vele, de én még mindig úgy érzem, mintha a közönség részese lennék, ott se vagyok, hiába látok 20000 embert sikoltozni, nem tudom mire sikoltoznak. Egyáltalán nem.

KS: Every single time we cut, there would be like an eruption of applause. Usually when you say cut, it takes a couple of seconds to sort of go ’ohh that was weird, huh’, you know just like shake it off, like think about how you gonna do the next one better, but in this case it was like instantly, you’re taken completely out of the moment. It was like doing theatre.

KS: Minden alkalommal, amikor vége lett a felvételnek, tapsvihar tört ki. Általában, amikor valaki azt mondja, hogy vágás, akkor van pár másodperc, ahol csak azt gondolod, hogy ’Hú, ez furcsa volt’, csak hogy lerázd magadról az egészet, vagy arra gondolsz, hogy következőként hogy csinálhatod jobban, de ebben az esetben olyan volt, mintha egyből kihúztak volna a pillanatból. Olyan volt, mint a színházban.

RP: There was I think the moment, when Edward is stepping out into the sunlight, which I was terrified about doing, I think ended up, I guess because of the atmosphere in the square where we were shooting, just the moment of stepping down those steps in Italy was kind of one of the stand-out points in my life, I think. Huh. What is my favourite… hmm… Schnitzel.

RP: Volt egy pillanat, amikor Edward kilép a nagyfényre, amitől borzasztóan féltem, az lett talán, gondolom az egész hangulattól ami a téren volt ahol forgattunk, csak az a pillanat, amikor a lépcsőre létem ott Olaszországban, az egyike a legkiemelkedőbb pillanatoknak az életemben. Huh. Mi a kedvenc… hmmm… Schnitzel (rántott hús/hússzelet).

CW: Well in fact, I had an entire platter for lunch of various Münich specialties, including hamhock (??) and meatloaf and there was Schnitzel too, but there’s more than just that, Rob.

CW: Egyébként ebédre egy egész tányérnyi müncheni specialitásokat ettem, volt benne sonka, fasírt és volt rántott hús is, de annál azért több minden van, Rob.

KS: I really (3X) kind of love hot cheetos, like spicy chetoos, not the orange ones, the red ones, they’re really actually disgusting but,

TL: I hate those.

KS: Yeah. But they’re good, they literally burn you burn your life (??? Vagy sem). I like spicy food.

TL: I’m pretty simple. I like steak. I like burgers.

KS: Nagyon nagyon nagyon szeretem a csípős nem-tudom-miket. Nem a narancssárgát, hanem a pirosat. Igazából undorítóak, de

TL: Azokat ki nem állhatom.

KS: Igen. De jók, szó szerint égetnek. Szeretem a csípős ételeket.

TL: Én elég egyszerű vagyok. Szeretem a bifszteket (ennek van valami rendes neve is, de nem jut az eszembe). Szeretem a hamburgereket.

Valószínűleg ennél több is volt azon a konferencián 🙂

-twmmy-

RPAU Maria beszélget Robbal

M: Hi Rob

RP: Hi

M: How are you doing? My question, David said I have to ask you, is your tattoo, Rey’s tattoo, what was the idea behind it and what the hell is it doing?

RP: No one ever asked that.

M: There you go, that’s the burning question from your fans, they wanna ask to find out what the hell that tattoo was doing

RP: There are a few different ones. The one on my arm is

M: The one on your shoulder

RP: is a kind of sculpture. Sitting in the 0:28

M: Oh is it?

RP: Yeah.

M: What’s it doing? It looks like it’s praying.

RP: It’s a woman (???), on her/the knees.

M: Is it?

RP: But I just got it for some reason, no idea why doing it, and the other one is ACS

M: Yeah, what’s ACS stand for?

RP: It’s just a made up gang sign

M: Is it?

RP: And there’s an another one, that’s a weird a half-crucifix thing with a snake on it. But I don’t know what it meant.

M: Your performances, beautiful work.

Thank you mindenki.

M: Hello Rob

RP: Hello

RP: Hogy vagy? A kérdésem, David mondta, hogy téged kérdezzelek, a tetkó, Rey tetkója, honnan jött az ötlet és mit csinál?

RP: Eddig senki nem kérdezte ezt.

M: Itt az alkalom, ez érdekli a rajongóidat a leginkább, tudni szeretnék, hogy mit csinál az a tetkó.

RP: Volt pár. Az amelyik a karomon van

M: A válladon?

RP: Az egyfajta szobor.

M: Oh igen?

RP: Igen.

M: Mit csinál? Olyan, mintha imádkozna.

RP: Egy nő az, a térdein (lehet, hogy nem nő, de én azt értettem)

M: Igen?

RP: De nem tudom milyen okból lett az, aztán ott van az ASC

M: Mit jelent az ASC?

RP: Csak egy kitalált bandajel.

M: Igen?

RP: Aztán van még egy, egy furcsa fél-kereszt dolog, rajta egy kígyóval. De nem tudom mit akart jelenteni.

M: Az alakításotok nagyon jó volt.

Mindenki megköszöni mindenkinek.

The Rover sajtótájékoztató Robsessedes lányok 2

I: …. come from?

RP: David is…. I didn’t realize …. this song . I thought David just found it. But I kind of love that song.

GP: That was my ….

DM: I wanted to have a moment in the movie that was particularly, at that particular juction of the film for that to be a moment to remind the audience the Rob’s character was just a kid, who in different circumstances would probably just be listening to music and thinking about girls and playing with his hair in the mirror.

RP: There’s a lipstick with the performance as well (nem ezt mondja) having, you know, that moment in another movie would be like ohh really thinking deeply about my next move, and it kind of looks like that from a distance.

GP: Just sing it off! —— sing a song.

I: …. honnan jött?

RP: David hozta, nem ismertem ezt a dalt. Azt hittem, hogy David csak úgy találta. De nagyon szeretem ezt a dalt.

GP: —–

DM: Azt akartam, hogy ez egy olyan pillanat legyen a filmben, ami emlékezteti a nézőt arra, hogy Rob karaktere csak egy gyerek még, aki más körülmények között valószínűleg csak zenét hallgatna és a lányokra gondolna, miközben a hajával játszik a tükörben.

RP: Van egy olyan pillanat a filmben, amikor olyan, mintha milyen mély gondolatok lennének a fejében, és messziről pont így néz ki.

GP: Csak énekelj egy dalt.

I: The scene felt sad too, though. Like, it has a sense, a very sad feeling to it, because of the build up of the whole film and where we know where you guys are going next, and I just wanted to add that it was funny — they made it seem like it’s funny, I didn’t laugh, I was just like sad.

DM: It’s exactly right, and that’s what I mean, that that point, that particular junction in the movie for that to be a reminder that Rob was just a kid, for that moment and sit and stue, and for him to get out of that car and step to Guy and the campfire say something really kind of sad and tragic.

RP: And also in that scene he is kind of excited about ………

GP: It’s interesting that that decision, whether that decision was made during the song, but the stating of that decision comes out of having just sung that song. Or having just been a kid, as you say.

DM: Yeah. 2:06

I: Az a jelenet szomorú is volt egyben. Volt benne valami szomorú érzés is, ismerve a film felépítését, és bár soknak viccesnek tűnt, én nem nevettem, csak szomorú voltam.

DM: Ez így igaz, és ez a lényege annak a pillanatnak a film azon pontjában, hogy Rob csak egy gyerek, aki csak úgy ül ott, és aztán kiszáll az autóból és odamegy Guy-hoz valami nagyon szomorút és tragikus dolgot mondani.

RP: Abban a jelenetben izgatott is a ….. miatt.

GP: Az is érdekes, hogy az a döntés, akár a dal alatt született meg akár nem, de az után jött, hogy elénekelte azt a dalt. Vagy abból amit mondtál, hogy csak egy gyerek még.

DM: Igen.

I: This film certainly fits within the group of artisticly adventouros films you’ve made outside of the Twilight franchise. I’m curious, is this the realm that you hope to kind of work in going forward, do you wanna keep switching it up, what do you hope your fans will follow you from Twilight into films like this, what do you hope in that they are getting out of that experience?

RP: I don’t really have any particular kind of preconceived plan. I mean, each of the Twilight movies I kind of approached them all as individual movies. I never really saw it as going back to work or whatever. I don’t know, I mean I hope, you can’t really predict what audiences gonna like or even if they’re gonna follow you do anything, but I don’t know, I think if you try and make challenging stuff when you put your heart into it, then hopefully someone, at least one of the persons gonna like it.

DM: I will.

I: Ez a film mindenképp beleiillik abba a művészetileg kalandos filmek sorába amiket a Twilight-on kívül csináltál. Arra lennék kíváncsi, hogy ez az a műfaj amiben szeretnél tovább menni, és reméled, hogy a rajongók követni fognak a Twilight után ilyen filmekkel is, mit szeretnél, mit nyerjenek ilyen tapasztalatokból?

RP: Nem igazán semmilyen előre kidolgozott tervem. Az Twilight filmeknél is mindegyiket  különálló filmekként közelítettem meg. Sohan nem úgy láttam, hogy most akkor visszamegyek dolgozni rajta. De nem tudom, csak remélem, mert soha nem lehet igazán tudni, hogy mit fog tetszeni a közönségnek, vagy hogy követni fogják-e amit csinálsz, de szerintem ha próbálsz kihívó, érdekfeszítő dolgokat csinálni, ha beleteszed a szívedet, akkor remélhetőleg valaki, legalább egy embernek tetszeni fog.

DM: Nekem tetszeni fog.

I: We are from the Rover’s fans’ blog and from Robsessed, and we loved the movie David, I just wanted to say that we thought it was fantastic and our first question is for Guy and for Rob, in the movie there was a lot of silent moments, they’re pretty impactful (???) with the tone and the emotion of the movie, so I wanted to know what you guys were thinking when you were playing so many silent moments, not a lot of dialog, but when you were being suitured (??? 3:46) up and staring at Eric’s sleeping and Guy all the scenes that, just in your eyes and what you’re expressing, I didn’t know if you were having any backstory as actors to those silent moments since they had such a heavy impact to me.

GP: Well I think if there’s any backstory, that’s not necessarily what you’re thinking about, that’s just stuff that you know, that works for your character, that gets you in a place of confidence to be able to go and play the character. It’s interesting as an actor, because you’re half thinking about what your character should be thinking about, and you’re half thinking about the technical stuff, I suppose. I do sometimes about the camera and position and you know, which way is gonna sort of evoke more of the appropriate emotion, if your head’s bowed down or across, you know technical stuff as well, I mean I like not to think about that stuff too much, but sometimes you can’t help it. And whether or not you’re thinking about that or whether you’re just kind of conscious about on some sort of level. And it changes all the time, but I think really, particularly with a movie like this, it is so subtle, but heavily lined (???) with deeply routed emotional stuff, you’re just trying to be in that stuff, you’re just trying to sit in that emotional place, because that’s what’s gonna translate the most honestly I suppose.

RP: The first moment looking at you when you’re asleep in the chair, I still remember that… /I don’t remember the exact… because I kept trying, they kind of being stuck between two channels all the time and he sort of there’s nothing, but I remember that – because I was supposed to be waking up and then looking at him and I remember talking to you about now here’s a start just in the middle of the room

GP: Already awake.

RP: Yeah and just kind of you’re starting in the middle and you never really, it doesn’t, kept past the middle. But I think that’s what a lot of in all those moments trying to not think about anything at all.

DM: I liked that stuff.

I: A Robsessed és a Rover’s fans blogtól vagyunk, imádtuk a filmet David, csak annyit szerettem volna mondani, hogy fantasztikusnak találtuk, és az első kérdésünk Guy és Rob számára az lenne, hogy a filmben sok csendes pillanat volt, amik nagyon meghatározták a film hangulatát és érzelmét, szóval azt szeretném kérdezni, hogy mire gondoltatok ezek alatt a pillanatok alatt, ahol nem volt sok párbeszéd, például amikor Eric alszik és Guy, azokban a jelenetekben a szemeid és a kifejezések, volt bármilyen háttértörténete ezeknek mint színész szempontjából, mert azok a csendes pillanatok nagy behatást gyakoroltak rám.

GP: Nos, szerintem ha van is háttértörténet, nem feltétlenül arra gondolsz, azok inkább arra vannak, hogy tudd mi működik a karaktered számára, ami magabiztosságot ad, hogy el tudd játszani a karaktert. Érdekes dolog ez színészként, mert félig arra gondolsz, amire a karakterednek kellene gondolnia, a másik fél pedig a technikai dolgokról szól. Néha arra gondolok, hogy hol van a kamera, milyen pozívió lenne a legjobb, milyen mozdulat hoz ki több érzelmet, például hogy lehajtsam-e a fejem, meg ilyen technikai dolgok. Persze próbálok az ilyenekre nem túl sokat gondolni de van, hogy segít. És néha nem is gondolsz rá, csak jön ösztönösen. Állandóan változik, de főleg egy olyan filmnél mint amilyen ez is, nagyon finom és körmönfont csak próbálsz bennemaradni abban az érzelmi állapotban, mert ez fogja átadni a legőszintébben a dolgokat.

RP: Az első pillanat amikor a székben alszol, és próbáltam de beragadtam két – itt fogalmam sincs mit akart mondani :S

GP: Már ébren.

RP: A legtöbb pillanatban próbálok semmire sem gondolni.

DM: Nekem tetszettek.

I: And two more questions.

I: This is for David, was there any specific scene that was particularly challenging for you and that you knew that if you didn’t write you wouldn’t have the movie you wanted? (??)

DM: I think, I find all scenes challenging on that level, every one of the scenes are important to me, I don’t, you know, maybe if there’s a big, like there’s a big stunt or something that is complicated and expensive to execute that yeah it feels, I feel the pressure of

GP: Getting it right.

DM: Yeah, I feel the pressure of getting it right and the fear of consequences if not. But beyond that every scene is very important to me and I don’t go into any scene feeling like this is the big one, I have to nail it, I go into every scene feeling both, you know, adrenalin corsing through me, fearful of getting it wrong, and also really excited about what will happen when we start rolling the camera, because when you set up a scene, it’s really interesting, I don’t know if this is the experience you guys have, but for me it’s the same every time, you walk onto a new set, you block through the scene, the first block through is always terrible, everything feels so wooden and slow and clumsy and then I know that I have about half an hour with my actors to get it into the shape that it needs to be for, and that it will be for the rest of its life, and that process is exhilarating because it always happens, you always get it to the good place, there is always a moment in the first block through where I find myself sitting and going uhhh okay, what am I gonna do now? How am I gonna fix this? But it always happens, there’s something about it, something about that adrenalin and electricity on set that makes it come alive really quickly.

I: Még két kérdés.

I: Ez a kérdés David számára va, volt olyan jellegzetes jelenet amit kifejezetten nehéz volt megcsinálni, és volt-e olyan ahol tudtad, ha nem te írtad volna, akkor nem lett volna benne a filmben?

DM: Minden jelenet kihívást jelent, mindegyik fontos, talán akkor, ha nagy kaszkadőrjelenetek vannak, vagy valami amit bonyolult és drága kivitelezni, akkor érzem a nyomását annak, hogy

GP: Összejöjjön.

DM: Igen, érzem azt a nyomást, hogy jól sikerüljön, és a következményeit is annak, ha nem. De ezen felül minden egyes jelenetet fontosnak tartok és nem úgy közelítek meg egy jelenetet sem, hogy akkor most ez a nagy jelenet, meg kell csinálnom, mindegyik jelenetnél adrenalin áraszt el, egyszerre félek attól, hogy rosszul csinálom, és izgatottan várom, hogy mi fog történni amikor a kamera elkezd forogni, mert amikor felállítassz egy jelenetet, nagyon érdekes, nem tudom, hogy ti is így élitek-e meg, de számomra az első akadály mindig szörnyű, amikor megérkezel a helyszínre és minden olyan merev, lassú és esetlen és aztán van fél órád a színészekkel, hogy mindenki olyan legyen amilyennek kell, aztán olyan is marad az élete végéig, az a folyamat üdítő, mert mindig megtörténik, mindig a jó helyre kerülsz, de mindig ott van az a pillanat amikor csak ülök és fogom a fejem, azon gondolkodva, hogy hogy fogom ezt megoldani, mit fogok csinálni? De mindig megtörténik és van valami az adrenalinban és az egész energiája amitől az egész gyorsan életre kel.

I: Question for Rob here, —-. It’s the second post-apocalyptic movie or futuristic movie —- Cosmopolis, why are you drawn to such projects? And what is your view of the future, is it more pessimistic or optimistic?

RP: I don’t really see either of them as post-apocalyptic. I thougth, I see both of them as quite hopeful as well, I think Cosmopolis was about a guy who didn’t know how to live and has one second feeling what it’s like to be alive before he dies, which is a kinda good thing, it’s for most people I think, and the Rover I think was always really hopeful, there’s always a, I think it’s a really funny, I mean, it’s, I think the end aside you kind of, I always talk about it in terms of my character’s story, I can’t say any kind of — at all.

DM: It’s sad, but there’s hope in sadness. Often.

RP: Yeah, and you made an impact the character as well, I think.

DM: It’s a recognition of things that are important. When —- of recognition happens too late, that in itself is sad, but not hopeless.

RP: As for the — I have a very optimistic feel for the world, mainly because I like my life.

I: Egy kérdés Rob számára, ez a második poszt-apokaliptikus filmed, vagy futurisztikus filmed, gondolok itt a Cosmopolisra, miért vonzanak az ilyen történetek? És mit gondolsz a jövőről, pesszimista vagy inkább optimista vagy?

RP: Igazából egyiket sem tekintem poszt-apokaliptikus filmnek. Mindkettőt elég reménytelinek gondoltam, szerintem a Cosmopolis egy olyan férfiról szólt, aki nem tudta hogyan kell élni, és csak az az egy másodperce van, amikor érzi, hogy milyen is életben lenni, pont mielőtt meghal (szóval meghal???) ami szerintem jó, és sok embernél ez a helyzet, a Rover pedig mindig is reménytelinek tűnt számomra, van benne valami, szerintem nagyon vicces is, a végétől eltekintve, mindig az én karakterem szempontjából beszélek a filmről, máshogy nem tudok.

DM: Szomorú, de van remény a szomorúságban. Sokszor.

RP: Igen, és hatással voltál a karakterre is.

DM: A dolgok felismerése a fontos. Ha a felismerés későn is jön, ami már önmagában szomorú, de nem reménytelen.

RP: A jövő illetően, nagyon optimista érzésem van a világgal kapcsolatban, főleg azért, mert tetszik az életem.

I: Thank you all very much!

I: Nagyon köszönjük!

The Rover sajtótájékoztató Los Angeles Robsessedes lányok

I: I hope you guys realize that this is a chick — right? And just wondering, this looked very hot. I mean, you guys, tell me a little bit about being on location and how did you deal with the heat?

DM: Go!

GP: All right, well, it was great being out on location, and the heat was obviously a big part of what we were sort of experiencing in the story anyway, so it was grooling (??) and it was hot, but it was mixed with those incredible locations that we were in, so it was all part of the experience, really, kind of amazing being out there.

I: And Robert?

RP: Genuinely, couldn’t have answered it better.

GP: I’ll be answering all the questions for Robert.

I: Remélem látjátok, hogy ez egy lányos alkalom? Azon gondolkodtam, hogy ez nagyon forrónak tűnt. Elmondanátok, hogy milyen volt a helyszínen lenni és hogy bírtátok a meleget?

DM: Kezdjed!

GP: Rendben, nos, nagyon jó volt kint lenni, a hőség természetesen nagyon is része volt annak is, amit megéltünk a történetben, szóval bár nagyon meleg volt, de összerakva azokkal a lenyűgöző helyekkel ahol voltunk, mind részese volt annak amit átéltünk, szóval igazán nagyszerű volt kint lenni.

I: És Robert?

RP: Őszintén szólva, nem tudtam volna jobb választ adni.

GP: Innentől én fogok Robert nevében válaszolni.

I: This is for the director, I’m just curious, — broadcasting, you have some of the songs, soundtrack in is it thai or mandarin? Well, why choose Asian music? I think at the beginning, first scene with Guy walking to the bar, that was thai right?

GP: That was cambopgfffff

DM: It was

I: Why the Asian sound?

DM: I wanted the world of the movie set as it is, a few decades in the future after a particularly catastrophic western economic collapse, to feel like Australia had, they had been a kind of major geo-political type of shift and Australia had been reduced to a kind of — 2:40 third-world country. And I wanted the world of this particular, the world of the Rover, to feel like Australia had, it was experiencing a kind of — 2:53. People were coming from all corners of the world to work in and around of the mines, and given where Australia is on the map, very in a way kind of like there, right there in the South-East Asia, that there would have been a lot of people from that part of the world who’d come out. And there was one other thing I was gonna say, but I forgot.

I: Egy kérdés a rendezőhöz, arra lennék kíváncsi, hogy némelyik dal a filmben thaiföldi vagy mandarin igaz? Nos, miért az ázsiai zene? Azt hiszem az elején van, amikor Guy besétál a bárba, az thaiföldi zene igaz?

GP: Az (valami c betűs, de nem értettem)

DM: Igen, az volt.

I: Miért az ázsiai hangzás?

DM: Mivel a film pár évtizeddel egy különösen katasztrofikus nyugati gazdasági összeomlás után játszódik, szerettem volna azt az érzést átadni, hogy Ausztrália egy jelentős földrajzi-politikai változáson ment át, mialatt Ausztrália egy harmadik világi szintre süllyedt. A Rover világában azt akartam, hogy a világ összes sarkából legyenek emberek, akik a bányákban vagy azok mellett dolgoznak, és figyelembe véve, hogy hol van Ausztrália a térképen, olyan dél-kelet Ázsiában, egyértelműnek tűnt, hogy sokan mennének oda arról a környékről. És volt még egy dolog amit mondani akartam, de elfelejtettem.

I: Congratulations on the film, I really loved it. So much of this film is within the precise bounce of mood and atmosphere. How do you keep track of this while you’re shooting? Is it something that you as actors pay attention to or is that something that comes about in the editing room?

DM: I feel like I have a reasonalbe grip on what it is that I wanna achieve while I’m shooting, I know that there’s certain, I have a feeling that there are certain places where I want things to linger, or I need to, I wanna milk transitions, or just generally leave space for what I know my beautiful collaborators in the world of post-production will bring to the process. But yeah, I don’t know what the experience is like for you guys.

GP: Well I think, a couple of things. One, I worked with David before, but that aside I’d seen David’s work as well as I know Rob had, obviously I’m in Animal Kingdom, but I’ve seen it and I’ve seen David’s shorts as well, so not to suggest that he has a tone that he sets and it’s gonna be the same on every movie, but looking at the script seeing those films and in talking with David before we start, you could really feel like you can get a sense, it is one of the things I really respond to is the tone of a movie. Whether it’s a comedy or whatever it’s happen to be, not that I do many comedies, but it’s one of those things that you really absorb on a, you really feel it on your skin, so in a sense that enables you to understand the rhythm that you kinda gonna work in, the rhythm of the character, etc. So it’s the kind of stuff that you are kind of aware of to a certain degree, even if you don’t necessarily talk about it every day.

I: Gratulálok a filmhez, nagyon tetszett. A filmben nagyon határozott hangulatok és légkörök vannak. Hogyan követitek ezt a forgatás alatt? Olyan ez, amire mint színészek odafigyeltek vagy csak a vágószobában jön mindez létre?

DM: Úgy érzem, hogy elég egyértelmű elképzelésem van arról, hogy mit akarok elérni amíg forgatok, tudom, hogy vannak olyan részek, ahol szeretek elidőzni, vagy hol akarom gyorsítani az átmeneteket, vagy hogy csak teret hagyjak a gyönyörű munkatársaimnak a vágószoba világában, hogy alkossanak valamit. De igen, nem tudom, hogy nektek milyen.

GP: Nos, van pár dolog. Először is, már dolgoztam Daviddel korábban, emellett láttam David munkáit, és tudom, hogy Rob is látta, természetesen az Animal Kingdomban én  benne voltam, de láttam is, ahogy láttam David rövidfilmjeit is, és bár nem azt akarom mondani, hogy minden filmjének ugyanolyan hangulata lenne, de a forgatókönyv olvasása után és miután beszéltem Daviddel mielőtt forgatni kezdtünk volna, igazán érezni lehetett a film tónusát, és ez egyike azoknak, amikre a legjobba tudok reagálni, egy film hangulatára. Mindegy, hogy komédia, vagy valami más, és bár nem csináltam olyan sok komédiát, de ez olyan ami nagyon megfogja az embert, szinte érzed a bőrödön, szóval ezáltal megértheted a film ritmusát, illetve a karakter ritmusát, és így tovább. Olyan dolog ez, amit akkor is érzel, ha nem beszélsz róla naponta.

I: My question for Rob, your character is quite interesting, he has a bit, he keeps saying brother, but he actually seems like he’s not real brother, they are kind of like a some kind of a bond they have, the close kind of net group (már teljesen elvesztem), so how do you see and — like a more make a bond with his Guy’s characters, so how do you see this kind of relationship, friendship, brotherhood and loyalty to your buddy, so from your life experience? So do have any like a really good friend, to loyalty, doing like things together, and these kind of things?

RP: Yeah, I think like… me as a person, or as my character? Yeah, loyalty is probably the most important trait of a friendship and stuff. I’m lucky to have really great  friends growing up, and all my — 6:37 at least 10 years. Yeah, certainly loyalty is very important, —- to answer the question, but it’s an interesting relationship in the Rover, it’s kind of raise loyalty so easily swayed. By the time he gets back to his real brother in the movie, it’s all like, I kept thinking how to play him when he first sees him again, it’s almost like he’s forgotten who he is, he’s forgotten what their relationship was and it’s why so conflicted at the end.

I: Az én kérdésem Rob-nak, a karaktered nagyon érdekes, valamennyire, folyton azt mondogatja, hogy testvér, de úgy tűnik, mintha nem igazi testvér lenne, mintha lett volna valami kapcsolat kettejük között, szóval milyennek látod, milyen a kapcsolatod Guy karakterével, és hogyan látod a kapcsolatokat, a barátságokat, a testvériséget és a hűséget, a saját tapasztalataid alapján? Vannak igazán jó barátaid, hűségesek, akikkel csinálsz dolgokat, meg ilyeneket? (szerintem itt senki se tudta, hogy miről van szó, még az se, aki feltette a kérdést… :S)

RP: Igen, szerintem… mint én, vagy mint a karakterem? Igen, a hűség talán egy egyik legfontosabb jelleme a barátságnak, meg ilyeneknek. Szerencsés vagyok, mert nagyszerű barátaim vannak, már legalább 10 éve. De hogyne, a hűség nagyon fontos, nem tudom, hogy ez megválaszolja-e a kérdést. A Rover-ben érdekes kapcsolat van, bemutat egyfajta hűséget, de ez könnyen elhajolhat. Mire Rey visszakerül az igazi testvéréhez a filmben, az egész olyan, sokat gondolkodtam azon, hogy most hogy is játszam el amikor újra látja, mintha már el is felejtette volna hogy ki is ő, elfelejtette a kapcsolatukat, ez adja a konfliktust a végén.

I: Your character is refered to as a half-wit in the film. But he also does have a good head on his shoulders and he gets around surviving pretty well, how did you prepare for your role for this?

RP: I’m not entirely sure if he can get around by himself pretty well, as soon as he’s on his own for one second, he’s just, there’s this one moment sitting under the tree at the beginning, and he’s just absolutely no idea what to do. It’s just a fluke, that he sees the car, that I think if his brother’s car didn’t end up being there, he’s just sit under the tree and die.

I: You didn’t say when though? (??????,,,) 7:53

RP: Yeah, I think he can only respond out of instinct in a lot of ways. He’s basically kidnapped by this guy, he’s not done anything for him before that moment. So it’s just sort of… he could easily get another car. But… the script, a lot of what I wanted to do in the movie was like, when I first read the script there was quite instinctively.

I: A karakteredet úgy jellemzik, hogy féleszű a filmben. Ugyanakkor egy jó fej van a vállain és elég jól túléli a dolgokat, hogy készültél fel erre a szerepre?

RP: Nem vagyok biztos benne, hogy jól túléli a dolgokat, amint egyedül marad először, amikor csak ül ott a fa alatt az elején, ötlete sincs, hogy most mit csináljon. Egyszerűen mázlija van, hogy meglátja az autót, szerintem ha a testvérének az autója nem bukkanna fel, akkor csak ott ülne amíg meg nem halna.

I: Ezt itt sajnos nem értettem…

RP: Igen, de szerintem csak ösztönszerűen tud reagálni a dolgokra. Tulajdonképpen ez az ember elrabolja őt, az előtt nem csinált érte semmit. Szóval csak olyan… bármikor tudna másik autót szerezni. De… a forgatókönyv, sok minden amit csinálni akartam a filmben, már amikor először olvastam, akkor ösztönösen jött.

I: I think I’ve seen most of your films and I don’t recall, maybe I missed one or two, where you actually used a gun in the film. I’m wondering how familiar were you with firearms, and did you have to learn it, and was it awkward for you? I guess the same question also for you Guy, but I wanted to hear it from Robert as well.

RP: I’ve done a couple of gun things, I’m quite anti-guns, especially – idiots like me. I don’t really do, actually I was supposed to do another film, play a soldier where I did some stuff with guns before, but I’m not particularly familiar, I don’t think I did any particular training either, I think Rey is pretty rubbish, he ends up being incredibly accurate the one time he uses.

I: Did they give you like a gun coach?

RP: Yeah, there was an armor (???), whoo what his name was,

DM: Scott

RP: Scott, yeah,

I: How does it feel when you suddenly get a sense of how I get it now?

RP: Yeah, I don’t like it at all, I don’t like the feeling of it. Obviously you get a thrill from the power — of that, but also I feel a little bit silly as well, holding a gun, especially like shooting targets and stuff, it’s just like you have a bang making machine, after a while it just looses its —-.

GP: For me, I’ve done tons of movies with guns, I’ve shot a lot of people and I think I’ve been shot a few times, I too have a real issue with guns, I find they just should be banished of the face of the Earth. They’re awful things and I feel really comfortable with them now as a prop, because I’ve done so many things with guns. And it’s fascinating, as Rob says that there is an incredible thrill  and sort of power you feel as soon as you have one in your hands, because the, but understanding of what you’re capable of doing with these things is just, is all off the charts, it’s ridiculous and it’s anticing and it’s awful all at the same time, and it just astounds me how many people own guns in the world.

I: Szerintem már láttam a legtöbb filmedet de nem tudok most olyat felidézni, bár lehet, hogy egy-kettő kimaradt, ahol fegyvert használtál volna. Azon filóztam, mennyire vagy ismerős a fegyverekkel, meg kellett-e tanulnod, és mennyire volt kínos a dolog? Ez lenne a kérdésem Guy számára is, de Roberttől is szeretném hallani.

RP: Volt pár film, amiben használtam fegyvert, de nagyon fegyverellenes vagyok, főleg ha olyan idióták kezébe kerül, mint én vagyok. Úgy volt, hogy lesz egy film, amiben katonát játszottam volna, akkor volt némi dolgom a fegyverekkel, de nem ismerem igazán ki magam ezen a téren, nem emlékszem, hogy lett volna valami különös képzés sem, Rey egyébként is eléggé katasztrófa ilyen téren, az egyetlen alkalommal amikor fegyver van nála, az is elég különösen végződik.

I: Volt fegyver tanárod? (biztos van erre valami jó név)

RP: Volt egy fegyveres ember, hogy is hívták?

DM: Scott

RP: Scott, igen

I: Milyen érzés, amikor hirtelen a kezedbe kerül egy fegyver?

RP: Egyáltalán nem szeretem, nem szeretem az érzését. Természetesen ad némi erő érzését, ugyanakkor elég hülyén éreztem magam a fegyvert fogva, főleg amikor dolgokra kellett lőni, mert csak egy ilyen szerkezet van a kezedben, ami hangos bummokat ad ki és egy idő után elveszti az izgalmát.

GP: Én nagyon sok lövöldöző filmet csináltam, sok embert lelőttem és párszor engem is lőttek le, de nekem is vannak igazi problémáim a fegyverekkel, a legjobb lenne, ha az összes eltűnne a Föld felszínéről. Szörnyű dolgok, de már elég megszokottá váltak mint kellékek a számomra, mert már olyan sokszor használtam őket. ÉS lenyűgöző is, ahogy Rob is mondta, az az izgalom, az a bizonyos erő érzése amit ad amikor a kezedbe fogod, de ha megérted, hogy miket is lehet csinálni vele, akkor tudod, hogy az egész hülyeség és szörnyű is egyben, és egyszerűen ledöbbent, hogy ezek ellenére mennyi ember tart fegyvert.

I: Is there information — character —- ?

GP: It’s differ, because my character is going through a different journey than what I’m going through with my gun experiences on filmsets, but you know, obviously the other line (main?) thing for me with guns on filmsets is that I’m never actually gonna kill anyone and never actually gonna, it’s not for real, but sure, maybe that piece of information about a power that you feel as soon as you sort of have it in your hand, that might be something that informs sort of every character to a degree, but strangely with this character in this movie, he’s kind of cut off emotionally from a lot of things, I mean I kill people in the film and there is a certain level of difficulty and regret he feels when he does it, but at the same time

I: Van (valamilyen) információ a karakteredről?

GP: Eltérő, mert amit a karakterem él meg az más, mint amit én élek meg egy forgatáson, de persze az egyik fő dolog számomra a forgatáson az, hogy én nem ölök meg senkit és nem öl meg senki igazából, de hogyne, némi információt ad az, hogy amint a kezedben érzed a fegyvert, az az erő ad némi információt a karakteredről egy bizonyos szintig, de érdekes módon ebben a filmben már alapjában elvesztette az érzelmi kapcsolatot nagyon sok dologtól, szóval bár öl embereket a filmben, és egy bizonyos szinten érzi ennek a nehézségét és a megbánást is amikor elköveti a gyilkosságot, ugyanakkor …. folyt. köv.

Ha valaki a hiányzó részeket érti, szívesen fogadjuk a javítást 🙂

-twmmy-